Az euró bevezetésének terve új korszakot nyithat Magyarország gazdaságpolitikájában, különösen a bérdinamika tekintetében. Az elmúlt években megszokott, átlagosan 10% körüli, vagy akár afeletti minimálbér-emelések helyett a közös valuta felé vezető út sokkal visszafogottabb, egyszámjegyű bérnövekedést igényelhet. Ez a változás alapvetően befolyásolhatja a következő évek bértárgyalásait és a gazdasági szereplők alkalmazkodását.
Az elmúlt évtizedben Magyarországon a bérek, különösen a minimálbér, jelentős mértékben emelkedtek, gyakran meghaladva a 10%-ot. A jövő évre vonatkozóan is 14%-os minimálbér-emelésről folynak tárgyalások, ami a korábbi hároméves megállapodás része. Azonban az euróövezethez való csatlakozás feltételei, mint például az inflációs stabilitás, gyökeresen más megközelítést kívánnak meg a bérpolitikában. Ennek értelmében a csatlakozás előtti években a nominális bérek emelkedésének jelentősen lassulnia kell.
A gazdasági elemzések szerint az emberek gyakran könnyebben elfogadják a nominális béremelkedést, még akkor is, ha azt az infláció elviszi, mint a stabil árak melletti stagnáló fizetést. Ezt a jelenséget Irving Fisher pénzillúziónak nevezte, utalva arra, hogy a dolgozók hajlamosak a számszerű növekedést pozitív visszajelzésként értékelni, figyelmen kívül hagyva a vásárlóerő tényleges változását. Ez a jelenség különösen aktuális Magyarországon, ahol a nominális stabilitás elengedhetetlen az euró bevezetéséhez.
A pénzillúzió jelensége azt mutatja, hogy az emberek nehezen érzékelik a reálbér és a nominális bér közötti különbséget, és gyakran a nominális változások alapján ítélik meg gazdasági helyzetüket. Ha a nominális bérek gyorsabban nőnek az inflációnál, a reálbér emelkedik, ellenkező esetben a vásárlóerő csökken. Az euró felé vezető út azonban megköveteli a termelékenység feletti reálbér-emelkedéssel való szakítást, ami a nominális stabilitás alapja.
Ha a vállalatoknak a termelékenységnél nagyobb mértékben kell emelniük a béreket, az egységnyi munkaköltség (ULC) növekedéséhez vezet. Ez az ULC-növekedés az inflációs nyomás és a költség-versenyképesség fontos mutatója. 2019 és 2024 között az eurózónában és az EU-ban az ULC mintegy 20%-kal nőtt, míg Magyarországon és Romániában közel 60%-kal. Ez a jelentős növekedés a magyar gazdaság versenyképességének romlásához vezetett a régióban.
A korábbi kormányzati politikák gyakran építettek árkorlátozásokra és a pénzillúzióra, különösen választások előtt. A minimálbér és a bérminimum nagymértékű növelésével, valamint a költségvetés terhére megvalósított béremelésekkel igyekeztek a termelékenység felett béremelést biztosítani. Ezt a termelékenység szerény mértékű növekedése alig kompenzálta. A termelékenységtől elszakadó béremelést részben ellensúlyozta a forint folyamatos gyengülése, ami azonban nem fenntartható pálya, és hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon volt a legalacsonyabb a vásárlóerőben mért medián jövedelmi szint az EU-ban.
Az euró bevezetéséhez elengedhetetlen a nominális stabilitás, ami azt jelenti, hogy a bérnövekedésnek összhangban kell lennie a gazdaság teljesítőképességével és a termelékenységgel. A tartósan 10-15%-os éves béremelkedés alapjai nincsenek meg, és a 2027-re tervezett 14%-os minimálbér-növekedés sem illeszkedik ebbe a képbe. A minimálbér emelése jelentősen befolyásolja a többi bérkategória alakulását, így a bérmegállapodásban részt vevők felelőssége kiemelkedő.
Bár nincs közvetlen bérnövekedésre vonatkozó csatlakozási feltétel, a túlzottan magas béremelkedés megnehezítené az inflációs célok elérését. Az euró bevezetéséhez olyan alacsony inflációt kell elérni, amely legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja meg a három legalacsonyabb inflációjú euróövezeti ország átlagát. Kétszámjegyű béremelkedés esetén a vállalatok áremelésekkel reagálhatnak, ami veszélyeztetné az inflációs feltétel teljesítését. A gazdaság várható gyorsabb növekedési periódusában, az uniós források lehívása miatt, a költségek áthárítása még inkább valószínűsíthető.
A forint korábbi leértékelése, amely részben ellensúlyozta a költségek emelkedését, már nem opció. Az infláció alacsonyan tartásához és a csatlakozási követelmények teljesítéséhez a forint árfolyamának stabilitása kulcsfontosságú. Ráadásul az euró bevezetése előtt két évig az ERM II. árfolyamrendszerben kell lenni, ami korlátozza a forint mozgását, így a korábbi leértékeléses politika már nem alkalmazható.
Az eurózónához való csatlakozás nem egyetlen év béremelkedési dinamikáján múlik, hanem egy hosszú távú, következetes gazdaságpolitikai stratégián. Egyértelműen lassítani kell a béremelési tempót az alacsony inflációs kockázat fenntartása érdekében. Fontos átgondolni, mekkora béremelkedés fér bele a következő 3-4 évben ahhoz, hogy teljesüljenek az inflációs kritériumok.
A tartósan 10%-os béremelés fenntartásához, árfolyam-leértékelődés nélkül, éves szinten körülbelül 8%-os termelékenység-növekedésre lenne szükség. Ez a ráta azonban nem reális Magyarországon, ahol az elmúlt évtizedekben 1-2% közötti volt a termelékenység növekedése, sőt, voltak stagnáló időszakok is. A felzárkózó régiós országokban is jellemzően 2-3% körüli a termelékenység növekedése hosszabb távon, ami legfeljebb 6%-os nominális béremelkedéssel lenne konzisztens, hasonló inflációs szint mellett. Ezért a gazdasági szereplőknek, beleértve a munkáltatói és munkavállalói szervezeteket, valamint az államot, újra kell gondolniuk a jövőbeli béremelési stratégiákat az euró bevezetésének fényében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása