Az Egyesült Államok és Japán 1998 óta első összehangolt devizapiaci intervenciója, amely a japán jen gyengülésének megállítását célozta, rövid távú sikert hozott, ám hatása gyorsan elenyészett. A beavatkozás nyomán a jen jelentősen erősödött a dollárral szemben, azonban alig egy héttel később már elveszítette felértékelődésének közel felét, visszatérve a korábbi aggasztó szintekhez. Ez a fejlemény rávilágít a devizapiaci beavatkozások korlátaira és a mögöttes gazdasági problémák tartós megoldásának szükségességére, ahogy azt a Financial Times is megírta.
A július legvégén bejelentett, összehangolt devizapiaci beavatkozás nyomán a jen a korábbi 163 feletti szintről 155-ig erősödött a dollárral szemben. Ez a kezdeti felértékelődés azonban nem bizonyult tartósnak, mivel augusztus 7-re az árfolyam már 158,50 közelébe csúszott vissza, és hétfőn már 158,8 felett is volt a váltás. A japán valuta korábban, július 23-án negyvenéves mélypontot ért el, amikor 163,99-ig gyengült a dollárhoz képest, ami cselekvésre késztette a két ország kormányát.
Becslések szerint Japán önmagában mintegy 87 milliárd dollárt fordított az intervencióra két nap alatt, ebből július 30-án 53 milliárdot, ami valószínűleg egynapos rekordnak számít. Ezt a jelentős összeget a június végén 1090 milliárd dolláros devizatartalékából csapolták meg. Az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Scott Bessent szerint Washington azért szánta el magát a lépésre, mert a jen gyors gyengülése az egész ázsiai régió piacainak destabilizációjával fenyegetett, ami regionális és globális következményekkel járhatott volna.
Scott Bessent kiemelte, hogy a devizapiaci beavatkozás csupán egy "piaci jelzés", és a tartós fordulatot csak a gazdaságpolitika hozhatja meg. A jen árfolyamának tartós gyengesége mögött Japán alacsony kamatkörnyezete húzódik meg, ami kevésbé vonzóvá teszi a jenben denominált eszközöket a magasabb hozamot kereső befektetők számára. Ez a helyzet különösen kedvez a carry trade ügyleteknek, ahol a befektetők olcsón vesznek fel jenhitel-állományt, majd magasabb hozamú külföldi eszközökbe fektetik azt, tovább gyengítve a jent.
Emellett Japán hatalmas államadóssága, amely meghaladja a GDP kétszáz százalékát, valamint a tartós költségvetési hiány is jelentős terhet ró a gazdaságra és rontja a befektetői bizalmat. Ezek a strukturális problémák együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a jen tartósan gyenge maradjon, és megnehezítik az árfolyam stabilizálását pusztán devizapiaci intervenciókkal. A piaci szereplők ezért a mélyebb gazdasági reformokra várnak Tokiótól.
Az intervenció korlátozott hatása után a figyelem arra irányult, hogy Tokió milyen szakpolitikai lépésekkel kívánja alátámasztani a beavatkozást és tartósan stabilizálni az árfolyamot. Katajama Szacuki pénzügyminiszter arra ösztönözte a nagy japán nyugdíjalapokat, köztük a világ legnagyobb ilyen intézményét, a GPIF-et, hogy növeljék belföldi eszközeik arányát. Emellett felvetette az államkötvények bevonását az egyéni befektetők adómentes megtakarítási programjába, ezzel ösztönözve a hazai tőke megtartását és a jen iránti keresletet.
Takaicsi Szanae miniszterelnök ugyancsak a japán eszközök lakossági és intézményi állományának növelését szorgalmazta, ami a piaci stratégák szerint arra utal, hogy a kormány új csatornákat keres az árfolyam befolyásolására. Japán az amerikai államkötvények legnagyobb külföldi tulajdonosa, így a devizapiaci beavatkozások finanszírozásához szükséges esetleges kötvényeladások a tengerentúli kötvénypiacot is nyomás alá helyezhetnék. Ennek elkerülése érdekében Tokió a Fed azon likviditási eszközét tervezi igénybe venni, amely lehetővé teszi, hogy államkötvény-állománya fedezete mellett vegyen fel dollárt, elkerülve a közvetlen eladásokat és a piaci zavarokat.
Az intervenció gyorsan múló hatása rávilágít arra, hogy a devizapiaci beavatkozások önmagukban nem elegendőek a tartós árfolyam-stabilizációhoz, különösen, ha a mögöttes gazdasági fundamentumok gyengék. A japán kormány által javasolt intézkedések, mint a hazai befektetések ösztönzése és a Fed likviditási eszközének igénybevétele, arra utalnak, hogy Tokió komplexebb megközelítéssel próbálja kezelni a jen gyengülését. Azonban a tartós sikerhez elengedhetetlen a makrogazdasági politika átfogó reformja, amely a kamatkörnyezet, az államadósság és a költségvetési hiány kezelésére fókuszál.
A piaci szereplők továbbra is figyelemmel kísérik, hogy a politikai lépések képesek lesznek-e tartósan helyreállítani a befektetői bizalmat a japán eszközök iránt, és megfordítani a jen gyengülő trendjét. A devizapiaci stabilitás elérése kulcsfontosságú Japán gazdasága számára, és hosszú távú, átgondolt stratégiát igényel, amely túlmutat a rövid távú intervenciókon. A globális gazdaság is érdekelt a jen stabilitásában, tekintettel Japán meghatározó szerepére a nemzetközi pénzügyi piacokon.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása