A Bank of America friss elemzése rávilágít arra, hogy a közép-európai pénzpiacok jelenleg túl agresszív jegybanki kamatemelési pályát árazhatnak be, melynek hátterében a földgázárak közelmúltbeli emelkedése áll. Az elemzők szerint a piaci szereplők túlságosan egyszerűen értelmezhetik a gázárak emelkedésének inflációs hatásait, figyelmen kívül hagyva bizonyos késleltetéseket és tompító tényezőket, amelyek jelentősen befolyásolják a fogyasztói árak alakulását és ezáltal a jegybankok monetáris politikai döntéseit.
A nagykereskedelmi földgázárak változásai jellemzően nem azonnal, hanem jelentős, 6-12 hónapos késéssel jelennek meg a fogyasztói árakban. Ez a késleltetés alapvető fontosságú a monetáris politikai döntéshozatal szempontjából, hiszen a jegybankoknak nem a pillanatnyi nagykereskedelmi árakra, hanem azoknak a fogyasztói inflációra gyakorolt várható, késleltetett hatására kell reagálniuk. A piaci várakozások gyakran hajlamosak az azonnali reakciókra, ami eltérést okozhat a jegybankok valós lépéseitől.
Emellett számos országspecifikus tényező is hozzájárul ahhoz, hogy a nagykereskedelmi gázárak emelkedése tompítva, vagy egyáltalán nem gyűrűzik be a lakossági és vállalati fogyasztói árakba. Ilyenek az árplafonok, amelyek maximálják a fogyasztói árakat, a szabályozott tarifák, melyek állami ellenőrzés alatt tartják az energiaárakat, valamint a fedezeti ügyletek. Ezek az eszközök országonként eltérő mértékben szűrik meg a külső sokkokat, így a gázár-emelkedés hatása nem egységes a régióban. A fedezeti ügyletek például lehetővé teszik az energiaszolgáltatóknak, hogy előre rögzített áron vásároljanak gázt, ezzel védve magukat és fogyasztóikat a rövid távú piaci ingadozásoktól. Az árplafonok és a szabályozott tarifák pedig közvetlenül korlátozzák, hogy az emelkedő beszerzési árak milyen mértékben jelenhetnek meg a végfelhasználói számlákon.
Az elemzés külön kitér a régió egyes országainak sérülékenységére. Csehország például a legsérülékenyebbnek mutatkozik a közép-európai országok közül a gázárak emelkedésével szemben. Ennek ellenére a Bank of America szakértői szerint még Csehországban is legfeljebb egy további kamatemelés lenne indokolt, figyelembe véve a fent említett tompító tényezőket és a késleltetett hatásokat. Ez arra utal, hogy a cseh jegybanknak sem kellene túlzott mértékben reagálnia a jelenlegi piaci árazásra.
Magyarország esetében az elemzés eltérő kockázati profilt azonosít. Itt nem elsősorban az infláció, hanem a költségvetési teher jelenti a fő kockázatot a gázárak emelkedése miatt. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány által alkalmazott árplafonok és támogatások, amelyek a lakosságot és a vállalkozásokat védik az energiaár-emelkedéstől, jelentős terhet rónak a költségvetésre. Az állami beavatkozás, bár enyhíti az inflációs nyomást, hosszú távon fenntarthatósági kérdéseket vethet fel a költségvetés szempontjából. A jegybanki kamatemelések ebben a kontextusban kevésbé tűnnek relevánsnak az infláció közvetlen kezelésére, sokkal inkább a költségvetési egyensúly fenntartása kerül előtérbe.
Összességében a Bank of America elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy a piac jelenleg túl egyszerűen gondolkodhat, amikor a gázárak emelkedését azonnal agresszív jegybanki kamatemelésekkel köti össze. A következő hónapok egyik kulcskérdése az lehet, hogy a közép-európai régióban a kamatemelési várakozások fokozatosan kiárazódnak-e a piacokról. Amennyiben a piaci szereplők felismerik a gázárak fogyasztói árakra gyakorolt hatásának késleltetett és tompított jellegét, valamint az országspecifikus tényezők fontosságát, úgy a jelenlegi túlzott várakozások korrekciójára kerülhet sor. Ez stabilizálhatja a régió pénzpiacait és pontosabb képet adhat a monetáris politika várható irányáról.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása