Miközben Európa nagy része csak az ukrajnai háború kirobbanása után szembesült igazán az orosz energiafüggőségből adódó kockázatokkal, Litvánia már a kilencvenes évek elején felismerte a helyzet súlyosságát és megkezdte a leválási folyamatot. Ez a mintegy három évtizedes, komplex program tavaly ért célba, példát mutatva arra, hogyan lehetséges egy ország számára az orosz energiaforrásoktól való teljes függetlenedés. A Portfolio.hu helyszíni riportban járta körül a litván stratégia részleteit és eredményeit.
Litvánia energetikai kiindulópontja a Szovjetunió felbomlását követően lényegében teljes orosz függőséget mutatott. Az ország kőolajellátása kizárólag az orosz Barátság, más néven Druzsba vezetékre támaszkodott. A földgázszektorban is hasonló volt a helyzet, ahol az ellátás kizárólag orosz gázból, a szovjet korszakból örökölt szállítóhálózaton keresztül valósult meg.
A villamosenergia-rendszerben is jelentős volt a kiszolgáltatottság. Az ignalinai atomerőmű 2009-es bezárását követően Litvánia áramszükségletének mintegy 70 százalékát importból fedezte, főként Oroszországból és Belaruszból. Ráadásul a litván és tágabb értelemben a balti villamosenergia-hálózat továbbra is szinkronban működött az orosz és belarusz rendszerekkel, melynek központi irányítása Moszkvában maradt.
Ez azt jelentette, hogy Litvánia nemcsak orosz energiahordozókat vásárolt, hanem az ország áramellátásának biztonsága és a rendszer működtetése is egy olyan hálózattól függött, amelyet az orosz fél felügyelt.
Egy olyan ország számára, amelynek függetlenségi törekvéseit már a múltban is energetikai kitettségén keresztül próbálták megakadályozni, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez a helyzet mekkora stratégiai kockázatot jelent. Litvánia ezért már a kilencvenes években elindította azt a hosszú távú programot, amelynek célja az energiafüggetlenség megteremtése volt.
A három évtizedes átalakulási folyamat során számos kihívással szembesültek, és innovatív megoldásokat alkalmaztak. A történet „kalandos elemeket” is tartalmazott, mint például bőröndökben szállított alkatrészek beszerzése, betonból épített védőfalak felhúzása, vagy olyan modern technológiák bevezetése, mint a két perc alatt induló vízerőművek és a 200 milliszekundum alatt reagáló akkumulátoros energiatárolók. Ezek a lépések mind hozzájárultak ahhoz, hogy Litvánia fokozatosan leváljon az orosz energiaellátásról és megerősítse saját energetikai biztonságát.
A tavaly lezárult program eredményeként Litvánia ma már sokkal ellenállóbb az energiaügyi zsarolással szemben, és jelentős mértékben függetlenedett korábbi orosz energiaforrásaitól. Ez a példaértékű projekt rávilágít arra, hogy kitartó és stratégiai tervezéssel egy ország képes lehet radikálisan átalakítani energetikai rendszerét és hosszú távú biztonságot teremteni magának.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása