A brit kormány rendkívüli lépést tett Rembrandt egyik késői mesterművének, a Catrina Hooghsaet portréjának megtartásáért. A mintegy 30,5 milliárd forint értékű festmény exportját ideiglenesen felfüggesztették, hogy időt adjanak egy hazai vevőnek a vételár előteremtésére. A kép nemcsak rendkívüli ára, hanem a rajta szereplő, különleges életű XVII. századi holland nő története miatt is kiemelkedő.
A brit kulturális tárca döntése értelmében Rembrandt 1657-ben készült portréja, Catrina Hooghsaet ábrázolása, ideiglenes exporttilalom alá került. Ez a festmény, melynek értéke meghaladja a 71 millió fontot, azaz megközelítőleg 30,5 milliárd forintot, a legdrágább műtárgy, amelyet valaha nemzeti kincsként próbáltak megőrizni Nagy-Britanniában. A tilalom célja, hogy lehetőséget biztosítson brit múzeumoknak, galériáknak vagy más gyűjtőknek a műalkotás megvásárlására, ezzel megakadályozva annak külföldre kerülését.
Az első határidő december 26-ig tart, melyet követően a tulajdonosnak további tizenöt munkanapja lesz a beérkezett ajánlatok mérlegelésére. Amennyiben komoly vásárlási szándék mutatkozik, az eljárás akár további kilenc hónappal is meghosszabbítható. A kormány hangsúlyozta, hogy korábban sosem kapott ilyen értékű műtárgy nemzeti kincs státuszt az országban. A döntést előkészítő szakértői bizottság mindhárom, úgynevezett Waverley-kritérium alapján kiemelkedőnek minősítette a festményt, ezzel alátámasztva annak pótolhatatlan értékét a brit kulturális örökség számára.
A portré egy jómódú amszterdami mennonita nőt, Catrina Hooghsaetet ábrázol, aki 1657-ben állt modellt Rembrandtnak. A képen Catrina visszafogott, fekete ruhában, fehér gallérral és főkötővel látható, társadalmi rangját csupán arany ékszerei jelzik. A festmény különlegességét a háttérben feltűnő nagy papagáj adja, amelyről tudni lehet, hogy Catrina valóban tartott egyet, sőt, végrendeletében is megemlítette.
Catrina élete a XVII. századi Holland Köztársaságban rendkívül szokatlannak számított. Bár férjnél volt, külön élt második férjétől, ami egy szigorú vallási közösségen belül, mint amilyen a mennonitáké, példátlan helyzetet teremtett. Házassága súlyos konfliktusokkal volt terhelt, melyekbe mind a világi hatóságokat, mind saját vallási közösségüket bevonták, végül engedélyt kaptak a külön háztartásban élésre. Később megözvegyült, majd 66 évesen harmadszor is férjhez ment egy lutheránus orvoshoz. Halála után, 1685-ben, férje eladta a portrét.
A festmény a XVIII. század közepe óta Nagy-Britanniában található, valószínűleg már 1752-ben John Fane gyűjteményének részét képezte. Később több arisztokrata család tulajdonába került, és hosszú időn át, 1860-tól a walesi Penrhyn Castle-ben függött. A műalkotást már 2015-ben is megpróbálták kivinni az országból egy ázsiai vevő számára, akkor 35 millió fontért. A brit kormány akkor is elhalasztotta az exportengedély kiadását, ami végül a kérelem visszavonásához vezetett, így a Rembrandt Nagy-Britanniában maradt, és három évre kölcsönadták a cardiffi National Museum Walesnek.
Catrina Hooghsaet portréja nem csupán Rembrandt kései korszakának egyik kiemelkedő alkotása, hanem a korabeli holland társadalom kutatásához is egyedülálló forrás. Catrina jól dokumentált magánélete, függetlensége és társadalmi helyzete révén a festmény betekintést enged a XVII. századi női szerepekbe és a vallási közösségek belső dinamikájába. A papagáj jelenléte tovább árnyalja a kép jelentését, utalva a nő egyéniségére és talán szokatlan státuszára.
Ruth Mackenzie brit kulturális államtitkár kiemelte, hogy a portré évszázadok óta szerves része Nagy-Britannia kulturális életének. Ez a mély gyökerezés indokolja a kormány azon törekvését, hogy a műtárgyat az országban tartsák. A festmény értéke tizenegy év alatt drámaian megnőtt: míg 2015-ben 35 millió fontért cserélt gazdát, addig a legutóbbi, magánértékesítés keretében történt eladáskor már több mint 71 millió fontra, azaz mintegy 30 milliárd forintra becsülték. Ez a jelentős áremelkedés is aláhúzza a műalkotás kivételes piaci és művészettörténeti értékét. A brit kormány és a kulturális intézmények eltökéltek abban, hogy a festményt a nemzeti örökség részeként megőrizzék.
A jelenlegi helyzetben a brit kulturális államtitkár arra szólítja fel a múzeumokat, támogatókat és magángyűjtőket, hogy összefogva teremtsék elő a szükséges összeget a portré megvásárlásához. Amennyiben december végéig sikerül megfelelő hazai vevőt találni, Catrina és papagája továbbra is Nagy-Britanniában maradhat, gazdagítva az ország művészeti gyűjteményeit. Ellenkező esetben, ha senki sem tudja előteremteni a több mint 30 milliárd forintos vételárat a meghosszabbított határidőn belül sem, a festmény több mint két és fél évszázad után elhagyhatja az Egyesült Királyságot.
Ez a forgatókönyv jelentős veszteséget jelentene a brit kulturális örökség számára, és egyben rávilágít a nemzeti kincsek megőrzésének kihívásaira a globális műtárgypiacon. A következő hetek döntő fontosságúak lesznek a Rembrandt-mű sorsának alakulásában.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása