A rendvédelmi és belügyi dolgozók szakszervezetei türelmetlenségüknek adtak hangot a bérrendezés elmaradása miatt, különösen a választási kampányban tett ígéretek fényében. A munkavállalói képviseletek konkrét lépéseket és részletes terveket várnak a Belügyminisztériumtól, hangsúlyozva, hogy az állomány már 2026-ban előrelépést remélt. Bár Pósfai Gábor belügyminiszter a Kossuth Rádióban jelezte, hogy a 2027-es költségvetés tárgyalásakor véglegesítik a bérrendezést, a szakszervezetek mielőbbi konkrétumokat sürgetnek.
Kucsera Miklós, a Belügyi Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának elnöke, a Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségének főtitkára az MTI-nek nyilatkozva kiemelte az állomány részéről tapasztalható türelmetlenséget. Elmondása szerint a választási kampányban tett „nagy ígéretek” miatt a dolgozók arra számítottak, hogy már 2026-ban előrelépés történik a bérrendezés terén, ami a hangulat szempontjából rendkívül fontos lenne. Hozzátette, hogy a 2027-es költségvetés rájuk vonatkozó számait nagy figyelemmel várják, mivel egyelőre sem konkrét számokat, sem tervezeteket, sőt koncepciót sem ismernek a tárcától.
Powell Pál, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke szintén azt hangsúlyozta, hogy jobb lett volna, ha még az idén sor kerül valamilyen béremelésre, különösen a rendvédelmi igazgatási dolgozók körében. Ők majdnem ugyanazt a munkát végzik, mint a hivatásosok, de nem részesültek a korábbi kormány által juttatott „fegyverpénzből”. Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára felidézte, hogy a Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésén azonnali, 2026-ban megvalósuló béremelésre kérték a belügyminisztert, de ez egyelőre nem valósult meg.
Tóth Zoltán, a Közszolgálati Rendőr Szakszervezet alelnöke és szóvivője kijelentette, hogy bár nem elégedettek a kormány intézkedéseivel, az ígéretek hatására „visszább engedtek” a korábban tervezett sztrájkra vonatkozó elképzeléseikből. Ezt a tervet már az előző kormány idején is fontolgatták a munkavállalók. Figyelmeztetett azonban, hogy ha az elmúlt 16 évhez hasonlóan az ígéretek ismét nem valósulnak meg, az állomány nem fogja eltűrni a helyzetet.
A szakszervezeti vezetők egyöntetűen rámutattak, hogy a rendvédelmi és belügyi dolgozók alulfizetettek, és a köztisztviselői illetményalap 2008 óta változatlan. Ez az alapvető probléma gátolja a rendőrök fizetésének emelkedését is, mivel az illetményalap az alapegysége a bérezésnek. A belügyminiszter ígéretet tett ennek az illetményalapnak az emelésére, valamint a nyugdíjrendszer felülvizsgálatára és egy új életpályamodell bevezetésére is.
A korábbi években a kommunikáció hiányos volt a tárca és az érdekképviseletek között, ami tovább növelte a feszültséget. Kucsera Miklós felidézte, hogy míg korábban másfél évtized alatt mindössze egyszer találkoztak hivatalosan a belügyminiszterrel, addig most az elmúlt száz nap alatt már kétszer is sor került ilyen egyeztetésre, és a rendészeti államtitkárral is rendszeres a kapcsolat. Ez a párbeszéd intenzitásának növekedése bizakodásra ad okot a szakszervezetek számára.
Powell Pál kiemelte, hogy a korábban leszerelt belügyi dolgozók „visszaszerelése” is megindulhatott, amit az előző kormányzat valamilyen oknál fogva nem engedélyezett. Emellett folyamatban van egy új együttműködési megállapodás megkötése is a tárca és a szakszervezetek között. A minisztérium forrást kíván biztosítani a települési pótlék, illetve az albérleti támogatás feltöltésére, ami szintén pozitív fejlemény.
A szakszervezetek szerint a béremelés és a juttatások rendezése alapvető fontosságú a rendvédelmi állomány kritikus létszámhiányának enyhítéséhez és a dolgozók motivációjának fenntartásához. Pongó Géza hangsúlyozta, hogy a fővárosi és Pest vármegyei rendőrhiány különösen súlyos, és csak jelentős mértékű béremeléssel orvosolható, mivel az 5-10 százalékos emelések nem oldanak meg semmilyen problémát.
A bérpótlékok emelése, valamint a települési pótlék és a lakhatási támogatás költségvetési forrásainak biztosítása is elengedhetetlen. Ezek a támogatások eddig is léteztek, de nem volt rájuk elegendő pénz, ami tovább rontotta a dolgozók anyagi helyzetét. A lakhatási támogatások bővítése különösen a nagyvárosi régiókban lenne sürgető a létszámhiány kezelésére.
Tóth Zoltán azonban kritikusan fogalmazott, szerinte a belügyminiszter ígéretei csupán „tűzoltásként” értelmezhetők, és sem külön-külön, sem együttesen nem oldják meg a rendvédelem helyzetét. Véleménye szerint ettől jóval összetettebb strukturális változásra és szemléletváltásra volna szükség, mivel a probléma nem csupán pénzkérdés. Kifogásolta azt is, hogy ugyanazok az emberek beszélnek most 9 ezer rendőr hiányáról, akik korábban eltussolták a problémát, és az állomány 90 százalékos feltöltöttségéről beszéltek.
A szakszervezetek a megnövekedett párbeszéd ellenére továbbra is türelmetlenek, és konkrét, számszerűsíthető terveket várnak a Belügyminisztériumtól a 2027-es bérrendezéssel kapcsolatban. Kucsera Miklós szerint a munkavállalói képviseletek megértik, hogy száz nap alatt nem lehet megváltani a világot, és ebben a helyzetben minden támogatást meg kívánnak adni a tárcának és a miniszternek az együttműködés során. Azonban a türelem véges, és a dolgozók elvárják az ígéretek betartását.
Amennyiben a helyzet nem javul, és a kampányban tett ígéretek nem valósulnak meg, a szakszervezetek nem zárják ki a további, radikálisabb lépéseket sem. Tóth Zoltán figyelmeztetése szerint, ha ugyanaz történik, mint az elmúlt 16 évben, vagyis folyamatosan olyan ígéreteket kapnak, amelyek nem valósulnak meg, azt már nem fogják eltűrni. A belügyi állomány elvárja a valós és tartós megoldásokat a hosszú távú problémákra.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása