A Portfolio által szervezett konferencián neves közgazdászok vitatták meg a magyar gazdaság elmúlt két évtizedének teljesítményét, eltérő nézőpontokat képviselve a felzárkózás mértékéről és a jövőbeli kihívásokról. A panelbeszélgetés során kiemelt szerepet kapott a termelékenység alakulása, a beruházások helyzete, valamint az euróbevezetés kérdése. A szakértők egyetértettek abban, hogy a gazdaságpolitikai döntések jelentősen befolyásolták az ország pályáját.
Hamecz István a magyar gazdaság elmúlt húsz évét a „lemaradtunk, mint a borravaló” kifejezéssel összegezte, hangsúlyozva a termelékenység lassú növekedését és a beruházások mélyrepülését. Király Júlia egyetemi tanár is hasonlóan vélekedett, szerinte az ország lesodródott arról az ígéretes pályáról, amely a 2000-es évek elején még reálisnak tűnt. Szabó Balázs, a HOLD Alapkezelő vezérigazgatója ugyanakkor árnyaltabb képet festett, kiemelve, hogy Magyarország jelentős reálgazdasági felzárkózást hajtott végre.
A moderátor kérdésére, miszerint mi ártott leginkább a magyar gazdaságnak, Hamecz István a termelékenység stagnálását és a beruházások visszaesését nevezte meg fő problémaként. Szabó Balázs a politikai kötődésű gazdagok magas arányát emelte ki, amely szerinte másfajta érdekérvényesítést tanított meg a vállalatoknak. Madár István, a Portfolio vezető makrogazdasági elemzője az euróbevezetésről szóló vitát is felvetette, amely szintén megosztotta a szakértőket.
Hamecz István szerint a termelékenység növekedése közel egy évtizedig szinte teljesen elmaradt, miközben más országok haladtak előre. A beruházások statisztikái is csalókák voltak, mivel az árindexek jelentősen megugrottak az utóbbi években, így a nominális adatok nem tükrözték a valós volumenbeli fejlődést. Király Júlia visszaemlékezett a 2000-es évek elejére, amikor a magyar gazdaság még ideális pályán mozgott, de a sok gazdaságpolitikai kísérletezés végül eltérítette attól.
Szabó Balázs a politikai és gazdasági szféra összefonódására hívta fel a figyelmet, megjegyezve, hogy Magyarországon a gazdagok körében kiemelkedően magas azok aránya, akik kötődnek a politikához. Ez a jelenség a vállalatok működésére és versenyképességére is hatással van. A lengyel példát hozta fel, ahol a siker kulcsa nem egy-két globális óriáscég, hanem sok, Nyugat-Európában is helytálló, versenyképes vállalat megléte.
Az euróbevezetés kapcsán Hamecz István felidézte, hogy 2001-ben még értelmesnek tartották a csatlakozást, ám 2020 körül a gazdaságpolitikai vezetés már nem támogatta azt. Az alacsony kamatkörnyezetben az akkori érvelés szerint nem származott volna jelentős előny az euróövezeti tagságból. Ennek ellenére Magyarországon volt a legmagasabb költségvetési hiány és az egyik leglazább hitelkondíció, mégis az egyik legalacsonyabb növekedést sikerült produkálni.
A termelékenység tartós stagnálása alapvetően gátolja a gazdasági felzárkózást és a hosszú távú növekedési potenciált. A beruházások valós volumenének visszaesése, vagy torzított statisztikái szintén aggodalomra adnak okot, hiszen a jövőbeni fejlődéshez elengedhetetlen a hatékony tőkeallokáció és a modernizáció. Ezen tényezők hiánya hosszú távon gyengítheti az ország versenyképességét a régióban és nemzetközi szinten is.
A politikai kötődésű vállalatok magas aránya torzíthatja a piaci versenyt, és hátráltathatja az innovációt, mivel az érdekérvényesítés más formáit preferálhatják a piaci teljesítmény helyett. Ez a jelenség akadályozhatja a valóban versenyképes, exportképes cégek létrejöttét, amelyek a lengyel példa szerint a gazdasági siker alapját képezik. Az euróbevezetés elmaradása és az ezzel járó gazdaságpolitikai inkonzisztencia szintén befolyásolja az ország stabilitását és a befektetői bizalmat.
Szabó Balázs kiemelte, hogy bár reálgazdasági felzárkózás történt dél-európai szintre, a megélés terén ez nem érzékelhető. Különösen a fiatalok számára jelent komoly kihívást például az ingatlanvásárlás, ami a gazdasági konvergencia társadalmi szintű érzékelhetőségének hiányára utal. Ez a diszkrepancia hosszú távon társadalmi feszültségeket generálhat, és befolyásolhatja a fiatalok jövőképét az országban.
A jövőbeni gazdasági növekedés és felzárkózás szempontjából kulcsfontosságú a termelékenység növelése és a beruházási környezet javítása. Ehhez elengedhetetlen a hatékonyabb tőkeallokáció és a piaci verseny erősítése, melyek elősegítik az innovációt és a vállalatok nemzetközi piacon való boldogulását. A lengyel modell, amely sok, versenyképes vállalat létrehozására fókuszál, példaként szolgálhat Magyarország számára is.
A gazdaságpolitikai döntéshozatalban a hosszú távú stratégia és a következetesség kiemelt szerepet kap. Az euróbevezetés kérdésének újragondolása, vagy legalábbis a kapcsolódó makrogazdasági feltételek stabilizálása hozzájárulhatna a befektetői bizalom erősítéséhez. A megélhetési költségek, különösen az ingatlanárak kezelése szintén elengedhetetlen, hogy a reálgazdasági felzárkózás a lakosság számára is érzékelhetővé váljon, és javuljanak a fiatalok kilátásai.
A szakértők által felvázolt kihívások kezelése komplex feladat, amely átfogó gazdaságpolitikai válaszokat igényel. A termelékenység, a beruházások és a versenyképesség javítása, valamint a társadalmi kohézió erősítése alapvető fontosságú a fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődés eléréséhez.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása