A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb World Economic Outlook jelentésében jelentős mértékben, 7,2 százalékkal emelte az idei, és 11 százalékkal a 2027-es évre vonatkozó olajár-előrejelzését. Az áprilisi prognózishoz képest még drasztikusabb az igazítás, 16,4, illetve 15 százalékos emelkedéssel. A Valutaalap kiemeli, hogy a Hormuzi-szoros körüli feszültségek a világgazdaság egyik legnagyobb kockázatává váltak.
Az IMF szerint az olaj átlagos hordónkénti világpiaci ára idén elérheti a 95,74 dollárt, ami 41,3 százalékkal magasabb a 2025-ös 67,74 dolláros éves átlagnál. Bár 2027-re árcsökkenéssel számol a szervezet, az olajár várhatóan még ekkor is 87,39 dollár körül alakul, ami jóval meghaladja a korábbi szinteket. Az előrejelzések romlását elsősorban a közel-keleti háború és a Hormuzi-szoros körüli fennakadások okozzák, amelyek gyakorlatilag lezárták a szorost a kereskedelmi hajózás előtt.
A konfliktus előtt naponta mintegy 20 millió hordó olaj, a világ tengeri olajkereskedelmének negyede haladt át ezen a stratégiai fontosságú útvonalon. A fennakadás közvetlenül megjelent az árakban; március végén az olajár elérte a 126 dollár/hordót, miközben a Dubai és a Brent típusú olaj közötti árkülönbözet 54 dollárra tágult. Ez a piaci jelzés különösen fontos, mivel a Dubai olaj ára érzékenyen reagál a Közel-Keletről Ázsiába irányuló szállítási zavarokra. A Hormuzi-szoros lezárása nemcsak az olajpiacot érintette, hanem a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogyasztás globális mennyiségének mintegy ötödével egyenértékű energiaáramlást is, felfelé tolva a gázpiaci várakozásokat.
A közel-keleti háború és a Hormuzi-szoros stratégiai jelentősége alapvetően befolyásolja a globális energiapiacot. A szoros lezárása, vagy akár csak a hajózás akadályozása, azonnali és jelentős hatással van az olaj és gáz szállítására, mivel ez az egyik legfontosabb tengeri útvonal a világon. Az IMF elemzése szerint a jelenlegi helyzetben a geopolitikai feszültségek jelentős kockázati prémiumot építettek be az árakba, ami a jövőbeli ellátási zavarok beárazott kockázatából fakad, nem csupán a tényleges fizikai hiányból.
Az európai gázpiac különösen érzékenyen reagált a közel-keleti eseményekre. Ebben szerepet játszott a katari energetikai infrastruktúrában keletkezett kár, az európai gáztárolók alacsony szintje és a nyári hőhullámok miatti erősebb villamosenergia-kereslet is. Az európai TTF-gázár augusztusra 20,9 dollár/millió brit hőegységre emelkedett. Ezzel szemben az amerikai gázpiac, amelyet a bőséges hazai kínálat és a magas tárolói készletszint jellemez, jóval kevésbé volt kitéve a közel-keleti sokknak, a Henry Hub ára csökkent.
A világgazdaság azért nem kapott még nagyobb sokkot, mert több alkalmazkodási csatorna is működött. Az Öblön kívüli termelők napi mintegy 2 millió hordóval növelték a kitermelést, és a globális készletekből további napi 4 millió hordónyi mennyiség került piacra. A magas árak a keresletet is visszafogták; az IMF becslése szerint a piac egyensúlyához a második negyedévben nagyjából napi 5 millió hordós keresletcsökkenésre volt szükség. Kína, a világ legnagyobb olajimportőre, jelentős szerepet játszott az alkalmazkodásban, mivel március és június között éves összevetésben 23 százalékkal csökkentette kőolajimportját.
Az energiahatékonyság javulása szintén enyhítette a sokkot. Az elmúlt két évtizedben a globális GDP egységére jutó energiafelhasználás 32 százalékkal csökkent, a 2010-es évek közepe óta pedig az olajintenzitás is mintegy 20 százalékkal mérséklődött. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkora olajársokk ma kisebb növekedési veszteséget okoz, mint a korábbi nagy energiaválságok idején. Az IMF modellszámításai szerint a Hormuzi-szoros lezárása önmagában 0,9 százalékponttal vetette volna vissza a 2026-os globális GDP-növekedést, de a kínálati rugalmasság és az alacsonyabb olajintenzitás ezt a nettó növekedési veszteséget 0,3 százalékpontra mérsékelte. Ez jelentős szám, különösen annak fényében, hogy a Valutaalap alappályája szerint a világgazdaság idén 3,1 százalékkal, 2027-ben pedig 3,4 százalékkal nőhet.
Az energiaárak emelkedése érdemi inflációs hatással is jár. A jelentés szerint a globális infláció 2026-ban 4,7 százalékra emelkedhet a 2025-ös 4,1 százalékról, elsősorban a magasabb energia- és élelmiszerárak miatt. Az IMF 2027-re ismét 4,1 százalékos globális inflációval számol. A földgáz esetében a Valutaalap még nagyobb éves drágulást vár, mint az olajnál, a világpiaci ár 2026-ban 48 százalékkal haladhatja meg a 2025-ös szintet.
Az IMF negatív forgatókönyve szerint, ha a közel-keleti konfliktus 2027 júniusáig elhúzódik, és a Hormuzi-, illetve a Báb el-Mandeb-szoros nagyrészt zárva marad a kereskedelmi hajózás előtt, az olajár 2026 negyedik negyedéve és 2027 első negyedéve között elérheti a 130 dollár/hordót. Ebben a forgatókönyvben az OPEC olajtermelése jelentősen, 2026-ban 10, 2027-ben pedig 22 százalékkal maradna el az alappályától. Az olajár 2026-ban átlagosan 17 százalékkal, 2027-ben pedig 40 százalékkal lenne magasabb az alapforgatókönyvnél.
A makrogazdasági hatás is jelentős lenne: a kedvezőtlen árupiaci és kötvénypiaci forgatókönyv 2027-ben 0,5 százalékponttal csökkentené a globális GDP-növekedést, miközben a globális inflációt 1,1 százalékponttal emelné. Az energiasokk hatása az olaj- és gázimportőr országokban lenne a legfájdalmasabb, különösen ott, ahol az infláció eleve cél felett van, és a költségvetési mozgástér szűk.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása