A globális olajpiac jelenleg egy szokatlan kettészakadásnak lehet tanúja, ahol az amerikai kontinensen jelentős nehéz nyersolaj-felesleg alakult ki. Ezzel párhuzamosan Ázsiában és Európában kínálati hiány tapasztalható, ami a hordónkénti árakat 100 dollár fölé emelte. A két régió közötti áthidalhatatlan különbséget elsősorban az elszálló szállítási költségek okozzák, amelyek megakadályozzák a felesleg exportját a nyugati féltekéről.
Ez a helyzet komoly kihívás elé állítja az iparág szereplőit és befolyásolja a globális energiaellátást.
Az Egyesült Államokban, Kanadában, Venezuelában, Kolumbiában és Ecuadorban egyaránt jelentős mennyiségű sűrű, nehéz nyersolaj halmozódott fel. Ez a típusú olaj világszerte kedvelt a finomítók körében, mivel jellemzően olcsóbb, és nagyobb mennyiségű gázolaj állítható elő belőle. A felhalmozódás fő oka a Mexikói-öböl térségéből Ázsiába tartó szupertankerek bérleti díjának drámai emelkedése.
Az év eleje óta a szállítási költségek több mint ötszörösére nőttek, februári 10-15 millió dolláros útdíjról a múlt héten 80 millió dollárra, azaz hordónként mintegy 40 dollárra emelkedtek. Ez a jelentős drágulás elsősorban az Ománi-öbölben zajló, hajók közötti átrakodásoknak köszönhető, amelyek globálisan lekötik a rendelkezésre álló tartályhajó-kapacitás nagy részét.
Ennek eredményeként a kanadai, kolumbiai és ecuadori nehéz nyersolajfajták ára hordónként több mint 10 dollárral esett, hathetes mélypontra jutva. Például a Western Canada Select szállítási és biztosítási költségek nélkül 74 dollár körül, a kolumbiai Vasconia 84 dollár, az ecuadori Oriente pedig 76 dollár környékén forgott az Argus Media adatai szerint. A venezuelai nyersolaj ára szállítási költségek nélkül 74,50 dollár körül alakult.
A nyugati féltekén kialakult túlkínálathoz több tényező is hozzájárult az elmúlt időszakban. Venezuela olajexportja jelentősen megugrott, miután az Egyesült Államok januárban elfogta Nicolás Maduro volt elnököt, majd megkezdte az ország olajszektorának újraindítását. Ez a lépés növelte a globális piacra kerülő venezuelai nyersolaj mennyiségét.
Ezzel párhuzamosan Kanada olajtermelése történelmi csúcsot ért el, tovább erősítve a regionális kínálatot. Az Egyesült Államok kormánya is hozzájárult a felesleg növekedéséhez, amikor több mint 130 millió hordót szabadított fel stratégiai olajtartalékaiból. Ezek az intézkedések együttesen vezettek ahhoz, hogy az amerikai kontinensen jelentős mennyiségű nehéz nyersolaj halmozódott fel, amelynek elszállítása a magas költségek miatt rendkívül nehézkessé vált. A nehéz nyersolaj, mint alapanyag, azért is fontos, mert a finomítók számára gazdaságosabb lehet a feldolgozása, különösen a dízeltermelés szempontjából.
A kialakult helyzet azért különösen jelentős, mert az amerikai finomítók, bár szívesen átvennék az olcsó, helyben rekedt készleteket a rekordmagas dízelárak ellenére, kapacitásuk gyakorlatilag betelt. Az idei évben az amerikai finomítók átlagosan 93,5 százalékos kapacitáskihasználtsággal működtek, ami az elmúlt 28 év legmagasabb szintjét jelenti.
A nehéz nyersolajból dízel- és benzinalapanyagot előállító kokszolóegységek is a maximális teljesítményükön üzemelnek. Ez azt jelenti, hogy még ha lenne is kereslet az olcsó nyersolajra, a feldolgozási lehetőségek korlátozottak. Emellett sok amerikai finomító technológiailag a Mexikói-öbölben kitermelt tengeri nyersolajra, például a Mars Sour típusra rendezkedett be. Ezek a finomítók nem ideálisak a kanadai vagy venezuelai nehéz olaj feldolgozására, amelyeket ráadásul könnyebb alapanyaggal kell keverni a hatékonyabb feldolgozás érdekében. Ez a technológiai specializáció tovább korlátozza a helyi felesleg felvételének lehetőségét, hozzájárulva a regionális árnyomáshoz.
A globális olajpiac jelenlegi kettészakadt állapota, ahol az amerikai kontinensen nehézolaj-felesleg és nyomott árak uralkodnak, míg Ázsiában és Európában szűkös kínálat és magas referenciaárak tapasztalhatók, valószínűleg fennmarad, amíg a szállítási költségek nem csökkennek. A szállítási díjak áthidalhatatlan fala továbbra is megakadályozza a felesleg hatékony eljuttatását a keresleti piacokra.
Ez a helyzet hosszú távon is befolyásolhatja a globális energiaárakat és a kereskedelmi útvonalakat. Az iparági szereplőknek és a kormányoknak egyaránt kihívást jelenthet a regionális egyensúlytalanság kezelése, különösen a dízel iránti globális kereslet fenntartása mellett. A jelenlegi körülmények rávilágítanak a globális ellátási láncok sérülékenységére és a szállítási infrastruktúra kritikus szerepére a nyersanyagpiacokon. A jövőbeli fejlemények nagymértékben függenek a tartályhajó-kapacitások alakulásától és az Ománi-öbölben zajló átrakodási tevékenységek normalizálódásától.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása