A magyarországi vendéglátóhelyek, különösen az éttermek száma riasztó ütemben csökken, ami komoly aggodalmakat vet fel az ágazat jövőjével kapcsolatban. A probléma gyökereit szakértők a magyar társadalom jövedelmi megoszlásában és a középosztály gyengeségében látják, ami kihat a rendszeres fogyasztói keresletre.
Egy étterem fennmaradásához nem elegendő az alkalmi elismerés, hanem a visszatérő vendégkör biztosítja a hosszú távú működést. Ha a vendégek csak ritkán engedhetik meg maguknak az éttermi látogatást, az a legjobb szolgáltatás ellenére is bezáráshoz vezethet.
Herczeg Zoltán, a Dining Guide felelős kiadója szerint a magyar vendéglátás fejlődése lassú, és 2019 után a helyzet tovább romlott. A koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború következményei felerősítették a bezárási hullámot, különösen vidéken.
2019-ben még több mint 31 ezer (31 628) melegkonyhás egység működött Magyarországon, ami 2025-re alig 28 ezerre (27 933) csökkent. Ez 11,7 százalékos, azaz 3695 egységnyi nettó visszaesést jelent, figyelembe véve az új nyitásokat is.
Összehasonlításképp Ausztriában ugyanezen időszakban a vendéglátóhelyek száma mindössze 0,8 százalékkal zsugorodott, ami lényegében stagnálás. Míg Ausztriában száz egységre vetítve egyetlen helyet sem ért el a nettó veszteség, addig Magyarországon közel tizenkettőt, ami közel tizenötszörös arányú visszaesést jelent.
A Dining Guide által figyelemmel kísért éttermek 10–20 százalékos forgalomcsökkenésről számolnak be. A csökkenő vendégszám mellett a bérleti díjak, a személyzeti és üzemeltetési költségek változatlanok maradnak, ami egyre nagyobb terhet ró a vállalkozásokra.
Jelentős különbség tapasztalható a főváros és a vidék között is. A Dining Guide idei kiadványában szereplő 180 étterem közül a legjobb százból 63 budapesti, 37 vidéki. Ez az arány eltér az olasz és német példáktól, ahol a csúcséttermek nagyobb része vidéken található.
Herczeg Zoltán szerint a vendéglátás alapját a magyar fogyasztóknak kellene adniuk, de éppen ez a bázis hiányzik. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus rámutatott, hogy a magyar társadalom szegény és nagyon egyenlőtlen.
A probléma megértéséhez különbséget kell tenni az átlagjövedelem és a medián jövedelem között. Magyarországon az emberek mintegy kétharmadának jövedelme elmarad az átlagtól, mivel a kiugróan magas jövedelmek felhúzzák az átlagot.
A medián jövedelem a társadalom közepén elhelyezkedő ember anyagi helyzetét mutatja meg. Ha az átlag lényegesen magasabb ennél, az azt jelenti, hogy az átlagosnak nevezett jövedelem sokak számára nem hétköznapi tapasztalat.
Egy 2023-as összehasonlítás, amely a magyar, román és bolgár lakosságot az uniós jövedelmi eloszlásban, vásárlóerő-egységben (PPS) vizsgálta, azt mutatta, hogy a magyarok hozzávetőleg kétharmada az európai alsó középosztály belépési szintje alatt marad. Ezt Pogátsa Zoltán uniós szegénységi küszöbként aposztrofálta.
A jövedelmi különbségek közvetlenül kihatnak az éttermek forgalmára. Az FTI Consulting 2026-os jelentése szerint az alacsonyabb jövedelműek ritkítják látogatásaikat, vagy kivonulnak a piacról, míg a tehetősebbek továbbra is költenek prémiumélményekre.
Ez a jelenség a középkategóriás éttermeket szorítja két oldalról: a takarékoskodóknak már túl drága, az ünnepi alkalmakra költőknek pedig nem elég különleges. Egy telt luxusétterem önmagában nem cáfolja a kereslet gyengeségét, mivel hiányozhat az a széles közönség, amely a hétköznapi, elérhető árú vendéglőket eltartaná.
A helyzetet tovább rontotta az élelmiszer-infláció csúcsán tapasztalt mintegy 45 százalékos éves drágulás, valamint a megélhetési és lakhatási költségek emelkedése. Az éttermek ugyanazért a szabadon elkölthető pénzért versenyeznek, amelyből a családok tartalékot képeznének, lakásra gyűjtenének vagy gyermekeik jövőjét biztosítanák.
Vidéken mindezekhez az elvándorlás is hozzáadódik. Ahol a fiatalabb, képzettebb, jobb kereseti lehetőséget kereső emberek elköltöznek, ott a vendéglő elveszíti lehetséges törzsközönségét. Egy erős helyi középosztály viszont nemcsak egy-egy kiemelkedő éttermet, hanem a hétköznapi vendéglők egész hálózatát is képes lenne eltartani.
Pogátsa Zoltán szerint a szűk fizetőképes kereslet és a magas árak között szoros összefüggés van. Ha a vállalkozók úgy látják, hogy a társadalom alsó kétharmada csak kivételes alkalmakkor lesz vendég, akkor a felső két-három jövedelmi tizedre rendezkednek be.
Ez a szűkebb réteg tartja el az éttermeket egész évben, ami magasabb árakat eredményez. Egy szélesebb középosztállyal rendelkező országban, mint Ausztria, a költségek több rendszeres fogyasztó között oszolhatnak meg, ami kedvezőbb árakat és stabilabb működést tenne lehetővé a vendéglátásban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása