A 2026-os Rumavi Global Relocation Index felmérése alapjaiban írja újra a világ országainak költözési vonzerejéről alkotott képet. A hagyományos gazdasági nagyhatalmak meglepően alacsony helyezéseket értek el, míg kisebb európai és ázsiai államok kerültek az élre. Magyarország is előkelő pozíciót szerzett a rangsorban, amely a külföldre költözők számára releváns, sokrétű szempontrendszer alapján készült.
A Rumavi Global Relocation Index 2026-os kiadása 192 országot és területet értékelt 24 különböző mutató mentén, négy fő témakörre fókuszálva. A felmérés célja, hogy átfogó képet adjon egy ország vonzerejéről a külföldről érkezők számára, figyelembe véve az életminőség, a gazdasági lehetőségek és a letelepedés komplexitását. Külön listák is készültek családok, vállalkozók és digitális nomádok számára, hangsúlyozva, hogy a költözés célja alapvetően befolyásolja az optimális választást.
Az általános rangsor élén Észtország végzett 72,8 ponttal, amelyet szorosan követ Szingapúr, a harmadik helyet pedig Malajzia szerezte meg. Észtország győzelméhez elsősorban fejlett pénzügyi infrastruktúrája, üzleti lehetőségei és a külföldiek tulajdonjogainak kedvező megítélése járult hozzá, annak ellenére, hogy éghajlata és megélhetési költségei kevésbé vonzóak. Szingapúr a digitális és pénzügyi infrastruktúrájával emelkedett ki, különösen a vállalkozók körében, de a lakhatás és az általános megélhetés magas költségei jelentős hátrányt jelentenek. Malajzia a megélhetés kiemelkedő megfizethetőségével, a külföldi jövedelmek kedvező adózásával, valamint az egészségügy és a digitális infrastruktúra jó értékelésével került a dobogóra.
Portugália a negyedik helyen végzett, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva a biztonság és stabilitás, valamint a letelepedési lehetőségek terén, kedvező éghajlattal. Az adózás, különösen a jövedelem- és külföldi jövedelmek kezelése, azonban gyengébb pontnak számít az országban.
A külföldre költözéskor a puszta fizetésen túl számos tényezőt kell mérlegelni, mint például az albérleti díjak, adók, egészségügyi ellátás költségei, vagy éppen az iskoláztatás. Az adott ország vonzereje nagymértékben függ attól, hogy valaki vállalkozóként, távmunkában dolgozó szakemberként vagy nyugdíjasként keres új otthont. A Rumavi Index éppen ezeket a komplex szempontokat igyekszik összefogni, rámutatva, hogy a helyi lakosság életszínvonala és a beköltözők számára kínált lehetőségek között jelentős eltérések lehetnek, különösen, ha valaki külföldi jövedelemmel rendelkezik.
Meglepő módon, számos hagyományosan gazdag és vonzó országnak, mint például Kanada (41.), az Egyesült Királyság (49.), Németország (50.), Olaszország (61.), Franciaország (79.) és az Egyesült Államok (107.), feltűnően alacsony helyezéseket sikerült elérnie az összesített rangsorban. Az Egyesült Államok például a startup környezet és a pénzügyi infrastruktúra terén kiemelkedő, a vállalkozók listáján a 33. helyen áll, de a magas adók, megélhetési és lakhatási költségek, valamint a nyugdíjasok számára nyújtott lehetőségek terén gyengén teljesít. Németország és Franciaország hasonló mintázatot mutat: fejlett infrastruktúrával rendelkeznek, de a magas adóterhek és megélhetési költségek rontják az összesített eredményüket.
Kína a 125. helyen végzett, annak ellenére, hogy a megélhetés megfizethetősége és a startup környezet is magas pontszámot kapott. Azonban a külföldiek tulajdonjogainak érvényesíthetősége, a tartós letelepedés lehetősége, a nyelvi hozzáférés és a vízumügyintézés terén mutatott gyengeségek jelentősen visszavetik az országot a rangsorban.
Az index rávilágít, hogy egy ország vonzereje nem csupán a gazdasági fejlettségén vagy az átlagos béreken múlik, hanem a költöző egyéni helyzetétől és céljaitól is függ. A magas összesített pontszám mögött jelentős különbségek rejtőzhetnek az egyes területek között, így a részletes adatok alapos elemzése elengedhetetlen a megalapozott döntéshez.
Magyarország a 25. helyet szerezte meg 68,2 ponttal, közvetlenül Svájc mögött és Románia előtt, a régióban pedig többek között Csehország, Bulgária és Horvátország is megelőzte. Az ország jó szereplését elsősorban a fejlett digitális infrastruktúra és a lakhatás kedvező értékelése támogatta. Magyarország a családok listáján a 18., a digitális nomádoknál a 19., a vállalkozóknál a 35., a nyugdíjasoknál pedig a 37. helyen áll.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a lakhatás magas pontszáma az alacsony bérleti díjakat jutalmazza abszolút értékben, ami egy külföldi jövedelemmel rendelkező számára kedvező lehet. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a helyi bérekből könnyű lakást bérelni. A gyengeségek között a Rumavi az egészségügyi ellátás minőségét és a jogállamiságot emelte ki, melyekre alacsonyabb pontszámokat kapott az ország.
A rangsor másik végén olyan országok találhatók, ahol az alapvető életfeltételek hiányosságai dominálnak, mint például Afganisztán, Jemen, Dél-Szudán, Niger és Csád. Afganisztán az utolsó helyen végzett, annak ellenére, hogy a lakhatás megfizethetőségére magas pontszámot kapott. Azonban a politikai stabilitás, a pénzügyi és digitális infrastruktúra, valamint az egészségügyi ellátás terén mutatott súlyos hiányosságok ellehetetlenítik a mindennapi életet és a hosszabb távú tervezést.
Jemen esetében hasonló ellentmondás figyelhető meg, ahol a lakhatás kedvező értékelése mellett a politikai stabilitás és a tulajdonjogok érvényesíthetősége súlyos problémákat jelent. Ez is megerősíti, hogy az alacsony költségek önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy egy ország vonzó célpontnak számítson, ha az alapvető biztonsági és infrastrukturális feltételek hiányoznak.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása