A Harmonikus Növekedésért Alapítvány, György László gazdaságpolitikai kutatóműhelye, vízügyi tanulmányt publikált, amely rendkívül aktuális a Duna és a Tisza folyók elmúlt napokban mért történelmi mélypontú vízállása miatt. A Debreceni Egyetem, a Széchenyi István Egyetem és az Óbudai Egyetem szakembereinek közreműködésével készült anyag nem egy kész stratégia, hanem egy szakmai vitairat, amely a döntéshozókat kívánja inspirálni.
A dokumentum a vízbiztonságot nemzetstratégiai, nemzetbiztonsági és gazdaságstratégiai üggyé minősíti. A kutatók között ugyanakkor eltérő vélemények vannak például a mesterséges vízszintszabályozás és a folyók természetes kanyargásának visszaállítása közötti hatékonyság kérdésében.
A tanulmány szerint a Kárpát-medence évtizedes víznagyhatalmi meggyőződése téves, mivel felszíni vizeink 95 százaléka külföldről érkezik. Az alapítvány anyaga az első hazai dokumentum, amely a nagyszabású stratégiákat konkrét projektszinttel köti össze, optimalizálva öt kulcsterületet: a lakossági vízigényt, a természeti környezetet, a mezőgazdaságot, az ipart és energetikát, valamint a hajózást.
A be nem avatkozás éves nemzetgazdasági költségét 680–1120 milliárd forintra becsülik, ami 15 év alatt 10 200–16 800 milliárd forintos kumulált veszteséget jelentene. Ez a 2024-es GDP 12,5–20,6 százalékának felel meg. A vízhiány áll az aszályok miatti élelmiszerár-emelkedés, a Paks leterhelése miatt megugró áramimport és a termőföldek értékvesztése mögött.
Ezzel szemben a javasolt beruházási program éves terhe az üzemeltetéssel együtt 168–235 milliárd forint, ami a becsült kár ötöde. Az agrárium aszálykára és terméskiesése önmagában évi 400–600 milliárd forintot tehet ki, ami indokolja a kormány rendkívüli aszálytámogatási döntéseit.
A teljes, 2525 milliárd forintos program két részből áll. Az egyik a korábbi kormányhatározatokban szereplő 1512 milliárd forintos csomag, melynek gerincét a Homokhátság vízpótlásának 1434 milliárdos, öt ütemre bontott terve adja. A másik rész az alapítvány 1013 milliárd forintos saját javaslatcsomagja.
Az alapítvány javaslatai közül a legköltséghatékonyabb a belvízcsatorna-hálózat kétirányúsítása. A 42–43 ezer kilométernyi csatornarendszer ma főként elvezeti a vizet, de 3000–5000 vízszintszabályozó műtárgy beépítésével alkalmassá válna a víz visszatartására és elosztására is, mindössze 200 milliárd forintból.
A Duna menti folyami műtárgyépítés a rendszerváltás óta érzékeny kérdés, különösen a nagymarosi vízlépcső körüli viták miatt. A tanulmány azonban adonyi és fajszi vízszintszabályozó műtárgyak megépítését javasolja 350 milliárd forintért.
A Duna medrének 1–1,5 méteres süllyedése fenyegeti a parti szűrésű ivóvízbázisokat, a kiszáradó ártéri védett területeket, a nemzetközi hajózást és a Paks II. hűtését. Paksnál az alacsony vízállás és a túl meleg folyóvíz is termeléskorlátozást és importáram-szükségletet okozhat, évi 80–180 milliárd forintos kárral.
A javasolt műtárgyak elsősorban természetvédelmi létesítmények lennének hallépcsőkkel és mellékág-rehabilitációval, emellett 150–250 megawatt szabályozható energiatermelő kapacitást is biztosítanának. A Tiszán a még 1973-ban leállított csongrádi műtárgy megépítését szorgalmazzák 150 milliárd forintból, hogy megakadályozzák az Alsó-Tisza bevágódását és a Homokhátság vízkészletének apadását.
A tanulmány egy több mint háromszáz éves hidrológiai hiba kijavítását is javasolja Dél-Békésben. Míg tavaly Romániától kellett vizet vásárolni a battonyai Száraz-ér feltöltéséhez, a javaslat az 1703–1704 körül elzárt Ős-Maros oldalág megnyitása lenne Ópálosnál. Ez lehetővé tenné a gravitációs vízellátást a térség kiváló minőségű termőföldjeire, szivattyúzás és energiaköltség nélkül.
A nettó 63 milliárd forintos beruházás révén az alig nullszaldós szántóföldi művelést hektáronként 6–8,5 millió forint eredményt hozó kertészet, hosszabb távon pedig geotermikus üvegházak válthatnák fel. A projekt megvalósításához kulcsfontosságú a román féllel való megállapodás.
Az alapítvány által javasolt kiemelt projektek, mint a kétirányú csatornahálózat, a Duna és Tisza műtárgyai, valamint a dél-békési rendszer, együtt kevesebb mint 1000 milliárd forintba kerülnének. Ez az összeg a nemcselekvés kevesebb mint két évnyi kárával azonos.
György László szerint ezek a beruházások akár két év alatt megtérülhetnek a károk elkerülésének köszönhetően. A tanulmány a megvalósítás módjára is javaslatot tesz, és szakmai vitát vár az eltérő megközelítések hívei között.
A vízbiztonság össznemzeti ügy, amelyen az ország megmaradása múlik. A tanulmány zárógondolata szerint a kérdés nem az, hogy megéri-e a beavatkozás, hanem az, hogy megengedhető-e a további halogatás.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása