A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvánosan elérhetővé tette a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatbázisát, amely péntek reggeltől bárki számára hozzáférhető. A felület elsősorban a Clostridioides difficile fertőzések (CDI) alakulását mutatja be a magyar intézményekben a 2021 és 2025 közötti időszakban. Ferenci Tamás biostatisztikus, a módszertan egyik kidolgozója, nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy az adatok értelmezésekor el kell kerülni az intézmények egyszerű rangsorolását, mert az téves következtetésekhez vezethet.
Az NNGYK új felülete a kórházak kötelező jelentéseiből építkezik, és intézményszintű adatokat közöl a Clostridioides difficile fertőzésekről (CDI) a 2021 és 2025 közötti időszakból. A CDI egy súlyos bélfertőzés, mely gyakran antibiotikum-kezelés után alakul ki, és az adatbázisban az ellátott betegek száma, a fertőzöttek száma, valamint 2025-re egy kockázatkiigazított mutató is szerepel.
Az egyszerű fertőzési arányok önmagukban félrevezetőek lehetnek az intézmények összehasonlításakor, mivel a betegösszetétel jelentősen befolyásolja az eredményeket. Egy nagy, országos központ, amely súlyosabb, idősebb és több alapbetegséggel küzdő betegeket lát el, eleve magasabb fertőzési kockázattal néz szembe, míg egy kisebb intézmény jellemzően egészségesebb páciensekkel dolgozik. Ezért a nyers adatok alapján történő rangsorolás téves következtetésekhez vezethet.
Mivel a betegek egyedi kockázati tényezőiről, mint az életkor, cukorbetegség vagy korábbi kezelések, nincs országos adatkapcsolat, a magyar módszertan egy helyettesítő megoldást alkalmaz. A finanszírozási célra rögzített homogén betegségcsoportot (HBCS) használják fel, kiegészítve az életkorral és a nemmel, feltételezve, hogy a hasonló HBCS-besorolású betegek kockázata is hasonló a kórházi fertőzések szempontjából.
Ezen alapokon a rendszer kiszámítja, mennyi fertőzés lenne „várható” egy adott kórházban, ha az intézmény teljesítménye megegyezne az országos átlaggal, amelyet a 2023-2024-es adatokból határoztak meg. Ezt az értéket vetik össze a ténylegesen észlelt esetszámmal, így kapva meg a kockázatkiigazított fertőzési hányadost (SIR). A SIR 1,0 felett rosszabb, 1,0 alatt jobb teljesítményt jelez a vártnál, az 1,0 a referenciaként szolgáló országos átlagot jelöli.
A SIR mutatóhoz tartozó konfidenciaintervallum a szám megbízhatóságát mutatja; ha az intervallum tartalmazza az 1,0-t, a megfigyelt eltérés a véletlen műve is lehet, és nem feltétlenül utal valós különbségre az országos átlaghoz képest.
A dashboardról letölthető 2025-ös adatsor konkrét példákon keresztül mutatja be, miért veszélyes a nyers rangsorolás. Előfordulhat, hogy egy intézmény a nyers lista alapján rosszul teljesít, de a kockázatkiigazított adatok szerint valójában rendben van, mint például az Edelényi Kórház esetében. Ugyanakkor egy másik, a középmezőnyben szereplő intézmény, mint az Észak-pesti Centrumkórház, a kockázatkiigazítás után statisztikailag kiugró eltérést mutathat.
Fontos megérteni, hogy a „legjobb” helyezés önmagában nem bizonyít semmit, ha mögötte csak néhány eset áll, mivel ilyenkor a véletlen ingadozás torzíthatja az eredményt, és a szám értelmezhetetlenné válik. Ferenci Tamás szerint az eredményeket inkább egyfajta „anomáliadetekciónak” kell tekinteni, amely rámutat azokra a területekre, ahol alaposabb vizsgálódásra van szükség. Ez azt jelenti, hogy egy látszólag jól teljesítő kórháznál is felmerülhetnek problémák, például a fertőzések aluljelentése miatt, míg egy rossznak tűnő intézmény valójában példaértékű jelentési fegyelemmel rendelkezhet.
Az adatbázisnak vannak bizonyos korlátai, amelyeket figyelembe kell venni az értelmezés során. A HBCS nem tökéletes helyettesítője a valódi orvosi kockázati tényezőknek, és kis esetszámú kórházaknál a SIR bizonytalansága jelentős lehet. Emellett a rendszer évente frissül, így nem valós idejű járványügyi riasztóeszközként funkcionál.
A felületet tudatosan úgy alakították ki, hogy ne intézményi rangsorként jelenítse meg az adatokat, hanem az azonos típusú kórházak eloszlásában mutassa meg az egyes intézmények helyzetét. Ennek célja, hogy elkerüljék egy könnyen félreérthető „feketelista” kialakulását, és a transzparencia valóban a kórházi fertőzések visszaszorítását szolgálja, nem pedig az intézmények megbélyegzését. A helyes megközelítés az, hogy az adatok alapján feltett kérdés ne az legyen, „ki az első és ki az utolsó”, hanem az, hogy „ennél a konkrét kórháznál miért ez a szám jött ki, és mit érdemes emiatt megvizsgálni”.
Hegedűs Zsolt új egészségügyi miniszter kiemelt célja az átláthatóság növelése, amely a valódi szembenézés alapját képezi. Az adatok megfelelő tálalására is nagy hangsúlyt fektetnek, külön csatornákon szólítva meg a szakmai, kórházi, újságírói és laikus közönséget, megelőzve a félreértelmezéseket és a manipulációt. A közzétett adatok csak az átgondolt magyarázatokkal együtt képesek visszaépíteni a magyar egészségügybe vetett bizalmat.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása