Az európai jegybankárok jelentős aggodalmakkal hagyták el a Kansas City-i Fed éves Jackson Hole-i gazdasági szimpóziumát. Úgy látják, hogy a hagyományos nemzetközi együttműködési normák veszélybe kerültek. További feszültségekre számítanak az Egyesült Államokkal szemben.
A Reuters beszámolója szerint a Fed döntéshozói igyekeztek megnyugtatni európai kollégáikat, hangsúlyozva kötelezettségeik tiszteletben tartását. A jegybank függetlensége miatt azonban nem tudtak garanciát vállalni Donald Trump elnök váratlan, piacokat felkavaró intézkedései ellen. Több tisztségviselő is megerősítette ezt a háttérbeszélgetések során.
Különösen nagy felháborodást váltott ki az augusztus 1-jei jenügylet. Az amerikai pénzügyminisztérium eurót adott el japán jen vásárlása céljából anélkül, hogy erről előzetesen értesítette volna az európai partnereket. Egy forrás "felháborítónak" nevezte az esetet, mivel ilyenkor a telefonos előzetes egyeztetés a szokásos protokoll.
Scott Bessent pénzügyminiszter utólag az Árfolyam-stabilizációs Alap szokásos átcsoportosításaként jellemezte a műveletet. Az európaiak azonban úgy értelmezték az esetet, hogy az Egyesült Államok azt tesz, amit akar. Ez az egyoldalú lépés komoly bizalmi válságot okozott.
Az európai jegybankárokat Bessent terve is nyugtalanította a hosszú lejáratú államkötvények visszavásárlásának növeléséről. Ez a lépés a rövidebb futamidejű papírok fokozott kibocsátásával járhat. Az ilyen beavatkozásokat aggasztónak tartják, mivel a kormányzat szokatlan eszközökhöz nyúlhat a hosszú hozamok leszorítása érdekében.
Egy forrás felvetette, hogy ha ennyire aggódnak, vajon nyomást gyakorolnak-e majd a Fedre, hogy vásároljon kötvényeket a piacon. A pénzügyminisztérium cáfolta ezt, mondván, a visszavásárlások a hosszú lejáratú szegmens likviditásának javítását szolgálják, és nem monetáris politika. Egy tisztségviselő azonban elismerte, hogy valóban a hosszú hozamok csökkentésére összpontosítanak.
A nemzetközi pénzügyi együttműködés hosszú ideje alapvető norma a jegybankok között. Ez a norma magában foglalja az előzetes egyeztetést és az átláthatóságot a piacokat befolyásoló jelentős lépések előtt. Az amerikai pénzügyminisztérium jenügylete és a kötvényvisszavásárlási tervek azonban aláássák ezt a hagyományt.
A Fed függetlensége kulcsfontosságú a monetáris politika hitelessége szempontjából. Azonban a kormányzati beavatkozások, mint például a kötvényvisszavásárlások, felvetik a kérdést, hogy a politikai nyomás mennyire befolyásolhatja a jegybanki döntéseket. Ez a helyzet különösen érzékeny egy olyan adminisztráció idején, amely hajlamos a váratlan és egyoldalú lépésekre.
Donald Trump elnök adminisztrációja már korábban is mutatta hajlamát a protekcionista politikára és a kereskedelmi konfliktusokra, még a legközelebbi szövetségesekkel szemben is. Ez a megközelítés a pénzügyi szférában is érezteti hatását, növelve a bizonytalanságot és a feszültséget a nemzetközi partnerek körében. A racionalitás nem mindig érvényesül, ami tovább fokozza az aggodalmakat.
Az augusztus 1-jei jenügylet nem csupán egy technikai tranzakció volt, hanem egyértelmű jelzés az európaiak számára. A protokoll megsértése azt sugallja, hogy az Egyesült Államok hajlandó egyoldalúan cselekedni anélkül, hogy figyelembe venné partnerei érdekeit vagy a nemzetközi együttműködés normáit. Ez aláássa a bizalmat és megnehezíti a jövőbeni koordinációt.
A hosszú lejáratú államkötvények visszavásárlásának növelésére vonatkozó tervek szintén aggodalomra adnak okot. Bár a pénzügyminisztérium likviditásjavító intézkedésnek minősíti, az európaiak attól tartanak, hogy ez a hosszú hozamok mesterséges leszorítására irányuló kormányzati beavatkozás. Ez potenciálisan torzíthatja a piacokat és nyomást gyakorolhat a Fedre a monetáris politika befolyásolására.
A legmélyebb, bár egyelőre hipotetikus félelem a Fed dollárlikviditási swapkereteinek esetleges megszüntetésére vonatkozik. Ezek a megállapodások alapvető fontosságúak a globális pénzügyi stabilitás szempontjából, biztosítva a kereskedelmi bankok dollárhoz jutását pénzügyi stresszhelyzetekben. Megszüntetésük súlyos globális pénzügyi válságot idézhetne elő.
A swapkeretek megszüntetése az amerikai érdekeket is sértené, mivel egy válság idején a külföldi bankok tömegesen adnák el amerikai állampapírjaikat. A jelenlegi adminisztráció kiszámíthatatlansága azonban felveti a kérdést, hogy a racionális érvek mennyire dominálnak a döntéshozatalban. A nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitása forog kockán.
Bár a dollárlikviditási swapkeretek megszüntetésére egyelőre semmilyen konkrét jel nem utal, és erről kizárólag a Fed Nyíltpiaci Bizottsága dönt, az európaiak aggodalmai mélyen gyökereznek. A Trump-adminisztráció korábbi váratlan lépései miatt a hipotetikus forgatókönyvek is komoly nyugtalanságot keltenek. A globális pénzügyi rendszer integritása függ a bizalomtól és a kiszámíthatóságtól.
Ugyanakkor Kevin Warsh Fed-elnök hivatalba lépése után alig egy hónappal Európába utazott a kapcsolatépítés jegyében, és összességében kedvező benyomást tett az európai tisztségviselőkre. Ez a gesztus némi reményt adhat arra, hogy a párbeszéd és az együttműködés csatornái továbbra is nyitva maradnak. A személyes diplomácia szerepe felértékelődik a feszült időszakokban.
Jackson Hole-ban a szokásos közös fotóra is sor került Warsh és a kanadai jegybankelnök, Tiff Macklem között. Ez az apró, mégis beszédes gesztus az egyre élesebb amerikai–kanadai kereskedelmi konfliktus árnyékában a szövetségesi kapcsolatok fenntartásának fontosságát hangsúlyozta. Az ilyen szimbolikus lépések segíthetnek enyhíteni a feszültségeket.
A jövőbeni fejlemények nagymértékben függnek az amerikai kormányzat és a Fed közötti viszonytól, valamint attól, hogy a nemzetközi partnerek mennyire tudják fenntartani a párbeszédet. A globális gazdasági stabilitás szempontjából kritikus fontosságú, hogy a jegybankok közötti bizalom és együttműködés helyreálljon, vagy legalábbis ne romoljon tovább.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása