A horvátországi Ruđer Bošković Intézet (RBI) kutatói átfogó elemzésük során megállapították, hogy a Földközi-tengerben drámai változások zajlanak. A 75 évnyi mérési adatot feldolgozó tanulmány szerint a tenger nem csupán melegszik és sótartalma növekszik, hanem ezen folyamatok üteme is jelentősen gyorsul. Ezek a változások már a mélytengeri rétegekben is egyértelműen kimutathatók, különösen az Adriai- és a Jón-tenger térségében, ami komoly aggodalomra ad okot a tengeri ökoszisztémák jövőjét illetően.
A kutatás az 1950 és 2025 között gyűjtött, széles spektrumú méréseket dolgozta fel, a korai kutatóhajós észlelésektől a modern, autonóm Argo-bóják által szolgáltatott adatokig. Az eredmények rávilágítottak, hogy a vizsgált időszak utolsó szakaszában a Földközi-tenger felső 100 méteres rétegének hőmérséklete mintegy 2 °C-kal haladta meg a 20. század második felének átlagát. Ez a jelentős felmelegedés azonban nem korlátozódik kizárólag a felszíni vizekre, hiszen egyértelmű jeleket mutattak ki 300 és 1000 méter közötti mélységben is, sőt, mérhető változásokat találtak az 1000–2000 méter közötti tartományban is, ami a tenger teljes vízoszlopának érintettségére utal.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az átlagos melegedési ütem önmagában félrevezető lehet, mivel a felmelegedés sebessége is folyamatosan növekszik. Ez azt jelenti, hogy a változások az utóbbi évtizedekben sokkal gyorsabbá váltak, mint azt egy egyszerű átlag sugallná. Az Adriai-tenger kiemelt szerepet játszik ebben a komplex folyamatban, mivel a Földközi-tenger azon térségei közé tartozik, ahol sűrű víztömegek képződnek, melyek alapvetően befolyásolják a mélytengeri áramlatokat és a hőeloszlást.
A sűrű víztömegek képződése kulcsfontosságú mechanizmus: hideg teleken a felszíni víz lehűlve elnehezedik, majd lesüllyed a mélyebb rétegekbe, magával víve a felszíni tulajdonságait. Innen ez a víztömeg tovább áramlik a Jón- és a keleti Földközi-tenger felé, befolyásolva azok mélytengeri viszonyait. Az Adriai-tenger déli részén a kutatók még ezer méteres mélységben is a felmelegedés és a sótartalom-változás kifejezett gyorsulását mutatták ki, ami a mélytengeri rendszerek érzékenységét jelzi a felszíni változásokra.
Amikor a változás jele már nemcsak a felszínen, hanem a vízoszlop mélyén is megjelenik, az a tenger tulajdonságainak sokkal átfogóbb és mélyrehatóbb átalakulásáról tanúskodik. A mély rétegek egyfajta memóriaként őrzik meg azokat a folyamatokat és változásokat, amelyek a rendszerben hosszabb távon történnek. Ez a jelenség rávilágít a tengeri ökoszisztémák komplexitására és a klímaváltozás hosszú távú, kumulatív hatásaira, melyek messze túlmutatnak a felszíni megfigyeléseken.
Módszertani szempontból komoly kihívást jelentett a 75 év alatt, eltérő technológiákkal gyűjtött adatok összehasonlítása és egységesítése. A kutatók a korai, hajós méréseket és a modern Argo-adatokat egységes minőségellenőrzés alá vonták, és alaposan megvizsgálták, hogy a modern kori mérések megnövekedett száma nem torzítja-e az eredményeket. Ez a precíz adatkezelés biztosította a kutatás megbízhatóságát és az adatok összehasonlíthatóságát az évtizedek során.
Az elemzést több különböző időszakra és eltérő statisztikai módszerekkel is megismételték, azonban az alapvető mintázat mindvégig kimutatható maradt, ami megerősíti a megfigyelt trendek valós voltát és robusztusságát. A mélytengeri rétegekben zajló változások megértése kulcsfontosságú a tengeri rendszerek jövőbeli alakulásának előrejelzéséhez, valamint a klímaváltozás globális hatásainak pontosabb modellezéséhez. A mélytengeri környezet stabilitása alapvető a tengeri élővilág és az éghajlati rendszerek szempontjából.
Az intézet közlése szerint a megfigyelt gyorsulás mögött nem egyetlen ok áll, hanem számos tényező komplex kölcsönhatása játszik szerepet. Ezek közé tartozik a légköri felmelegedés, a párolgás és a csapadékviszonyok alakulása, amelyek közvetlenül befolyásolják a tenger felszíni rétegeinek hőmérsékletét és sótartalmát. Emellett befolyásoló tényező a Gibraltári-szoroson keresztül történő atlanti vízcsere, amely a Földközi-tenger vízháztartását és áramlási rendszerét módosítja.
A Földközi-tenger belső áramlási rendszerének átalakulása szintén hozzájárul a megfigyelt változásokhoz, mivel ez befolyásolja a hő és a só eloszlását a medencében. Ezek a komplex kölcsönhatások együttesen járulnak hozzá a tengeri környezet megfigyelt átalakulásához, melynek hosszú távú ökológiai és éghajlati következményei további alapos kutatásokat és folyamatos monitoringot igényelnek. A jelenség globális szinten is releváns, mivel a Földközi-tenger egy viszonylag zártabb medence, ahol a változások felerősödhetnek, modellként szolgálva más tengeri rendszerek számára.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása