A GKI Gazdaságkutató friss elemzése szerint a kormány által előkészítés alatt álló Wekerle Sándor Lakásépítési Program önmagában nem lesz elegendő a magyarországi lakhatási válság megoldásához. A kutatóintézet hangsúlyozza, hogy a bérlakások számának puszta növelése helyett egy hosszú távon fenntartható, komplex bérlakásrendszer kialakítására van szükség az országban. Ez a megközelítésmód alapvető paradigmaváltást jelenthetne a jelenlegi lakáspolitikában.
A GKI álláspontja szerint a készülő Wekerle Sándor Lakásépítési Program bár kínálhat alternatívát a lakástulajdon megszerzése mellett, egy sikeres bérlakásrendszer nem néhány beruházás eredménye. Sokkal inkább egy évtizedekre visszanyúló, intézményi konstrukcióra épülő rendszer kiépítése szükséges. Az elemzés rávilágít arra, hogy a piaci és a szociális bérlakások eltérő társadalmi célokat szolgálnak, ezért a valós lakossági igényekre fókuszáló lakáspolitikának több megoldásban kell gondolkodnia. A piaci bérlakások a piaci árakat megfizetni képeseknek nyújtanak alternatívát, míg a szociális bérlakások a saját lakás megvásárlására vagy a piaci bérleti díj kifizetésére képtelenek számára biztosítanak lakhatási biztonságot.
A GKI elemzése felidézi a rendszerváltás utáni időszakot, amikor az önkormányzati lakásvagyon privatizációja kedvező feltételekkel juttatta saját ingatlanhoz a lakók jelentős részét. Ez a folyamat drasztikus csökkenést eredményezett az önkormányzati bérlakások számában. Míg 1990-ben közel 800 ezer ilyen lakás volt Magyarországon, addig 2000-re ez a szám 180 ezer alá esett, és a prognózisok szerint 2025-re mindössze 108 ezerre csökken, ami a teljes lakásállomány mindössze 2,4 százalékát teszi ki.
Ezzel párhuzamosan Magyarországon nem alakult ki olyan erős piaci és nonprofit bérlakásszektor, mint amilyenek Nyugat-Európában jellemzőek. A kutatóintézet példaként említi Ausztriát, ahol a lakások 45 százalékát bérlik, és ezen belül a szociális bérlakások aránya eléri a 15 százalékot. Németországban is a bérlők vannak többségben a lakáspiacon. Ezekben az országokban a lakhatási szokásokat nagymértékben befolyásolják a kiszámítható, megfizethető és hosszú távú bérleti lehetőségek. Ahol ilyen alternatívák hiányoznak, ott érthető módon mindenki a saját lakás megszerzésére törekszik, mint az egyetlen valóban biztonságos lakhatási formára. A sikeres bérlakásrendszerek mögött évtizedes intézményi konstrukciók állnak, amelyek magukban foglalják az önkormányzatokat, nonprofit szervezeteket és stabil finanszírozási mechanizmusokat.
A jelenlegi magyarországi bérlakáskínálat szűkös, a bérleti díjak magasak, a szerződések jellemzően rövidek, és mind a bérlő, mind a bérbeadó kevés jogi biztonsággal rendelkezik. Ez a helyzet erősíti azt a társadalmi felfogást, hogy a saját tulajdonú lakás az egyetlen igazán stabil és biztonságos lakhatási forma. A GKI elemzése szerint a lakhatási válság enyhítéséhez elengedhetetlen egy olyan átfogó stratégia, amely nem csupán a lakásépítések számát növeli, hanem egy kiszámítható és megfizethető bérlakásszektort is teremt. Ezáltal szélesebb körű lakhatási alternatívákat biztosítana a lakosság számára.
A GKI következtetése szerint a készülő Wekerle Sándor Lakásépítési Program fontos lépés lehet a jó irányba, amennyiben valódi alternatívát kínál a tulajdonszerzés mellett. Azonban a valódi áttöréshez egy hosszú távú, intézményi alapokon nyugvó bérlakásrendszer kiépítése szükséges. Ez magában foglalja az önkormányzatok, a nonprofit szektor és a finanszírozási mechanizmusok tartós együttműködését. A sikeres lakáspolitika nem egyetlen megoldásban gondolkodik, hanem a társadalmi igények sokféleségére reagálva, komplex és fenntartható rendszereket hoz létre.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása