Az utóbbi időben számos becslés látott napvilágot a paksi atomerőmű részleges vagy akár teljes, átmeneti leállásának költségvetési vonzatairól. Bár ezek az összegek jelentősek, makrogazdasági szempontból egy még fontosabb kérdés merül fel: szükség lesz-e a jelenlegi energiaválságban az ipari fogyasztók energiafelhasználásának korlátozására?
A kormány előzetes számításai szerint a paksi atomerőmű – egyelőre részleges – átmeneti leállása mintegy 50 milliárd forintos kiadást jelenthet. Ez az összeg a kieső energiatermelés pótlásából adódik, melyet importból kell fedezni. Fontos megjegyezni, hogy az ország nem azért nem tudja döntő részben hazai termelésből fedezni a kieső mennyiséget, mert ne lenne erre kapacitása.
A probléma gyökere az, hogy a hazai pótlás drágább lenne, mint az import, és a nemzetközileg összekötött európai hálózatok működési logikája is az import beszerzést erősíti, a költséghatékonyabb megoldásokat előnyben részesítve.
Bár az import miatti többletköltség magas, a magyar gazdaságot a jelenlegi energiakrízis sokkal inkább a potenciális tovagyűrűző hatásokon keresztül sújthatja. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss elemzése is rámutat arra, hogy a kulcskérdés az, ki és milyen mértékben viseli majd az energiadrágulás miatti veszteségeket. Az alapítvány elemzése szerint az energiaimport pluszköltsége nem egyenlő a bruttó hazai termék (GDP) csökkenésével.
A GDP-t elsősorban a paksi atomerőmű működésének kieső hozzáadott értéke csökkenti közvetlenül. Azonban a komolyabb veszélyt a potenciális tovagyűrűző termelési veszteségek jelenthetik. Ez azt jelenti, hogy ha az ipari szereplők energiafogyasztását korlátozni kell, az a termelés visszafogásához vezet, ami dominóeffektusként továbbgyűrűzhet a gazdaság más szektoraiba is, jelentős makrogazdasági károkat okozva.
Makrogazdasági megközelítésben tehát a jelenlegi kényszerhelyzetben még drágán külföldről vásárolt árammal is lehetőség szerint érdemes elkerülni az ipari szereplők fogyasztáskorlátozását. Ennek oka, hogy az ipari termelés kényszerű visszafogása sokkal súlyosabb és szélesebb körű negatív hatásokkal járhat a nemzetgazdaságra nézve, mint az atomerőmű ideiglenes leállásából adódó közvetlen költségek és az importált energia magasabb ára.
Összességében elmondható, hogy miközben a paksi atomerőmű termelésének csökkentése jelentős terhet ró a költségvetésre, az igazi makrogazdasági kihívást és veszélyt az ipari termelés kényszerű visszafogása jelentené. A gazdaság stabilitása szempontjából kiemelten fontos, hogy az ipari fogyasztók energiaellátása a lehető legnagyobb mértékben biztosított legyen, még akkor is, ha ez magasabb importköltségekkel jár.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása