Kiszivárgott információk szerint Franciaország aktívan tárgyal az Európai Központi Bank (EKB) elnöki pozíciójának jövőjéről. A javaslat értelmében Párizs támogatná Klaas Knotot, a holland jegybank jelenlegi vezetőjét Christine Lagarde utódjaként az EKB élén. Cserébe a franciák az EKB főközgazdászi posztját szeretnék megszerezni egy francia jelölt számára.
A Reuters által megkérdezett, a tárgyalásokat ismerő források szerint Emmanuel Macron francia elnök is támogatja ezt az informális tervet. Azonban a kezdeményezés várhatóan komoly ellenállásba ütközik Németország részéről, ami jelentős politikai csatát vetít előre az eurózóna két legnagyobb gazdasága között.
A francia javaslat középpontjában Klaas Knot áll, aki 2011 és 2025 között vezette a holland jegybankot. A piaci szereplők pragmatikus szakembernek tartják, akinek alapvető szemlélete a szigorúbb monetáris politika felé húz, de képes rugalmasan alkalmazkodni a gazdasági adatok változásaihoz. Egy francia tisztviselő „héjának, de okos módon” jellemezte őt, utalva a monetáris politika iránti határozott, de megfontolt megközelítésére.
Knot fő riválisának Pablo Hernández de Cos, a spanyol jegybank korábbi elnöke számít. Azonban egy dél-európai jelölt kinevezése esetén szinte biztosan egy északi, takarékosabb országból kerülne ki a főközgazdász, az erőegyensúly fenntartása érdekében. Párizs Knot támogatásáért cserébe az EKB főközgazdászi pozícióját kéri, amelyet az elnök jelöl ki az igazgatóság tagjai közül.
A francia jelöltek között szerepel Agnès Bénassy-Quéré, a francia jegybank alelnöke, Laurence Boone, az OECD korábbi főközgazdásza, valamint Hélène Rey, aki jelenleg a Nemzetközi Fizetések Bankjánál (BIS) dolgozik. Bármelyikük kinevezése segítene megőrizni a nemek közötti egyensúlyt az EKB igazgatóságában. A német fél azonban szintén igényt tart a főközgazdászi posztra, amelyet az igazgatóság második legbefolyásosabb tisztségének tekintenek, annak ellenére, hogy a terv szerint Németország megtartaná Isabel Schnabel megüresedő helyét és a piaci műveletekért felelős portfóliót.
Az utódlási verseny az elmúlt hetekben gyorsult fel, miután egyre inkább terjedtek a találgatások Christine Lagarde és Isabel Schnabel, az EKB igazgatóságának német tagja esetleges korai távozásáról. Mindkét vezető mandátuma 2027 végén járna le, de korábbi távozásuk felgyorsítaná a jövőre esedékes személyi döntéseket. Ez lehetőséget teremtene egy átfogó alkura, amely Philip Lane főközgazdász májusban lejáró megbízatását is magában foglalná.
Franciaország növekvő adósságproblémái miatt Párizs minden eddiginél jobban igyekszik befolyásolni az eurózóna monetáris politikáját. Ezzel szemben a kisebb államadóssággal rendelkező, gazdaságilag ortodoxabb Németország kiemelten ügyel arra, nehogy lazuljon az EKB árstabilitás iránti elkötelezettsége. Lagarde korábban jelezte, hogy a jövő évi francia elnökválasztás előtt ki kíván állni az európai integráció mellett, miközben az euroszkeptikus Marine Le Pen jól szerepel a közvélemény-kutatásokban. Ha Lagarde még a májusi választás előtt távozna, Macronnak döntő szava lehetne az utódja kiválasztásában.
Az Európai Központi Bank vezetői pozícióinak elosztása kulcsfontosságú az eurózóna monetáris politikájának jövője szempontjából. A főközgazdászi poszt, mint az igazgatóság második legbefolyásosabb tisztsége, jelentős befolyással bír a kamatdöntésekre és a gazdasági elemzésekre. Az, hogy ki tölti be ezt a szerepet, alapvetően meghatározhatja az EKB inflációval és gazdasági növekedéssel kapcsolatos megközelítését.
A francia és német álláspontok közötti különbségek rávilágítanak az eurózónán belüli gazdasági filozófiák eltéréseire. Míg Franciaország a növekedés ösztönzését és az adósságkezelést helyezi előtérbe, Németország az árstabilitás és a fiskális fegyelem szigorú betartását hangsúlyozza. Az EKB vezetői posztjainak elosztása során ezen érdekek egyensúlyozása elengedhetetlen a monetáris unió stabilitásának megőrzéséhez.
Christine Lagarde nem oszlatta el egyértelműen a korai távozásáról szóló találgatásokat, csupán annyit jegyzett meg, hogy „2027 előtt nem szabadulnak meg tőlem”. Isabel Schnabel eközben nem reagált a Handelsblatt értesülésére, amely szerint a Nemzetközi Valutaalapnál kínálkozó egyik vezető pozícióról egyeztet.
Az informális tárgyalások és az érdekellentétek rávilágítanak a vezetői posztok körüli intenzív politikai alkudozásra. Az EKB jövőbeli vezetése jelentős hatással lesz az eurózóna gazdasági irányvonalára, így a tagállamok közötti kompromisszumkeresés kiemelten fontos lesz a következő időszakban.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása