Jelentős tudományos felfedezés rázza meg az állati intelligenciáról alkotott képünket: egy apró tisztogatóhal, a Labroides dimidiatus, képes felismerni saját tükörképét. Ez a megállapítás arra utal, hogy a tükörben való önfelismerés kognitív képessége sokkal szélesebb körben elterjedt lehet az állatvilágban, mint azt korábban gondolták.
Japán kutatók által végzett vizsgálatok során a tisztogatóhalak figyelemre méltó gyorsasággal, az első találkozást követő 30-60 percen belül sikeresen teljesítették a klasszikus tükörtesztet. Ez az eredmény alapjaiban kérdőjelezi meg azt a korábbi tudományos elméletet, miszerint az önfelismerés kizárólag a nagy agytérfogatú, fejlett élőlények, mint például az emberszabású majmok vagy a delfinek kiváltsága lenne. A kutatás rávilágít, hogy az intelligencia és a kognitív képességek megnyilvánulásai sokkal változatosabbak lehetnek a természetben.
A kísérlet során az állatok az önfelismerés összes klasszikus fázisán végigmentek. Kezdetben agressziót mutattak a tükörben látott „idegennel” szemben, ami tipikus első reakció a tükörtesztek során. Ezt követően egy úgynevezett ellenőrző tesztbe kezdtek: szokatlan testtartásokat vettek fel, és figyelmesen követték, ahogy a tükörképük pontosan utánozza mozgásukat. Ez a viselkedésminta kulcsfontosságú annak megértésében, hogy az állat elkezdi összekapcsolni a saját mozgását a tükörben látottakkal.
A teszt legkritikusabb szakasza az volt, amikor a halak rájöttek, hogy saját magukat látják. Ezt követően megpróbálták lekaparni a torkukon lévő mesterséges foltot, ami egyértelmű jele az önfelismerésnek. A kilenc kísérleti halból hatnak mindössze kevesebb mint két órán belül sikerült ez a feladat. Ez a gyorsaság és a viselkedés komplexitása különösen figyelemre méltó egy ilyen apró élőlény esetében.
Miután a kutatók eltávolították a mesterséges foltokat, a halak viselkedése ismét megváltozott. Szemmel láthatóan megnyugodtak, lassabban úsztak, és hosszabb időre megálltak a tükör közelében, hogy csupán vizsgálgassák magukat. Ez a megfigyelés tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a halak tudatában voltak saját tükörképüknek, és már nem tekintették azt idegen entitásnak.
Néhány nappal később egyes egyedek még összetettebb viselkedést mutattak: táplálékdarabokat, például garnélát vittek az üveghez, hogy leteszteljék egy külső, idegen tárgy visszaverődését is. Ezt az összetett, kísérletező viselkedést korábban csak jóval fejlettebbnek tartott tengeri élőlényeknél, például delfineknél és rájáknál figyelték meg. Ez a párhuzam rávilágít a tisztogatóhalak kognitív képességeinek mélységére és arra, hogy az evolúció során hasonló problémákra eltérő fajok is hasonlóan kifinomult megoldásokat találhatnak.
A kutatók szerint a rendkívüli reakciósebesség, amellyel a halak átmentek a teszten, arra utal, hogy nem a kísérlet alatt, fokozatosan tanulták meg felismerni a tükörképüket, hanem már a vizsgálat előtt is birtokában voltak ennek a képességnek. Ez a megállapítás arra enged következtetni, hogy az önfelismerés nem egy frissen szerzett készség, hanem egy mélyebben gyökerező, talán veleszületett tulajdonság.
Az eredmények fényében a tudósok úgy vélik, hogy a tükörben való önfelismerés képessége valószínűleg már az ősi csontos halaknál kialakulhatott mintegy 450 millió évvel ezelőtt. Ez az evolúciós idővonal jelentősen kitolja az önfelismerés megjelenésének feltételezett idejét, és új perspektívát nyit az állati tudatosság és intelligencia evolúciós történetének kutatásában. A tisztogatóhalak esete arra ösztönözheti a kutatókat, hogy más, eddig kevésbé vizsgált fajoknál is keressék az önfelismerés jeleit, tovább bővítve ezzel az állatvilág kognitív képességeiről alkotott tudásunkat.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása