A GKI konferencián Oszkó Péter befektetési szakember részletes elemzést mutatott be a magyar és európai gazdaság aktuális helyzetéről. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét térségben jelentős mennyiségű tőke halmozódott fel, azonban annak hasznosítása a gazdaság fejlesztése szempontjából nem optimális. A szakember szerint a megtakarítások jelentős része nem itthon vagy Európán belül, hanem máshol, gyakran külföldön talál befektetési lehetőséget.
Oszkó Péter a GKI konferencián tartott előadásában "provokátorként" jellemezte magát, azzal a céllal, hogy a gazdaságpolitikai viták fókuszát a saját döntéseinkre és a tőkeallokációra terelje. Kiemelte, hogy az Európai Unióban mintegy 10 ezer milliárd eurónyi lakossági megtakarítás halmozódott fel, melynek körülbelül 300 milliárd eurós része bankbetétekben vagy más formában az Egyesült Államok finanszírozását segíti. A magyar gazdaságban is hasonló, összeurópai problémák figyelhetők meg, ahol a felhalmozott tőke jelentős része nem a hazai gazdaságba áramlik vissza.
A magyar háztartások pénzügyi vagyona meghaladja a 122 ezer milliárd forintot. Ebből mintegy 7400 milliárd forint készpénzben, közel 20 ezer milliárd forint pedig bankbetétekben áll. Ezzel szemben mindössze körülbelül 4200 milliárd forint található közvetlenül a tőzsdén, ami sokkal közvetlenebb módon forgatható vissza a gazdaságba. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság által felhalmozott jelentős tőke nagyrészt passzívan áll, ahelyett, hogy a vállalatok növekedését és a gazdaság fejlesztését finanszírozná.
Az európai és amerikai háztartások megtakarítási szerkezete közötti éles különbségek magyarázzák a tőkeallokáció eltéréseit. Az euróövezetben a készpénz és a bankbetét nagyobb súlyt képvisel a megtakarításokban, míg az amerikai háztartások lényegesen nagyobb arányban tartják vagyonukat részvényekben és más, magasabb kockázatú befektetésekben. Ez a kockázatvállalási hajlandóság az oka annak, hogy az amerikai háztartások a kisebb megtakarítási ráta ellenére is nagyobb pénzügyi vagyont képesek felhalmozni.
Az állami újraelosztás mértéke is jelentősen eltér: Magyarországon a GDP 47,3 százaléka, az Európai Unióban 49,5 százaléka, míg az Egyesült Államokban csupán 37,9 százaléka. Ez a magasabb újraelosztás hozzájárul ahhoz, hogy az európai társadalmak elsősorban az államtól várják a gazdaság fejlesztését. Az állami forráselosztás azonban sok esetben lassú, veszteséges és pazarló gazdaságfejlesztéssel párosul, ami az állami és uniós programokban egyaránt tetten érhető. A piaci szereplők önálló tőkeallokációja rendszerint hatékonyabb eredményt hoz. Magyarországon 2010 és 2026 között tovább erősödött az állam gazdasági jelenléte, ami a gyenge GDP-adatok fényében felveti a kérdést, hogy a gazdaság fejlesztését nem lehet kizárólag az államtól várni.
A felhalmozott, de nem hatékonyan hasznosuló tőke jelenti az egyik legnagyobb kihívást a magyar és európai gazdaság számára, mivel gátolja a beruházásokat, az innovációt és a gazdasági növekedést. Az euróövezetben a háztartások megtakarítási rátája 14,3 százalék, míg az Egyesült Államokban mindössze 3 százalék. Ennek ellenére 2009 és 2023 között az európai háztartások vagyona csupán 55 százalékkal, az amerikaiaké viszont 151 százalékkal emelkedett.
A különbséget nem a takarékosság mértéke magyarázza, hanem az amerikai gazdaság nominálisan kétszeres mérete, a tőkefedezeti nyugdíjvagyon nagyobb aránya, valamint az amerikai pénzügyi eszközökön elért magasabb hozam és értékelési nyereség. Európában ezzel szemben az ingatlanok súlya jóval nagyobb a vagyonban. A magyar lakosság 122 ezer milliárd forintos pénzügyi vagyona jelentős potenciált rejt, de annak passzív jellege miatt ez a potenciál kihasználatlan marad. A gazdaságpolitikai vita ezért nem szűkíthető le az állam szerepére, mivel annak mozgástere korlátozott. Az állam feladata sokkal inkább a megfelelő szabályozási, intézményi és bizalmi környezet megteremtése, amely ösztönzi a magánszektor és a lakosság aktívabb tőkeallokációját.
Oszkó Péter szerint a szükséges gazdaságpolitikai fordulat három pillérre épülhet: a költségvetés konszolidációjára és az euró bevezetésére, az uniós források piaci logikát követő felhasználására, valamint a magánmegtakarítások hatékonyabb visszaforgatására a gazdaságba. Magyarország mindkét alapvető hibára – a megtakarítások rossz szerkezetére és az állami forráselosztás alacsony hatékonyságára – tankönyvi példát kínál, ezért itt lehet a legnagyobb a változtatással elérhető gazdasági nyereség.
Az uniós források még néhány évig érdemben támogathatják a növekedést és javíthatják a GDP-adatokat, de ez könnyen átmeneti fellendülést eredményezhet. A tartós kilábaláshoz elengedhetetlen a pénzek hatékony felhasználása, a beruházási igények kielégítése és a magántőke szerepének felértékelődése. A következő évek gazdaságpolitikai sikere nagyrészt azon múlhat, hogy sikerül-e a lakossági megtakarításokat hatékonyabban a vállalkozások és a gazdasági fejlődés szolgálatába állítani. Ez a kulcsa a fenntartható és erős gazdasági növekedésnek.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása