Egy energetikai elemzés szerint jelentős, akár százmilliárdos nagyságrendű megtakarítás valósítható meg a hazai rezsicsökkentési rendszeren, anélkül, hogy az a lakosság széles rétegeinek jelentős terhet okozna. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne a háztartások valós energiafogyasztási adatainak részletes feltárása. A jelenlegi szabályozás és piaci struktúra azonban nem ösztönzi az adatok gyűjtését és elemzését, így a rendszer továbbra is differenciálatlanul működik.
A hazai rezsicsökkentési rendszer alapja egyetlen küszöbérték: évi 2523 kilowattóra fogyasztás alatt kedvezményes áron juthatnak hozzá az áramhoz a háztartások, e fölött viszont már a magasabb, szabályozott piaci ár érvényesül. Ez a modell nem tesz különbséget a fogyasztók között, függetlenül attól, hogy valaki alacsony jövedelmű, kis lakásban élő nyugdíjas, vagy éppen egy nagyobb, tehetősebb háztartás tagja. Hasonlóképpen, nem veszi figyelembe azokat sem, akik rosszul szigetelt otthonuk miatt kénytelenek többet fogyasztani. A lakossági szegmens megbízható, idősoros fogyasztói adatainak hiánya strukturális problémát jelent, amelynek feltárására az elosztóknak és szállítóknak sincs pénzügyi érdeke.
Az informatikai adathiány története a 2010-es évek elejére nyúlik vissza, amikor felmerült egy független Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó (KAF) Zrt. létrehozásának ötlete. Ez a központi adatbázis tiszta és egyenlő piaci feltételeket teremthetett volna, megelőzve ezzel Európát. A KAF projekt azonban minisztériumi viták áldozatává vált, és végül elvetették. Az elszámolási és mérési feladatokat a Mavir leányvállalatára, a Központi Okos Mérés (KOM) Zrt.-re ruházták át, amely 2017-ben egy 3,6 milliárd forintos szerződést kötött egy francia céggel. Az okosmérés elterjesztése azonban megakadt, és a holdingon belül egy monopolista információs zárvány alakult ki. Ennek a tízéves mulasztásnak a következménye a Mavir elszámolási rendszerében képzett úgynevezett maradékgörbe, amely a hálózatba betáplált áramból a mért fogyasztások és veszteségek levonásával jön létre. Mivel kevés az okosmérő, a rendszerirányító a mért ipari fogyasztók levonása után a maradékot ráönti a piacra, ami elfedheti a hálózati lopást és a technikai veszteségeket.
A hálózati elosztók (például MVM, OPUS, E.ON) nem érdekeltek az okosmérők széles körű bevezetésében, mert a maradékgörbe hatékonyan fedi el a veszteségeiket. Ezeket a veszteségeket és beruházásokat az energiahivatal (MEKH) által felügyelt szabályozott eszközalapba (RAB) csomagolva elismertetik, majd a lakossági és versenypiaci rendszerhasználati díjakba építve beszedik. A RAB-ba bekerülő beruházások garantált hozamot termelnek, miközben a hatékonysági mutatók üzleti titokként kezeltek. A pontatlan fogyasztói profilok miatt a rendszerirányítónak gyakran kell beavatkoznia a frekvencia-helyreállítási piacon, ami a rugalmas gázturbinás erőművek és a specializált kereskedők számára stabil prémiumot biztosít. A bizonytalanság így intézményesített üzletté vált. A KSH adatai szerint az egy háztartásra jutó átlagos havi villamosenergia-fogyasztás 173,5 kilowattóra, miközben a 2022-es küszöb 210 kilowattóra volt, ami körülbelül 20 százalékkal magasabb az átlagnál. Egy átlagos, három-négy fős család már ma is túllépi a kedvezményes keretet, és a magasabb, 70,1 forintos piaci árat fizeti.
Piaci szakértők és a HUPX áramtőzsde becslései szerint a teljes, 13–15 terawattórás lakossági piacból 2–6 terawattóra probléma nélkül piacosítható lenne. Az az ellenérv, hogy ez felborítaná a piacot és növelné az árak ingadozását, téves; valójában az extra fogyasztói volumen árkiegyenlítő és stabilizáló hatással bírna. A HUPX kereskedelmi vezetője szerint a lakossági szegmens jelenlegi, versenymentes állapota elszalasztott lehetőség. Egy nagyobb volumen piacra lépése érdemi lendületet adna a kereskedésnek, ami nemcsak a regionális tőzsde, hanem a kereskedők és a végfogyasztók számára is kedvező lenne. A pontos fogyasztói adatok és az okosmérők elterjedése lehetővé tenné a hatékonyabb versenyt, termékfejlesztést és végső soron alacsonyabb árakat a fogyasztóknak. Az uniós források lehívásához is elengedhetetlen a rétegzett adatok megléte, amelyek hiányában a támogatások továbbra is nagyprojektekre folynak el, ahelyett, hogy a valóban rászoruló háztartások energiahatékonyságát segítenék.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása