Olaszország leghosszabb folyója, a Pó kritikus vízszintre süllyedt, ami súlyos válságot idézett elő Észak-Olaszország mezőgazdasági, ipari és energetikai szektorában. A folyó vízszintje történelmi mélypontot ért el, miközben a szárazság következtében a sós tengervíz is egyre mélyebbre hatol a szárazföld belsejébe, veszélyeztetve a termőföldeket és az öntözővíz-ellátást. A helyzet a gazdálkodókat terméscserére kényszeríti, a mérnökök pedig a vízgazdálkodás újragondolásán dolgoznak egy olyan régióban, amely az ország GDP-jének közel felét termeli ki.
A Pó folyó vízszintje július 30-án a Cremona melletti mérőállomáson 8,59 méterrel maradt el a vízrajzi nulla ponttól, ezzel egy centiméterrel meghaladta a 2022-es aszály idején mért korábbi negatív rekordot. A folyó vízhozama az éves átlag egyharmadára csökkent, ami azonnali és súlyos következményekkel jár. Az Enel Green Power Isola Serafini-i vízerőművében például július 30-a óta mind a négy turbina leállt az alacsony vízhozam miatt.
A vízhiány mellett a tengervíz behatolása is komoly problémát jelent, a sós víz már több mint 25 kilométerre nyomult be a szárazföld belsejébe. Ez a jelenség veszélyezteti az öntözővíz kivételét és az édesvízi ökoszisztémákat. A gazdálkodók nehéz döntések elé néznek, a vízigényes növények termesztése egyre inkább lehetetlenné válik.
A 652 kilométer hosszú Pó folyó az Alpokból ered és az Adriai-tengerbe ömlik, kulcsszerepet játszik Észak-Olaszország gazdaságában. Mellékfolyóival együtt közel 900 vízerőművet, Európa legnagyobb rizstermesztő vidékét és az olasz agrártermelés mintegy harmadát tartja fenn. Az éghajlatváltozás hatására a Pó vízjárása szélsőségessé vált, a tavaszi áradások és a nyári aszályok váltják egymást.
Az alpesi hó korábbi olvadása, az intenzív, de lokális záporok elégtelen vízkészlet-feltöltése, valamint a beépítettség és a talaj lefedettsége mind hozzájárul a talajvíz utánpótlódásának csökkenéséhez. Stefano Calderoni, a ferrarai öntözési konzorcium elnöke szerint a régió egyszerre küzd a túl sok és a túl kevés víz kezelésének kihívásával. A tavaszi csúcsvízhozam idején rövid idő alatt hatalmas mennyiségű víz folyik le, míg hónapokkal később ugyanez a terület vízhiánnyal küzd.
A Pó-síkság gazdasági jelentősége óriási, az ország GDP-jének közel felét adja, így a vízhiány súlyos gazdasági következményekkel jár. A mezőgazdaságban a kukorica termőterülete drámaian zsugorodott, az olasz termelés az elmúlt két évtizedben a felére esett vissza. Ennek oka, hogy a kukorica vízigényes és érzékeny a sóra, ami miatt a gazdák egyre inkább a szárazságtűrőbb cirokra váltanak.
A vetésszerkezet megváltoztatása azonban gazdasági áldozatokkal jár, mivel az alacsony vízigényű növények gyakran kevesebb bevételt hoznak. Massimo Salvagnin, egy Pó-delta közelében gazdálkodó farmer becslése szerint az ipari paradicsom hektáronként akár kétszer annyi bevételt is hozhat, mint az árpa. A változás nemcsak a gazdákat érinti, hanem a feldolgozóüzemek, a logisztikai cégek és az idénymunkások megélhetését is veszélyezteti.
A vízhiány idején az ivóvíz-ellátás élvez elsőbbséget, ezt követi az öntözés, és csak utána jöhet az energiatermelés. Az egykori mocsarak lecsapolásával nyert termőföldek alatt sós talajvíz található, amelyet korábban a felszín közeli édesvíz tartott lent. Elhúzódó száraz időszakokban azonban a só felszívódik a talajba, lehetetlenné téve a mezőgazdasági termelést.
A gazdálkodók alkalmazkodni próbálnak a megváltozott körülményekhez, például a dél-olasz Puglia régióból származó csepegtető öntözési technológiákat honosítják meg. Ez a módszer célzottan juttatja a vizet a növények tövéhez, szemben a Pó-síkságon elterjedt nagy szórófejekkel. Azonban az ilyen technológiai váltások és a vetésszerkezet átalakítása hosszú távon is kihívásokat tartogat.
Massimo Salvagnin szerint a térséget generációk óta meghatározó agrárgazdaság jövője veszélybe került. A régióban egyre több gazdaság zár be, és a fiatalok más szakmákat választanak, ami a vidék elnéptelenedéséhez vezethet. A mérnököknek és a döntéshozóknak sürgősen új, fenntartható vízgazdálkodási stratégiákat kell kidolgozniuk, hogy kezeljék a szélsőséges időjárási jelenségek okozta kettős kihívást: a túl sok és a túl kevés vizet.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása