A vállalkozások számára nem csupán a hitelek jelenthetnek pénzügyi csapdát, hanem a hosszú ideje fennálló, felülvizsgálat nélküli bankkapcsolatok is. Az évtizedes bankhűség, amely gyakran az alapításkori kényelemre vagy személyes ismeretségre épül, súlyos milliókba kerülhet a cégeknek. A Silver Rock Pénzügyi Tanácsadó elemzése rávilágított, hogy a rejtett banki költségek jelentős terhet róhatnak a kis- és középvállalkozásokra.
Sok kkv-tulajdonos a cég indulásakor választott banknál marad, gyakran azért, mert az adott fiók közel volt, vagy ott vezette magánszámláját is. Németh Dániel, a Silver Rock Pénzügyi Tanácsadó hitelezési szakértője szerint ez az „érzelmi stabilitás” azonban drágává válhat, mivel a vállalkozás mérete, tevékenysége és pénzügyi igényei az évek során jelentősen megváltozhattak.
A teljes banki költség nem csupán a számlavezetési díjakat foglalja magában. Ide tartoznak az átutalási és készpénzforgalmi díjak, a tranzakciós illeték, a devizaváltás költségei, valamint a finanszírozás kamatai, díjai és jutalékai. A nem megfelelő finanszírozás és a rugalmatlan befektetési lehetőségek további kiadásokat vagy hozamveszteséget okozhatnak.
A tanácsadócég három, eltérő méretű és tevékenységű anonimizált vállalkozás pénzügyi adatait elemezte. Kilenc bank közel húsz vállalati számlavezetési kondíciós listáját és díjszabását vizsgálták meg, beleértve az akciós és egyedileg tárgyalt ajánlatokat is. Három forgatókönyvet modelleztek: egy tudatosan optimalizáló, egy piacközeli, de nem teljesen optimalizált, és egy hosszú ideje nem versenyeztetett bankkapcsolattal rendelkező céget.
Az éves összköltségbe a számlavezetés, a forint- és devizaátutalások jutaléka, a tranzakciós illeték, valamint a készpénzforgalom díjai kerültek bele. A befektetési potenciált úgy számolták, hogy az átlagos folyószámla-egyenleg fele pénzpiaci alapban vagy tőkevédett termékben tartható, évi 6 százalékos forint-, illetve 3 százalékos devizahozammal. A modell fenntartható ajánlatokkal dolgozott, elkerülve az évente bankváltás életszerűtlen feltételezését.
A számlacsomagok díjai rendkívül széles skálán mozognak, és az összehasonlítást bonyolítják a minimum- és maximumdíjak, a bankon belüli és kívüli utalások eltérő árazása, valamint a forgalom ingadozása. Sok cégvezető csak egy-egy gyakori tranzakciót versenyeztet, ahelyett, hogy a teljes banki költséget vizsgálná.
Az átutalások módja is befolyásolja a tranzakciós illeték mértékét. Egy nagyobb hitellehíváson belüli több kisebb utalás más költséggel járhat, mint az egyenként indított tételek. A tudatos bankolás és az innovatív pénzügyi termékek révén egy kisebb vállalkozás több százezer, egy közepes cég több mint 1 millió, egy nagyobb vállalatcsoport pedig akár 10 millió forint körüli összeget is megtakaríthat évente.
Az exportáló cégeknél a devizakonverzió jelenti az egyik legkevésbé látható költséget. Az euróbevételt forintra váltó vállalkozások a jegybanki referencia-árfolyamtól való eltérésen, az úgynevezett konverziós marzson keresztül fizetnek a banknak. Ez a díj nem jelenik meg külön tételként a kondíciós listán vagy a számlakivonaton, így sok cég nincs tisztában a valós költségekkel.
Egy gyártó példacég esetében, amely évente közel 300 millió forintnyi euró-forint konverziót végez, a magas, nem versenyeztetett marzs 3 millió forintos éves többletköltséget jelenthet. Tárgyalt kondíciókkal ez az összeg 900 ezer forintra csökkenthető, ami 2,1 millió forintos megtakarítást eredményez. Ez a különbség vetekszik az átutalási díjak optimalizálásával elérhető megtakarítással, azzal a különbséggel, hogy a konverziós marzsot ritkán figyelik.
A finanszírozási termékeknél is rejtett eltérések mutatkoznak. Azonos összegű és futamidejű bankgarancia díja két különböző banknál akár kétszeres is lehet. Fontos szempont, hogy a bank kér-e pénzóvadékot, és fizet-e rá kamatot. Enélkül a vállalkozás akár évi 5 százalékos piaci hozamtól eshet el. Egy 50 millió forintos garanciafedezetnél ez 2,5 millió forintos éves eltérést jelenthet azonos garanciadíj mellett is. Ezért érdemes a garanciát, a rulírozó hitelt, a faktorálást és az akkreditívet is versenyeztetni a számlavezetéssel és a treasuryvel együtt.
Németh Dániel kiemelte, hogy a megfelelő finanszírozás hiánya elmaradt üzleti lehetőségeket eredményezhet. Szabad keret nélkül a cég nem tudja kihasználni a váratlan üzleti lehetőségeket, sem a gyorsabb fizetésért kínált skontót vagy mennyiségi kedvezményt. Egy 150 millió forintos anyagbeszerzésen 2-3 millió forint fogható, ha van elegendő likviditás vagy hitelkeret, és a finanszírozás nem emészti fel a nyereséget.
Hasonlóan fontos a számlán pihenő pénz tudatos kezelése. A csökkenő hozamkörnyezet ellenére is elérhető évi 5-6 százalékos céges hozam. Egy 50 millió forintos átlagos állománynál ez 2-3 millió forint többletet jelenthet. A modellezett cégek treasury kezelésében évi 170 ezer és 6,3 millió forint közötti többlet volt elérhető, ami rávilágít arra, hogy nemcsak a cégméret, hanem a folyószámlán tartott operatív tartalék feletti pénz rövid távú befektetése is kulcsfontosságú.
A tudatos bankolás, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, súlyos milliókat takaríthat meg. Jelentős finanszírozási igénynél azonban az arany középutat kell megtalálni. A személyes figyelem, a dedikált kapcsolattartó és a prémium ügyfélélmény értékes, de nem helyettesítheti a számok alapos elemzését. A cél az érzelmi és pénzügyi szempontok különválasztása, hiszen a kedvező kondíciók ritkán járnak automatikusan, azokat kérni vagy versenyeztetéssel kiváltani kell.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása