Magyarországon az euró bevezetése új gazdasági korszakot nyithat, amely jelentős változásokat hozhat a bérpolitikában. Az elmúlt években megszokott, kétszámjegyű béremelések helyett a közös valuta felé vezető út egyszámjegyű növekedési ütemet tesz szükségessé. Ez a váltás alapvető feltétele az inflációs és árfolyam-stabilitási kritériumok teljesítésének.
Az elmúlt időszakban a magyar gazdaságban az átlag- és minimálbérek jellemzően 10% körüli mértékben emelkedtek évente. A közeljövőben intenzív tárgyalások várhatók a jövő évi minimálbér-emelésről, amelynek tervezett mértéke 14% volt. Azonban, amennyiben Magyarország célja az euró bevezetése, a csatlakozást megelőző években sokkal visszafogottabb, egyszámjegyű béremelkedésre kell felkészülni.
A dolgozók gyakran könnyebben elfogadják a nominális béremelést, még akkor is, ha azt az infláció elviszi, mint a stagnáló fizetést stabil árak mellett. Ezt a jelenséget Irving Fisher pénzillúziónak nevezte, amely szerint az emberek hajlamosak a számszerű növekedést pozitívnak élni meg, függetlenül a vásárlóerő valós változásától. Ez a jelenség különösen aktuális Magyarországon, ahol a közös valuta felé vezető út nominális stabilitást követel meg.
A 2019 és 2024 közötti időszakban az egységnyi munkaköltség (ULC) Magyarországon és Romániában közel 60%-kal nőtt, szemben az eurózóna és az EU 20%-os átlagával. Ez a jelentős növekedés a nagymértékű béremelések és az inflációs sokk következménye volt. A kormányzati politikák, mint az árkorlátozások és a termelékenység feletti minimálbér-emelések, hozzájárultak ehhez a tendenciához, amit a szerény termelékenységnövekedés alig kompenzált.
A termelékenységtől elszakadó béremeléseket korábban részben ellensúlyozta a forint folyamatos gyengülése, ami ideiglenesen javította az exportversenyképességet. Ez a stratégia azonban nem bizonyult fenntarthatónak, és hozzájárult ahhoz, hogy a nominális béremelkedés ellenére Magyarország tavaly az EU-ban a legalacsonyabb vásárlóerőben mért medián jövedelmi szinttel rendelkezett. Az euró bevezetésének terve és a forint árfolyamának stabilizálódása azonban új helyzetet teremt.
Az euró bevezetéséhez elengedhetetlen a nominális stabilitás, ami azt jelenti, hogy a béremeléseknek összhangban kell lenniük a termelékenység növekedésével. A tartósan 10-15%-os éves béremelkedés nem fenntartható, mivel a gazdaság teljesítőképessége nem támasztja alá. A minimálbér-megállapodásokban részt vevő felek felelőssége kiemelten nagy, mivel a minimálbér jelentősen befolyásolja a többi bérkategória alakulását.
Bár a bérnövekedésre nincs közvetlen csatlakozási feltétel, a túlzottan magas béremelkedés megnehezítené az inflációs kritérium teljesítését. Az euró bevezetéséhez olyan alacsony inflációra van szükség, amely legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja meg a három legalacsonyabb inflációjú euróövezeti ország átlagát. Kétszámjegyű béremelkedés esetén a vállalatok áremelésekkel reagálhatnak, különösen egy gyorsabb gazdasági növekedési időszakban, ami megakadályozná az inflációs cél elérését.
A korábbi forintleértékelés, amely részben ellensúlyozta a költségnövekedést, már nem alkalmazható stratégia. Az infláció alacsonyan tartásához és a csatlakozási feltételek teljesítéséhez a forint árfolyamának stabilnak kell maradnia. Ráadásul az euró bevezetéséhez két évig az ERM II. árfolyamrendszerben kell lenni, ami korlátozza a forint mozgását és kizárja a leértékelés lehetőségét.
Az eurózónához való csatlakozás nem egyetlen év béremelési dinamikáján múlik, hanem a hosszabb távú, fenntartható gazdasági pályán. Az inflációs kockázat csökkentése érdekében egyértelműen lassítani kell a béremelési tempón. Ezért alaposan át kell gondolni a következő 3-4 év béremelési stratégiáját, hogy az inflációs kritérium teljesíthető legyen.
Amennyiben tartósan 10%-os béremelést szeretnénk fenntartani árfolyam-leértékelődés nélkül, ahhoz évente körülbelül 8%-os termelékenység-növekedésre lenne szükség. Ez a ráta azonban nem reális Magyarországon, ahol az elmúlt évtizedekben 1-2% közötti volt a termelékenység növekedése, sőt, időnként stagnált. A régiós országokban is jellemzően 2-3%-os a hosszú távú termelékenység-növekedés, ami legfeljebb 6%-os nominális béremelkedéssel konzisztens stabil infláció mellett.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása