A Közlekedési és Beruházási Minisztérium (KBM), a korábbi Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) utódja, hónapokig tartó szünet után írt ki új közútépítési pályázatokat. Az iparági szereplők azonban csalódottan vették tudomásul, hogy a tenderek továbbra is olyan feltételeket tartalmaznak, amelyek a korábbi gyakorlatot idézik, és várhatóan ismét csak egy szűk kör számára teszik lehetővé a nyerést.
A KBM azzal az ígérettel függesztette fel a tenderek kiírását, hogy felülvizsgálja a versenyt korlátozó szempontokat. Azonban az első három, most megjelent pályázat olyan követelményeket tartalmaz, mint például a saját aszfaltkeverő birtoklása, vagy annak igazolása, hogy egy ilyen berendezéssel rendelkező cég biztosítja a szükséges aszfaltmennyiséget. Ez a gyakorlat szakmai vélemények szerint továbbra is csak kevés, nagyméretű vállalatnak kedvez.
Az aszfaltkeverő egy többmilliárdos beruházást igénylő komplex üzem, amely óránként akár 240 tonna aszfalt előállítására is képes. Mivel ilyen létesítménnyel csak néhány nagyobb szereplő rendelkezik, a kiírások alapvetően befolyásolják a pályázók körét. Emellett egy ÉKM-rendelet szerint az aszfaltot legfeljebb 80 kilométeres távolságból lehet szállítani az építési helyszínre, ami tovább szűkíti a potenciális indulók számát.
Az Európai Unió már az előző évtizedben is kifogásolta, hogy a hazai közbeszerzési gyakorlat az aszfaltkeverőkre vonatkozó elvárásai miatt kis- és középvállalkozások (kkv-k) szorulnak ki a közútépítési pályázatokból. Ez a helyzet kisebb módosítások ellenére érdemben nem változott egészen tavaly őszig.
Akkor az akkori minisztérium lazított az előírásokon, eltörölve azt a követelményt, hogy a pályázóknak előzetesen igazolniuk kelljen az aszfalt rendelkezésre állását. Ennek eredményeként jelentősen szélesebb kör nyert fővállalkozóként megbízást, és a kivitelezési költségek is drasztikusan csökkentek, esetenként akár 67 százalékkal, átlagosan pedig megfeleződtek. Az iparági szereplők számára ezért is volt meglepő, hogy a legújabb kiírások ismét a szigorúbb feltételeket vezették be.
A szűk pályázói kör hiányzó árversenyhez vezet, ami drágítja a munkálatokat az állam számára. Egy vállalkozó számításai szerint egy kilométer autópálya költsége akár a háromszorosára is emelkedhet a fővállalkozók szűk köre miatt, az alvállalkozók valós áraihoz képest. Ez a rendszer arra ösztönzi a meghatározó szereplőket, hogy összezárjanak és felosszák maguk között a piacot területi alapon.
A nagy aszfaltkeverővel rendelkező cégek időnként kölcsönösen állítanak ki egymásnak szállítási garanciát, ami elkerüli az egyszereplős pályázatok látszatát, de valójában előre eldönti a versenyt. A kisebb cégek még akkor is nehézségekbe ütköznek, ha beruháznának egy aszfaltkeverőbe, mert a bitumen beszerzése is problémás lehet számukra. Ez a helyzet gátolja a tisztességes versenyt és növeli a közpénzek felhasználásának hatékonytalanságát.
Egy korábbi példa is mutatja a problémát: egy nyertes közepes cégtől megtagadták az aszfalt eladását kapacitáshiányra hivatkozva, majd végül csak 15 százalékkal drágábban és előre fizetéssel jutott hozzá az anyaghoz. Ez a gyakorlat felveti a kartellezés gyanúját, és egyértelműen az árverseny ellen hat, a költségvetésből a szükségesnél több pénzt vonva el.
A szabályozás a környezetvédelemre, azon belül is az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásra hivatkozik az aszfaltkeverők közelségének előírásakor. Azonban az EU-ban nem jellemző sem a saját aszfaltkeverő előzetes igazolása, sem a 80 kilométeres szállítási körzet szigorú betartása. A vállalkozók szerint az aszfalt hője nagyobb távolságra is megtartható, és a minőségi ellenőrzés egyébként is biztosítaná a megfelelő beépítést.
A környezetvédelmi szempont más anyagok beszállításakor nem jelenik meg ilyen súllyal, holott az is befolyásolja a teljes kibocsátást. A pályázati pontrendszerben az aszfaltkeverő közelségének aránytalanul nagy súlya van. A szakértők szerint előrelépést jelentene, ha az aszfaltkeverők nem olyanok kezében lennének, akik közvetlenül az útépítésben is érdekeltek, azaz az üzletágak szétválasztása tisztább helyzetet teremthetne.
A vállalkozók azt is javasolják, hogy az aszfalt rendelkezésre állása ne közbeszerzési, hanem szerződéses szempont legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a fővállalkozóként nyertes cégek utólag, versenytárgyalás útján szerezhessék be az aszfaltot, ami valós árversenyt teremtene a beszállítók között.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása