Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet kutatási és tudományos ügyekért felelős vezérigazgató-helyettese részletes elemzést adott a Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök közötti, dízelolaj-szállításokról szóló megállapodásról. A biztonságpolitikai és Oroszország-szakértő értékelése szerint az egyezség elsősorban Vlagyimir Putyin orosz elnök számára hordoz politikai előnyöket, míg az Egyesült Államok üzemanyagpiacára gyakorolt hatása várhatóan minimális lesz. Rácz András kiemelte, hogy a megállapodásban szereplő gázolaj mennyisége elenyésző ahhoz, hogy érdemben befolyásolja az amerikai árakat.
Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök telefonbeszélgetésük során pénteken egyeztek meg arról, hogy Oroszország olajat és olajtermékeket szállít az amerikai, valamint a világpiacra. Az amerikai elnök a tárgyalás után közölte, hogy Putyin vállalta, Oroszország azonnal több mint 300 ezer tonna gázolajat szállít, majd novemberben további 500 ezer tonnát, és röviddel ezt követően még 1 millió tonnát. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma még aznap bejelentette, hogy ideiglenesen feloldja az orosz gázolaj szállítására vonatkozó szankciókat, és engedélyezi az orosz dízel-szállításokat 2027. április 7-ig.
Ezt követően szombaton az orosz kormány is lépett, és azonnali hatállyal részlegesen feloldotta a dízelexport tilalmát, ahogyan azt Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes megerősítette. Novak szerint Oroszország kitermelése elegendő ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítse a hazai igényeket, miközben a meghatározott mennyiségben exportáljon is a globális piacra. Ez a lépés lehetővé teszi az orosz dízelolaj bejutását az amerikai és a nemzetközi piacra, ahogyan azt a két elnök közötti megállapodás előirányozta.
Rácz András rámutatott, hogy a megállapodás időzítése az Egyesült Államokban november elején esedékes időközi választásokkal függ össze. Jelenleg a Republikánus Párt helyzete nem kedvező, és nagy valószínűséggel elveszíthetik többségüket a törvényhozás mindkét házában. Ebben a politikai környezetben az amerikai–orosz gázolaj-megállapodás a Trump-adminisztráció utolsó, kétségbeesett kísérletének tekinthető, hogy legalább a hírek szintjén enyhítse a jelenleg valóban magas üzemanyagárak okozta nyomást.
A szakértő szerint a cél nem feltétlenül az importált mennyiséggel elérhető valós árcsökkenés, hanem sokkal inkább a megállapodásról szóló pozitív hírek keltése a választások előtt. Ez a lépés tehát inkább belpolitikai célokat szolgálhatott, mintsem jelentős gazdasági hatást, figyelembe véve az amerikai piac méretét és a szállított mennyiség viszonylagos csekélységét. A magas üzemanyagárak ugyanis komoly terhet jelentenek az amerikai fogyasztók számára, és jelentős politikai tényezővé váltak.
A Magyar Külügyi Intézet vezérigazgató-helyettese hangsúlyozta, hogy az esetlegesen leszállítható orosz gázolaj mennyisége elhanyagolhatóan kicsi az Egyesült Államok fogyasztásához képest. A több hónap alatt Amerika irányába tervezett 300-500 ezer tonna szállítás az Egyesült Államok kevesebb mint egynapi dízelolaj-fogyasztását fedezi. Ebből adódóan teljes tévedés arra számítani, hogy ez a mennyiség érdemben befolyásolhatja az amerikai piacon tapasztalható magas üzemanyagárakat.
Rácz András egyetértett Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő azon állításával, miszerint az orosz gázolajra vonatkozó amerikai szankciók feloldása hozzájárulást jelent Moszkvának az Ukrajna elleni háború finanszírozásához. Az orosz költségvetés exportbevételei között valóban messze az olaj- és olajtermékek kiviteléből származóak a legnagyobbak. Ugyanakkor, mivel a megállapodásban elhanyagolható mennyiségekről van szó, az abból származó bevétel sem jelentős. A szakértő becslése szerint ez mindösszesen néhány milliárd dollárt jelenthet az orosz kasszában, miközben a háború fenntartása és működtetése napi szinten 3 és 5 milliárd dollár közötti összegbe kerül Oroszországnak. Ez a bevétel tehát nem változtatja meg érdemben Oroszország háborús finanszírozási képességét.
Az esetleges újabb Oroszország elleni uniós szankciók lehetőségéről szólva Rácz András kifejtette, hogy a már érvényben lévő szankciók, különösen a technológiai szankciók betartatásának javítása sokkal hatékonyabb lenne. Amennyiben sikerülne megakadályozni, hogy Oroszország hozzáférjen katonai technológiákhoz, az önmagában is jelentős hatással lenne az országra. Ez a megközelítés a meglévő intézkedések szigorúbb végrehajtására fókuszálna, ahelyett, hogy újabb, esetleg nehezen betartatható szankciókat vezetnének be.
A szakértő arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió 2027-től fokozatosan kivezeti mindenféle orosz gáz importját. Ez a hosszú távú stratégia várhatóan sokkal komolyabb gazdasági fájdalmat okoz majd Moszkvának, mint a mostani dízelmegállapodásból származó csekély bevétel. Az EU energiapolitikai irányváltása mélyrehatóan érinti majd az orosz gazdaságot, amely jelentős mértékben függ a szénhidrogén-exporttól. Összességében a Trump-Putyin dízelügylet inkább szimbolikus, mintsem stratégiai jelentőségű lépésnek tűnik.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása