Az európai földgázpiac rendkívül érzékennyé vált a geopolitikai eseményekre, egyetlen szikra is elegendő az árak drámai emelkedéséhez. Ez a volatilitás nem csupán az energiakereskedőket érinti, hanem begyűrűzik a vállalatok költségeibe, az inflációba és az állami költségvetésbe is. Szépfy Márton, az E2 Hungary Zrt. vezérigazgatója szerint a helyzet kezelésére új megközelítésekre van szükség, amelyek túlmutatnak a hagyományos beszerzési gyakorlatokon.
A Covid-19 világjárványt megelőző évtizedben Európában jellemzően csökkenő energiaárak voltak megfigyelhetők, amihez a vállalatok és az államok is hozzászoktak. A magyar kis- és középvállalatok gyakran évente írtak ki új energiabeszerzési tendereket, bízva a kedvező feltételek fennmaradásában. Ebben az időszakban kevesebb hangsúlyt kapott a hosszabb távú védekezés, például az árkilengéseket tompító fedezeti politika alkalmazása.
A világjárvány után azonban alapjaiban változott meg a helyzet, a földgáz ára meredeken emelkedni kezdett, extrém piaci körülményeket teremtve. Azok a cégek, amelyek nem készültek fel az árrobbanásra, súlyos nehézségekkel szembesültek, sokan közülük el is buktak. Szépfy Márton rávilágított, hogy ez a probléma állami szinten is megjelent, mivel Magyarország megfelelő fedezeti politika nélkül volt kénytelen finanszírozni a lakossági energiaellátást, ami jelentős terhet rótt a költségvetésre.
Európa gázbeszerzése alapvetően átrendeződött, csökkentve az orosz gáztól való függőséget és növelve a cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepét. Az LNG azonban világpiaci termék, ami azt jelenti, hogy Európa már nem csak regionális szereplőkkel, hanem globális vásárlókkal versenyez egy-egy hajórakományért. A piaci szabály egyszerű: az kapja a gázt, aki a legtöbbet fizeti érte.
Ebben az új piaci környezetben már nem csupán a gáz származási helye a fontos, hanem az is, hogy egy vállalat vagy ország miként védekezik az árak hirtelen ingadozásai ellen. A fedezeti politika egy olyan földgázbeszerzési módszer, amely a kiszámíthatatlanságból eredő kockázatokat csökkenti. Lényege, hogy nem kell megvárni, hogy a piac döntse el az energia árát, hanem tudatosan lehet befolyásolni azt.
Szépfy Márton a kötvénypiachoz hasonlította a fedezeti stratégiát, ahol léteznek változó és fix kamatozású konstrukciók. Az energiabeszerzésnél is lehet tőzsdei árhoz kötött, változó árat fizetni, vagy előre rögzített, fix árat kialakítani. A stratégia lényege, hogy egy vállalat vagy állam eldönti, mikor és a szükséges energiamennyiség mekkora részénél vált a bizonytalan tőzsdei árról előre rögzített árra, ezzel szétterítve a kockázatot.
A fedezeti stratégia különösen a volatilis piacokon válik kulcsfontosságúvá, hiszen aki mindent változó áron vásárol, az teljes mértékben ki van szolgáltatva az árhullámoknak. Ha valaki egyetlen pillanatban fixálja az összes beszerzését, azzal óriási kockázatot vállal, hogy jó vagy rossz időzítéssel kötötte meg az üzletet. A fedezeti politika éppen ezt a kockázatot igyekszik minimalizálni azáltal, hogy nem tesz fel mindent egyetlen időpontra vagy árra.
Magyarország esetében a rezsicsökkentés miatt az állam fix bevétellel számol a lakossági fogyasztás után, miközben a gáz beszerzési költségei jellemzően tőzsdeindexáltak és változóak. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a fix bevétel és a változó kiadás közötti kockázat végső soron az államnál marad. Ezt a kényelmetlen helyzetet kellene kezelni egy megfelelő fedezeti stratégiával.
Az E2 Hungary már a Covid előtt arra ösztönözte ügyfeleit, hogy a rövid távú, fix áras szerződések helyett hosszabb távú, tőzsdeindexált konstrukciókban gondolkodjanak, tudatos fixálási stratégiával kiegészítve. Ez a megközelítés látványos eredményeket hozott az energiaválság idején, nem azért, mert előre látták az árrobbanást, hanem mert felkészültek a piaci bizonytalanságokra.
A fedezeti politika önmagában azonban csak az egyik része a megoldásnak, hiszen az energiaköltségek továbbra is az európai piachoz kötődnek, amely maga is jelentősen megváltozott. Az LNG térnyerésével Európa sokkal közvetlenebbül kapcsolódott rá a világpiacra, ami új beszerzési lehetőségeket, de egyúttal új kockázatokat is hozott. Egy távoli válság, mint például a Hormuzi-szoros körüli feszültség, ma már sokkal gyorsabban és közvetlenebbül befolyásolhatja az európai gázárakat.
Felmerül a kérdés, hogy muszáj-e egy magyar vállalat által fizetett gázárat kizárólag az európai piachoz kötni. Alternatívát jelenthet az észak-amerikai Henry Hub árindex, amely egy louisianai földgázvezeték-elosztó neve és az ott kialakuló ár benchmarkja. Ennek előnye, hogy más piaci környezet áralakulását tükrözi, és hosszabb, akár három-öt éves időtávra is lehetővé teszi az árak fedezését, szemben az európai TTF index egy-két éves lehetőségeivel.
Fontos megkülönböztetni a gáz fizikai útját és az árcédulát. Attól, hogy egy vállalat gázának árát egy amerikai indexhez kötik, maga a gáz nem feltétlenül érkezik Amerikából. A kereskedő fizikailag bárhonnan beszerezheti a földgázt, miközben az ár meghatározását a Henry Hubhoz kötik. Az E2 által kínált Henry Hubhoz kötött árazású konstrukciók legalább hároméves futamidővel érhetők el, kihasználva az amerikai index előnyeit közép- és hosszú távon. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a Magyarországon elfogyasztott gáz fizikai eredete és az ára mögött álló piac két külön történetté váljon, új lehetőségeket nyitva a kockázatkezelésben.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása