Az Északi-sarkvidék tengeri jégtakarója 2026. szeptember 12-én érte el idei éves minimumát, ami a műholdas megfigyelések 1978 óta tartó történetében a tizedik legalacsonyabb kiterjedést jelenti. Ezt az adatot a NASA és az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC) közölte.
A jégtakaró ekkor megközelítőleg 4,6 millió négyzetkilométerre terjedt ki, ami megegyezik a 2008-as, a 2010-es és a 2025-ös értékekkel.
A műholdas mérések kezdete óta eltelt időszakban a húsz legalacsonyabb éves minimumot a 2007 és 2026 közötti húsz évben jegyezték fel, ami az arktiszi jég olvadásának hosszú távú trendjére utal. Azonban az utóbbi években az Északi-sarkvidék tengeri jegének szeptemberi kiterjedése viszonylag stagnált. Linette Boisvert, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának jégkutatója szerint a megnövekedett felhőborítottság is hozzájárulhatott ehhez a jelenséghez, mivel a felhők mérsékelték a napsugárzás olvasztó hatását.
Walt Meier, az NSIDC kutatója rámutatott, hogy bár a folyamat egyfajta platót ért el, a jég kiterjedése még mindig jelentősen alacsonyabb szinten van a korábbi évtizedekhez képest. Ez a megállapítás aláhúzza a hosszú távú változások súlyosságát, még akkor is, ha az éves minimumok mértéke az elmúlt években stabilizálódni látszik.
Eközben a Déli-sark körül a tengeri jég a szokásos éves maximuma felé halad. Azonban augusztusban szokatlan mértékű visszaesést tapasztaltak: hat nap alatt mintegy 300 ezer négyzetkilométerrel zsugorodott a jégtakaró, mielőtt a szezonális növekedés újraindult volna. Meier szerint ezt a hirtelen zsugorodást valószínűleg olyan időjárási viszonyok okozták, amelyek a jégtakaró peremén lévő vékony, mozgékony jeget összenyomták és felolvasztották.
Bár az ilyen ingadozások nem ritkák az Antarktiszon, a mostani mértéke szokatlannak számított.
Az antarktiszi tengeri jég évről évre sokkal nagyobb ingadozást mutat, mint az északi-sarki, ami annak köszönhető, hogy nem határolja szárazföld. Ezáltal szabadabban reagál a szél- és időjárási viszonyokra. Az éves maximumok ugyanakkor az utóbbi években általánosságban alacsonyabbak voltak.
A kutatók a jelentős kilengések miatt egyelőre óvatosan nyilatkoznak arról, hogy ez a tendencia hosszú távú éghajlati változásnak tekinthető-e. A NASA és az NSIDC az antarktiszi jég 2026-os maximumát azt követően fogja közölni, hogy megerősítették a szezonális jégnövekedés végét.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása