A két globális szuperhatalom, az Egyesült Államok és Kína vezetőinek közelgő találkozója Washingtonban várhatóan Kína számára kedvezőbb pozíciót hozhat. Hszi Csin-ping kínai elnök erős gazdasági eredményekkel érkezik, míg Donald Trump amerikai elnök belpolitikai kihívásokkal és külföldi konfliktusokkal küzd. A szeptember 24-i csúcstalálkozó legfőbb célja a tavaly megkötött kereskedelmi fegyverszünet meghosszabbítása, amely megakadályozta egy nagyobb gazdasági sokk kialakulását.
A legutóbbi vezetői találkozó óta eltelt négy hónapban Hszi Csin-ping Kína kereskedelmének jelentős fellendülését mutatta fel a világnak. Ezzel szemben Donald Trumpnak csökkenő hazai népszerűségi mutatókkal és számos külpolitikai válsággal kellett szembenéznie. Az elemzők szerint ez a helyzet mérsékelte a washingtoni csúcstalálkozóval kapcsolatos várakozásokat, mivel a kínai elnök nem siet komoly engedményeket tenni.
Az amerikai elnök mozgásterét tovább korlátozza a költséges iráni háború és az ukrajnai konfliktus. A Fehér Ház tisztviselői igyekeztek csökkenteni a jelentős áttörésekkel kapcsolatos reményeket. Előzetes tárgyalásokat tartottak New Yorkban Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter és Ho Lifeng kínai alelnök vezetésével.
Ezek a megbeszélések a mesterséges intelligencia védőkorlátaira és a nem érzékeny termékek kereskedelmére vonatkozó lehetséges megállapodások előkészítését célozták. Bár felmerülhetnek olyan kényes kérdések, mint Tajvan helyzete, a találkozó fő témája a kereskedelmi fegyverszünet meghosszabbítása.
Trump 2025-ös hivatalba lépésekor még azt ígérte, hogy vámokkal fogja orvosolni a Kínával fennálló kereskedelmi egyensúlyhiányt. Azonban az októberben Hszivel kötött fegyverszünet óta figyelmét más külpolitikai válságok kötik le, mint például az iráni és ukrajnai konfliktusok, valamint az Európával folytatott viták. Kína is szembesült belső kihívásokkal, például a lassuló belföldi kereslettel és az elhúzódó ingatlanpiaci válsággal.
Ennek ellenére Kína exporttöbblete a második egymást követő évben is meghaladja az 1 billió dollárt, amit a közgazdászok „Kínai Sokk 2.0”-ként emlegetnek. Jon Czin, a Brookings Institution külpolitikai szakértője szerint Hszi valójában nem keres semmi kézzelfoghatót, csupán meg akarja hosszabbítani a Trumppal kötött úriemberi megállapodást. Ez időt adna Kínának, hogy megerősítse saját pozícióját a globális színtéren.
Scott Kennedy, a CSIS agytröszt szakértője rámutatott, hogy a Trump-adminisztráció hiába gondolta, hogy hatalmas egyoldalú nyomást gyakorolhat Kínára engedmények elérése érdekében. Ez nem történt meg, és Kennedy szerint „ez most Hszi Csin-ping világa, és mindannyian ebben élünk”. Kínai üzleti vezetők küldöttsége is elkíséri Hszit Washingtonba, hogy nagyobb piaci hozzáférésre tegyenek szert.
Hszi előnyösebb helyzete aggodalommal töltheti el az amerikai ázsiai szövetségeseket, különösen Tajpejt és Tokiót. Attól tartanak, hogy a kínai vezető nyomást gyakorolhat Trumpra, hogy enyhítse Washington támogatását Tajvan iránt. Trump korábban már utalt arra, hogy a Tajvannak szánt, függőben lévő 14 milliárd dolláros fegyvercsomag „tárgyalási eszköznek” tekinthető Pekinggel szemben.
Ez a megközelítés lehetővé teheti, hogy politikai győzelmeket érjenek el a novemberi félidős választások előtt. Ilyen győzelmek lehetnek például a Boeing repülőgépek vagy mezőgazdasági termékek kínai felvásárlása, vagy a fentanil prekurzor vegyi anyagok áramlásának megfékezése. Wu Xinbo, a Fudan Egyetem professzora és a kínai külügyminisztérium tanácsadója szerint a kínai-amerikai kapcsolatok egyre inkább tranzakciósabbá váltak.
Míg Washington a kereskedelmi tárgyalásokat helyezné előtérbe, Peking számára a Tajvannal kapcsolatos megközelítés kulcsfontosságú. Washington abban is bízik, hogy Hszi hatékonyan tud nyomást gyakorolni Iránra a konfliktus befejezése érdekében, amely jelentősen rontotta Trump népszerűségét. Peking azonban hivatalosan továbbra is tagadja azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint milliárdos áruforgalmat bonyolítana le Iránnal szankciókijátszó rendszereken keresztül.
Az Egyesült Államok eddigi óvatos fellépése, mint például a másodlagos szankciók elmaradása Kína legnagyobb kereskedelmi partnerével szemben, azt bizonyítja, hogy Trump a kapcsolatok stabilitására törekszik. Ez lehetővé tenné számára, hogy energiáit más sürgető ügyekre összpontosíthassa. Ruby Osman, a Tony Blair Institute for Global Change kutatója szerint mind Hszi, mind Trump úgy érzi, hogy a kapcsolat stabilitása nagyon hasznos.
Trump számára ez az iráni helyzet kezelését jelenti, míg Hszi számára Kína belpolitikai ellenálló képességének kiépítését. A stabilitás iránti kölcsönös igény arra utal, hogy a közelgő találkozó inkább a status quo fenntartására és a feszültségek enyhítésére fókuszálhat, semmint jelentős áttörések elérésére. A tárgyalások kimenetele meghatározó lesz a globális gazdaság és geopolitika jövőjére nézve.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása