Magyar Péter, Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter, valamint Gyurkó Szilvia államtitkár közösen mutatták be az Orbán-kormány időszakának gyermekvédelmi visszaéléseit elemző, 220 oldalas jelentést. Az anyag, amely éheztetési és bántalmazási eseteket is tárgyal, mostantól elérhető a kormányzati felületeken. A bemutatón kiemelték, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható szakemberhiány és a gondozásra váró kiskorúak számának növekedése jelenti a legnagyobb kihívást.
A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a magyar gyermekvédelmi rendszer jelentős túlterheltséggel küzd, amelyet súlyos szakemberhiány súlyosbít. Jelenleg közel 130 ezer gyermek él veszélyeztetett körülmények között, míg 23 ezer kiskorú állami gondozásban részesül. További 2700 gyermek számára lenne szükség speciális intézményi elhelyezésre, miután családjukból kiemelték őket.
A rendszer a szakemberek szerint az összeomlás szélén áll, és kizárólag a benne dolgozók áldozatos munkája tartja egyben. Gyurkó Szilvia államtitkár részletes diagnózist ismertetett, hangsúlyozva az elhelyezésre váró gyermekek számának folyamatos emelkedését az elmúlt években. Kiemelte, hogy a legnagyobb problémát nem a férőhelyek, hanem a megfelelő szaktudással rendelkező munkatársak hiánya jelenti.
Az ágazatot 2024-ben különösen mélyütés érte, ami tovább rontotta a már amúgy is kritikus helyzetet. A szakemberhiány átlagosan húsz százalék körüli a teljes rendszerben, de egyes régiókban ez az arány akár hatvan-hatvanöt százalékot is elérhet. Ez a probléma nem csupán rövid távú jelenség, hanem évtizedes mulasztások és „félrenézések” következménye.
Az államtitkár felvetette a kérdést, hogy egy ilyen állapotban lévő rendszert vajon nevezhetünk-e még gyermekvédelminek. Hozzátette, hogy jelenleg „vakok vagyunk” a rendszer egy jelentős területe felett.
A jelentés szerint a gyermekvédelmi rendszer egy jelentős része felett jelenleg „vakok vagyunk”, ami az előző kormányzatok idején történt jelentős kiszervezéseknek tudható be, különösen az egyházi szereplők felé. Ez a folyamat hozzájárult ahhoz, hogy a szakmai kontroll és az átláthatóság csökkent. A védelembe vett kiskorúak száma folyamatosan emelkedik, miközben a szakellátásban részesülő gyermekek száma stagnál.
Ez a stagnálás abból adódik, hogy a rendszer nem képes megtartani a bekerülő gyermekeket, sokan tartós szökésben vannak, és láthatatlanok a hatóságok számára. Nincs elegendő szakember, aki gondoskodna róluk, vagy felkutatná őket. A jelenlegi helyzet évtizedekre visszamenőleg mutatja a problémák felhalmozódását és a szükséges beavatkozások elmaradását.
A jelentés rávilágít arra, hogy a rendszer pontosan tudott a súlyos visszaélésekről, mint például a szexuális bántalmazás, az elfogadhatatlan és méltatlan életkörülmények, vagy az életveszélyes vizesblokkok. Ennek ellenére a szükséges vizsgálatokat sok esetben nem folytatták le, ami a problémák elmélyüléséhez vezetett. A korábbi mulasztások és a nem megfelelő reagálás hozzájárultak a jelenlegi válságos állapothoz.
A bemutatott jelentés és az abban foglalt adatok rendkívül fontosak, mivel rávilágítanak a magyar gyermekvédelmi rendszer strukturális és működésbeli hiányosságaira. A súlyos szakemberhiány közvetlenül veszélyezteti a gyermekek biztonságát és fejlődését, hiszen a megfelelő ellátás és gondoskodás hiányában kiszolgáltatottá válnak. Az állami gondozásban élők, illetve a veszélyeztetett helyzetben lévők száma önmagában is riasztó adat, amely azonnali beavatkozást tenne szükségessé.
Az, hogy a rendszer nem képes megtartani a bekerült gyermekeket, és sokan közülük tartósan eltűnnek, azt jelenti, hogy a legsebezhetőbb réteg marad védelem nélkül. Ezek a „láthatatlan gyermekek” különösen ki vannak téve a további bántalmazásnak, kizsákmányolásnak és az életveszélyes helyzeteknek. A jelentés azt is kiemeli, hogy a problémák nem újak, hanem évtizedes mulasztások eredményei, ami a felelősség kérdését is felveti.
A tény, hogy a rendszer tudott a szexuális bántalmazásokról és a méltatlan körülményekről, de nem indított vizsgálatokat, súlyos morális és jogi következményekkel járhat. Ez aláássa a gyermekvédelembe vetett bizalmat és megkérdőjelezi az állam azon képességét, hogy alapvető védelmi funkcióját ellássa. A jelentés tehát nem csupán egy helyzetfelmérés, hanem egy felhívás a cselekvésre, amely a gyermekek jövőjét érinti.
A jelentésben felvázolt helyzet komoly kihívások elé állítja a gyermekvédelmi rendszert és a döntéshozókat. Az ágazatban dolgozó szakemberek heroikus erőfeszítései nélkül a rendszer már összeomlott volna, ami rávilágít a munkájuk felbecsülhetetlen értékére és a sürgős támogatás szükségességére. A „mélyütésként” jellemzett 2024-es év után elengedhetetlen a gyors és hatékony beavatkozás.
A problémák megoldásához nem csupán pénzügyi forrásokra van szükség, hanem a szakemberhiány orvoslására, a munkakörülmények javítására és a rendszer átfogó reformjára. Az egyházi szereplők felé történt kiszervezések felülvizsgálata és az állami kontroll megerősítése is kulcsfontosságú lehet az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosításához. A jelentés nyilvánosságra hozatala lehetőséget teremt a társadalmi párbeszédre és a szükséges változtatások elindítására.
A gyermekvédelem jövője szempontjából kritikus fontosságú, hogy a feltárt hiányosságokat ne söpörjék a szőnyeg alá, hanem konkrét intézkedések kövessék. Az államnak biztosítania kell, hogy minden veszélyeztetett gyermek megkapja a szükséges védelmet és gondoskodást, és ne maradjon egyetlen „láthatatlan” gyermek sem a rendszeren kívül. A jelentés egyértelműen jelzi, hogy a gyermekvédelem nem tűr halasztást igénylő terület.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása