A közelmúltban megrendezett 26. HBLF pénzügyi csúcs kerekasztal-beszélgetésén vezető magyar közgazdászok elemezték az ország gazdasági helyzetét és a jövőbeli kilátásokat. A rendszerváltás óta döntéshozóként is tevékenykedő szakemberek egyetértettek abban, hogy a gazdasági kiigazítások elkerülhetetlenek, és most van a legkedvezőbb időpont a szükséges, ám népszerűtlen intézkedések bevezetésére.
Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter szerint a gazdaságpolitika állandó kihívása, hogy a legnehezebb döntéseket mindig politikailag terhelt időszakokban kellene meghozni. Rámutatott, hogy 2029 és 2030 is választási év lesz, így a jelenlegi kormánynak mindössze egy-két éve maradt a fájdalmas döntések meghozatalára. Ezt követően a mozgástér szűkebbé válik, éppen akkor, amikor a költségvetési hiányt három százalék alá kellene csökkenteni, és jelentős adósságcsökkenést kellene felmutatni.
Király Júlia közgazdász ezzel szemben ritkán adódó kedvező kiindulópontot lát a jelenlegi helyzetben. Hangsúlyozta, hogy a jegybank az elmúlt évben sikeresen kezdte visszanyerni hitelességét, és a kormánynak is van jelenleg hitelessége. Kiemelten fontosnak tartja, hogy 1990 óta talán először nincs feszültség a jegybank és a pénzügyminisztérium vezetése között, ami lehetővé teszi a koordinált lépéseket. Király Júlia szerint ez a történelmi pillanat alkalmas a népszerűtlen intézkedések bevezetésére.
Bod Péter Ákos, volt jegybankelnök is a kiigazítások "fejnehéz" jellegét, azaz a kormányzati ciklus elején történő megvalósítását szorgalmazta. Úgy véli, a magas hiány éppen azért ad okot a reményre, mert az előző kormányzat gazdálkodásának hiányosságai miatt a működési elvek megváltoztatásával önmagában is javulhat a helyzet. Hagyományosan a hiánycsökkentés recesszióhoz vezet, de kínálati oldali észszerűsítésekkel ez a hatás enyhíthető.
A kormány hivatalosan is vállalta, hogy 2030-ig teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat. Ez a vállalás azonban nem garantálja az euró tényleges bevezetését 2030-ban. Járai Zsigmond emlékeztetett, hogy a 2030-as cél kitűzésekor egészen más gazdasági előrejelzések voltak érvényben, mint a jelenlegi 7,5 százalékos költségvetési hiány. Az elmúlt évtizedekben mindössze négy ország tudta négy év alatt négy százalékponttal csökkenteni deficitjét, ami ambiciózussá teszi a magyar vállalást.
György László kutató, volt gazdaságstratégiai kormánybiztos korábban rámutatott, hogy az Európai Bizottság ajánlásai, a kormánypárt választási vállalásai és az euró bevezetéséhez szükséges hiánycsökkentés együttesen évente akár közel 5000 milliárd forintnyi igényt is jelenthetnek. Ezt az összeget az érkező uniós források nem fedezik, így máshonnan kell előteremteni. Ez a hatalmas finanszírozási igény tovább növeli a költségvetési kiigazítások sürgősségét és kihívásait.
Király Júlia felvázolta a javasolt intézkedések sorrendjét: először a piaci működést torzító támogatásokat, például a rezsitámogatást kell kivezetni. Ezt követően kerülhet sor a különadókra, miközben a költségvetés egyensúlyát fenn kell tartani. Bod Péter Ákos a rezsicsökkentést szociálisan érzéketlennek, rendkívül költségesnek és az energiatakarékossági szempontokat gátlónak nevezte. Az ársapkák esetében az Európai Bíróság ítéletét kell végrehajtani, de a kivezetéshez szaktudás és az állami kapacitás megfelelő felhasználása szükséges, például az energiaszegénység kezelésével.
Oszkó Péter szerint a reálgazdaságban még nem következett be fordulat, a vállalkozók kivárnak, mert hiányzik a kiszámíthatóság és a hosszú távú tervezhetőség. Kiemelte, hogy az állami beavatkozás ritkán jelent megoldást, inkább káros. Álláspontja szerint a gazdaságpolitika feladata nem a szociális intézkedések megvalósítása, mert azok rosszul céloznak, hanem a szociálisan érzékeny kérdéseket külön eszközökkel kell kezelni. Járai Zsigmond is hangsúlyozta a piacgazdaság és a versenyhelyzet feltételeinek helyreállítását, valamint az állam gazdaságból való kivonulását a vállalkozói bizalom megteremtése érdekében.
Az euró bevezetésének 2030-as céldátumát a résztvevők többsége nem tartja reálisnak. Oszkó Péter csodával határosnak nevezné a kritériumok addigi teljesülését, és inkább 2032 vagy 2033-at tartja reálisabbnak az euró bevezetésére. Járai Zsigmond szerint a kormány 2030-as vállalása ambiciózus, tekintettel a megváltozott gazdasági adatokra és a történelmi tapasztalatokra.
Bod Péter Ákos ugyanakkor nem tartja lehetetlennek a feltételek négy-öt éven belüli teljesítését, és nem minősíti könnyelmű ígéretnek a kormány vállalását. Szerinte a következő hetekben az inflációs jelentésből és a 2027-es költségvetés hároméves kitekintéséből derül ki, hogy van-e reális út a célok eléréséhez. A lakosság körében azonban magas az euró bevezetésének támogatottsága, mintegy 80 százalékos. A szakértők egyetértenek abban, hogy a gazdasági stabilitás és a hosszú távú növekedés érdekében elengedhetetlenek a strukturális reformok és a költségvetési fegyelem.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása