A SpaceX Starship rakétarendszere történelmi repülést hajtott végre, először állt Föld körüli pályára, majd sikeresen visszatért a légkörbe. A texasi Starbase-ről indított, a világ legerősebb hordozórakétája többórás utazás után a Csendes-óceán kijelölt körzetében ért vizet. Bár a becsapódás nem volt teljesen lágy, a jármű a jelentések szerint legalább részben épségben maradt.
A Starship hétfőn emelkedett a magasba a Starbase-i létesítményből, fedélzetén mintegy 5,4 millió kilogramm folyékony oxigénnel és metánnal. A Super Heavy gyorsítórakéta 33 Raptor-hajtóműve emelte el a rendszert, majd áthaladt a Max Q ponton, ahol a legnagyobb aerodinamikai terhelés éri. Az első kulcsfontosságú lépés a fokozatszétválás volt, melynek során a SpaceX az úgynevezett hot staging eljárást alkalmazta, ahol a felső fokozat hajtóművei már a szétválás részeként begyulladnak.
A Starship felső fokozata tovább emelkedett, azonban az egyik vákuumra optimalizált Raptor hajtómű a vártnál korábban leállt. A mérnökök rövid ideig mérlegelték az orbitális manőver elhalasztását, de végül engedélyezték a pályára állító hajtóműgyújtást, miután meggyőződtek a fékezőmanőverhez szükséges hajtóművek működőképességéről. Ez volt a repülés történelmi pontja, hiszen a Starship ekkor állt először ténylegesen Föld körüli pályára, nem csupán szuborbitális útvonalon haladt.
A légköri visszatérés során a Starship több tízezer kilométer/órás sebességgel lépett be a sűrűbb légrétegekbe, ahol rendkívül forró, izzó plazmaréteg alakult ki körülötte. A felületi hőmérséklet meghaladta az 1370 Celsius-fokot, mely ellen mintegy 20 ezer hatszögletű hővédő csempe óvta a szerkezetet. A jármű a jellegzetes, vízszintes ereszkedési helyzetéből a hajtóművek újragyújtásával függőlegesbe fordult, és sikeresen végrehajtotta a szárazföldi toronyelkapást modellező fékező manővert.
A Super Heavy gyorsítórakéta eközben megkezdte saját visszatérési szakaszát a Mexikói-öböl térségébe, ahol irányított tengeri leszállási kísérletet hajtott végre. A visszatérő manővernél a 33 hajtóműből 31 gyulladt újra. A Starship felső fokozata a Csendes-óceánba csapódott be, hatalmas tűzgömb kíséretében, jelezve, hogy a landolás nem volt lágy, de a jármű legalább részben egyben maradt a vízfelszínen.
A mostani repülés jelentős előrelépést jelent a Starship programban, mivel a korábbi tesztek szándékosan szuborbitális pályákon zajlottak. Ezek során a járművek elérték az űrt, de olyan útvonalon repültek, ahonnan további kritikus manőver nélkül is visszatértek a légkörbe. Az orbitális pályára állás képessége volt a mostani küldetés legfőbb újdonsága és technológiai kihívása.
A SpaceX hosszú távú célja a Starship rendszer gyors és teljes újrahasználhatósága, ami magában foglalja mind a Super Heavy gyorsítórakéta, mind a Starship űrhajó visszatérését és rövid időn belüli újbóli indítását. A Super Heavy mostani tengeri leszállási kísérlete, bár nem a végső toronyelkapást célozta, értékes adatokat szolgáltatott a hajtóművek újragyújtásáról, a visszatérési pálya pontosságáról és a szerkezeti terhelésekről.
Ez a repülés nem csupán egy technológiai teszt volt, hanem a SpaceX műholdas internethálózatának, a Starlinknek a következő generációját is elkezdte pályára juttatni. A küldetés során 26 darab Starlink V3 műhold telepítése volt a gyakorlati cél. Ezek a műholdak alacsonyabb pályán válnak le, majd saját hajtóműveikkel emelkednek a kijelölt működési magasságba, ahol aktiválják kommunikációs rendszereiket.
A Starlink V3 generáció jelentős kapacitásnövekedést ígér, a tervek szerint tízszeres letöltési és huszonkétszeres feltöltési kapacitásjavulást hozva a második generációs Starlinkekhez képest. Egyetlen Starlink V3 műhold akár 1 terabit/másodperc letöltési kapacitásra is képes lehet, így a mostani csomag névlegesen 26 terabit/másodperc új downlink-kapacitást jelenthet a konstelláció számára. A műholdak elhelyezése a Starship hatalmas rakterében is különleges, laposan, egymásra rétegezve utaznak.
A 26 műhold közül három speciális kamerarendszert is hordozott, melyek a Starship hővédő pajzsáról készítettek felvételeket a visszatérés során. Ennek célja, hogy a mérnökök részletesebb képet kapjanak a hővédő rendszer állapotáról egy valós orbitális repülés és visszatérés után. Ez az információ kulcsfontosságú a Starship fejlesztésében, különösen a gyors újrahasználhatóság eléréséhez, hiszen a hővédő pajzsnak ismételten ellen kell állnia a rendkívüli terhelésnek.
A mostani küldetés eredményei alapvető fontosságúak a Starship program jövője szempontjából, különösen a hővédő pajzs teljesítményének megértésében. A kamerás megfigyelések és a visszatérési adatok elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a SpaceX a jövőben a felső Starshipet is az indítótorony mechanikus karjaival fogja el, ami a gyors újrarepülés előfeltétele. A cél a jármű gyors előkészítése a következő küldetésre.
A Starlink V3 műholdak sikeres telepítése a SpaceX műholdas internethálózatának bővítését és kapacitásának növelését jelenti, ami hosszú távon szélesebb körű és gyorsabb internetszolgáltatást tesz lehetővé. Ez a repülés tehát nem csupán egy technológiai bemutató, hanem egy lépés a SpaceX azon víziója felé, hogy az űrutazás rutinszerűvé és gazdaságossá váljon, miközben globális internet-hozzáférést biztosít.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása