A magyar kormány a közelmúltban megerősítette, hogy a 2026-os költségvetésben a tervezett hiány továbbra is 7,5 százalék marad. Ez a bejelentés a nemzetközi befektetői körökben vegyes fogadtatásra talált, ahol egyesek csalódottan vették tudomásul a kiigazítási lendület lassulását. Mások azonban pozitívumokat is láttak a kommunikációban, különösen a jövőbeni célok tekintetében.
A szakértők egyetértenek abban, hogy bár a 2026-os szám még elfogadható lehet, a 2027-es költségvetésben már elkerülhetetlenek lesznek az alapvető szerkezetátalakítások. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy Magyarország reális eséllyel készülhessen fel az euró bevezetésére 2030-ra.
A kormány hivatalosan is közölte, hogy a jövő évi költségvetés 7,5 százalékos hiánnyal számol, ami a korábbi várakozásokhoz képest nem mutat további csökkenést. Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint pozitívum, hogy a kormány nem kíván csalódást okozni, és bízni lehet abban, hogy a hiány az év során akár 7,2-7,4 százalékra is mérséklődhet. A külföldi befektetők vélhetően megértőbbek a 2026-os adattal, mivel az még nagyrészt a korábbi választási intézkedéseket tükrözi.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza felidézte, hogy korábban ígéretesebbnek tűnt a hiánycsökkentés lehetősége, amikor a gazdasági növekedés és a hozamkörnyezet kedvezőbb volt. Akkor a hiány akár 6,5-7 százalékra is leszorítható lett volna, ám az energiapiaci problémák, az aszály és a magyar energiaválság miatt létrehozott Havária Alap (500 milliárd forint, a GDP 0,5-0,6 százaléka) ismét 7,5 százalékra emelte a reális célt. Ebben a magasabb célban azonban politikai számítás is rejlik, hiszen a kormány valószínűleg nem szeretné, ha az első hiánycélját elvétné, így a 7,5 százalék talán egy kicsit magasabbra van belőve, teret engedve a későbbi kedvezőbb alakulásnak.
A külföldi befektetők augusztus végén azonban nem fogadták kitörő örömmel a bejelentéseket, és érdeklődtek, feladta-e a kormány a hiánycsökkentési céljait. Aggodalmukat fejezték ki a 2026-ra prognosztizált 2 százalékos gazdasági növekedés és a 357,5 forintos euróárfolyam optimizmusa miatt. Virovácz Péter szerint a növekedés közelebb lehet az 1,5 százalékhoz, de ez még mindig nem az a mértékű felültervezés, mint ami korábban előfordult.
A magyar gazdaságpolitika történetében többször is megfigyelhető volt a kezdeti optimista tervek, majd a későbbi alulteljesítés mintája, amit gyakran külső tényezőkkel, például háborús eszkalációval vagy energiaválsággal magyaráztak. A nominális GDP növekedése azonban kedvezően alakulhat, mivel a 4 százalékos GDP-deflátor és a 2 százalékos volumenbővülés együttesen 6 százalékos nominális GDP-növekedést eredményezhet.
Az árfolyam kapcsán megjegyzendő, hogy az erős forint az adósságtörlesztés szempontjából túlzott optimizmust jelenthet, ugyanakkor a Magyarországra érkező uniós támogatások (9-10 milliárd euró) forintban kifejezett értéke éppen gyengébb forint esetén lenne magasabb. Korábban az uniós források számbavétele háttérbe szorult a jogállamisági viták miatt, melyek forrásvesztéssel jártak.
A 2027-es költségvetés kiemelten fontos lesz, mivel ekkor kell láthatóvá válnia annak a makrogazdasági pályának, amely 2030-ra a hiányt 3 százalékra csökkenti, ami az euróbevezetés előfeltétele. Ehhez tartósan évi legalább 700 milliárd forintos kiadáscsökkentésre lesz szükség. A piac emellett olyan intézkedéseket is elvárna, mint a rezsicsökkentés felülvizsgálata, az árrésstopok fokozatos kivezetése és a különadók rendezése.
Ezek az intézkedések jelenleg politikailag nem tűnnek reálisnak, de a különadók rendezése például elkerülhetetlen, annak ellenére, hogy jelentős bevételi forrást jelentenek a költségvetésnek. A kormány számára érdemes lenne a politikai ciklus elején meghozni ezeket a népszerűtlen lépéseket, mivel az alacsony infláció és az erős forint most kedvező lehetőséget kínálna például az árrésstopok eltörlésére. Az uniós szabályokkal való összeegyeztethetőség és a jogállami viták rendezése is elengedhetetlen a nemzetközi megítélés javításához.
Kormányzati források szerint azonban sem 2026-ban, sem 2027-ben nem várható a különadók jelentős rendezése, legfeljebb kisebb kiigazítások képzelhetők el. A költségvetés bevételeiből a GDP 2 százalékát kitevő összeget a kormány nem fogja tudni elengedni.
Az infláció kezelése egyértelmű sikernek számít, 2026-ra már mindenki 2 százalék alatti értéket vár. Ugyanakkor a gazdasági lendület még várat magára, amit a Központi Statisztikai Hivatal második negyedévi beruházási adatai is alátámasztanak, amelyek 9,1 százalékos (nyers) vagy 7,1 százalékos (szezonálisan kiigazított) visszaesést mutattak. A kormány erősebb növekedést remél, ami valószínűleg jövőre, az uniós források beérkezésével válik majd lehetővé.
A tartós hiánycsökkentés és a 2030-ra kitűzött 3 százalékos cél eléréséhez elengedhetetlen a szerkezetátalakítás. Nem lehet minden évben egyszeri tételekre, például védelmi beruházásokra, hídépítésekre, köztévés megtakarításokra vagy informatikai szerződések felülvizsgálatára támaszkodni. Bár a strukturális reformok rövid távon népszerűségvesztéssel járhatnak, hosszú távon stabilizációt és jelentős gazdasági eredményeket hozhatnak.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása