Az easyJet felvásárlása körüli események egyre bonyolultabbá válnak, ahogy az Európai Unió a légitársaságok tulajdonosi szabályainak szigorításával a figyelem középpontjába került. Miközben a piaci szereplők elsősorban a lehetséges vevőkre és az üzlet részleteire fókuszáltak, Brüsszel a szabályozói környezet átalakításával befolyásolhatja az évtized egyik legnagyobb légiközlekedési tranzakcióját. Ez a fejlemény jelentős bizonytalanságot okoz az easyJet jövőjével kapcsolatban, és felveti a kérdést, hogyan befolyásolja az EU a nem uniós befektetők európai piaci jelenlétét.
Július elején az amerikai Castlelake magántőke-befektető több körben is vételi ajánlatot tett az easyJetre. A menedzsment kezdetben vonakodott, mivel alulértékeltnek tartotta a társaságot, de a július 5-i határidő előtt befutott végső, részvényenként 6,9 fontos ajánlatot már elfogadhatónak ítélte. Ez az ajánlat nagyjából 5,2 milliárd fontra értékelte a társaság saját tőkéjét, és az igazgatóság jelezte, hogy javasolná az elfogadását a részvényeseknek, amennyiben a végleges megállapodás és a szükséges engedélyek is megérkeznek.
Alig egy héttel később azonban újabb fordulat következett be, amikor egy másik amerikai magántőke-befektető, az Apollo felüllicitálta a Castlelake-et, részvényenként 7,15 fontos ajánlatot téve. Az easyJet igazgatósága elvi megállapodásra jutott az Apollóval, visszavonva korábbi szándékát a Castlelake ajánlatának elfogadására. Az Apollo ajánlata nemcsak kedvezőbb árat kínált, hanem stabilitást is ígért az easyJet jövője szempontjából, vállalva a jelenlegi stratégia, márka és menedzsment támogatását, beleértve a flottamodernizációt, a kiegészítő bevételek és a hűségprogram fejlesztését, valamint az easyJet Holidays bővítését.
Ez a versenyhelyzet a spekulánsokat is mozgásba hozta, akik további licitálásra számítottak. A hírre az easyJet részvényárfolyama több mint 10 százalékkal emelkedett, majd 6,7–6,8 font közelében, az ajánlati ár alatt 5–6 százalékkal talált nyugvópontra, ami némi szabályozói kockázatot árazott be.
A felvásárlással kapcsolatban egyértelműen az európai tulajdonosi és irányítási szabályok jelentik a legnagyobb kockázatot. Az uniós szabályozás szerint egy légitársaság csak akkor őrizheti meg uniós státuszát és az EU belső piacához való szabad hozzáférését, ha több mint 50 százalékban EGT-tulajdonban van, és tényleges irányítása is EGT-kézben marad. Ennek a rendszernek a gyökerei a második világháború utáni nemzetközi légiközlekedési megállapodásokig nyúlnak vissza, célja pedig a repülési jogok, a piaci hozzáférés és a stratégiai ellenőrzés védelme.
A hatóságok ezért nemcsak a részvényesi arányokat vizsgálják, hanem azt is, ki nevezi ki a vezetőket, ki dönt a stratégiáról, és kinél van a valódi üzleti kontroll. Az amerikai pénzügyi befektetők jogászai minden követ megmozgattak, hogy jogszerű megoldást találjanak ezen, a forrás szerint kissé elavult rendszer áthidalására. A felvásárlási ajánlat azonban az uniós döntéshozókat is mozgásba hozta, és egy július 22-én megjelent hír szerint elrendelték a szabályozás teljes felülvizsgálatát.
A szabályozás felülvizsgálatának híre komoly bizonytalanságba sodorta az easyJet felvásárlását, mivel az Apollo és a Castlelake ajánlatai összeférhetetlenek lehetnek a többségi tulajdonlásra és a tényleges irányításra vonatkozó előírásokkal. Az uniós jogászok várhatóan ősszel vizsgálják felül és pontosítják a szabályokat, a „bikiniszezon” után. Céljuk vélhetően annak megakadályozása, hogy nem uniós befektetők európai közvetítőkön vagy csak formálisan megfelelő tulajdonosi struktúrákon keresztül tényleges ellenőrzést szerezzenek egy légitársaság felett.
Ez a szigorítás közvetlenül megnehezítheti mind az Apollo, mind a Castlelake ajánlatának megvalósítását, hiszen a jelenlegi formában a többségi nem EGT-tulajdonlás problémát jelenthet. Amennyiben a piac elkezdené teljesen kiárazni a felvásárlás lehetőségét, az jelentős negatív korrekciót válthatna ki az easyJet részvényárfolyamában, ami a befektetők számára kedvezőtlen lenne.
A Castlelake és az Apollo számára ez az ügylet a forrás szerint elsősorban pénzügyi befektetés, nem pedig stratégiai térfoglalás. Az uniós szabályozás eredeti célja az lehetett, hogy az amerikai vagy ázsiai légitársaságokat és más stratégiai befektetőket távol tartsa az európai belső piactól, ezzel védve az uniós légitársaságok érdekeit. Más megítélést indokol azonban egy olyan pénzügyi befektető, amely nem a saját légitársasági hálózatát akarja bővíteni, hanem tőkét és tulajdonosi fegyelmet hozna az ágazatba.
Az európai légiközlekedés már így is erősen szabályozott és különféle többletadókkal terhelt, miközben az állami támogatások eltérő kezelése tovább torzítja a versenyt. Egy újabb szigorítás ezért tovább ronthatná az ágazat versenyképességét, még akkor is, ha az EU formálisan következetesen járna el, és a jogi kiskapuk bezárásával valójában csak a korábbi szabályozás hiányosságait korrigálná. Ha emiatt meghiúsulna az easyJet felvásárlása, annak kedvezőtlen üzenete lenne a tengerentúli befektetők számára: Európában a tőke ugyan kívánatos, a hozamtermelés lehetősége azonban már jóval kevésbé.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása