A Duna alacsony vízállása és a Paksi Atomerőmű hűtővízellátási kockázatai kapcsán ismét fellángolt a vita egy folyami vízszintszabályozó műtárgy építésének lehetőségéről. György László egyetemi docens, a Harmonikus Növekedésért Alapítvány vezetője egy Facebook-bejegyzésben reagált az őt ért kritikákra, tisztázva korábbi javaslatát. Ez a diskurzus évtizedek óta nem látott érzékenységgel érinti a hazai vízügyet, felidézve a rendszerváltáskori nagymarosi vízlépcső körüli küzdelmeket.
György László múlt heti javaslata egy fajszi térségében építhető vízszintszabályozó műtárgy megvizsgálását indítványozta, válaszul a Duna tartósan alacsony vízszintjére és a Paksi Atomerőmű hűtővízellátásának bizonytalanságaira. A docens hangsúlyozta, hogy nem egy kész, energiatermelő vízlépcső azonnali megépítését szorgalmazta, és azt sem állította, hogy már ismert lenne az optimális műszaki megoldás. Az alapítvány anyaga csupán egy "vízgazdálkodási vitaindítóként" definiálja a felvetést.
A javaslat szerint a lehetséges beavatkozások között helye lehet egy alacsonyabb esésű, teljesen nyitható létesítménynek is, amely elsősorban vízszint-szabályozási célt szolgálna, nem pedig energiatermelést. Kiemelte, hogy egy duzzasztómű nem növeli a Duna vízhozamát, de stabilizálhatja a vízszintet és növelheti a vízmélységet, biztosítva a vízkivételi rendszerek működését szélsőséges kisvíz idején is. Ennek fontosságát aláhúzza, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjait a Duna rekordalacsony vízállása miatt kellett leállítani a közelmúltban.
A vita Bárdos Deák Péter, a Duna Charta elnökének véleménycikkére adott válaszként éleződött ki, rávilágítva arra, hogy a folyami műtárgyak építése továbbra is tabutéma Magyarországon. A docens szerint a Duna tartós kisvízszintjei, a meder süllyedése, a mellékágak kiszáradása és a paksi vízellátási kockázatok miatt elengedhetetlen a lehetséges beavatkozások összehasonlító vizsgálata. Ezek a problémák együttesen sürgetik a megoldások keresését.
A meder süllyedésének hátterében több tényező is áll, mint például a felvízi vízlépcsők hordalék-visszatartása, a folyószabályozás, a partok rögzítése, valamint a korábbi kotrás és kavicskitermelés. György László szerint ezért egy új műtárgy tervezésekor elengedhetetlen a teljes magyarországi hordalékmérleg és egy többtényezős vizsgálat elvégzése. A hordalékgazdálkodás és az ökológiai átjárhatóság alapfeltételként kezelendő, nem csupán kiegészítő szempontként.
A vita tétje Magyarország vízbiztonsága és energiaellátása, különös tekintettel a Paksi Atomerőmű működőképességére. A docens hangsúlyozta, hogy egy folyami műtárgy elsődleges feladata nem az árhullámok hosszú távú tárolása lenne a főmederben, hanem a kisvíz idején a kívánt vízszint fenntartása, magas vízállásnál pedig a teljes megnyithatóság. A cél a víz szabályozott elvezetése mellékágakba, árterekre és vizes élőhelyekre, vagyis a víz tájban való megtartása, amihez megfelelő infrastruktúra szükséges.
Érvelését nemzetközi példákkal támasztotta alá, mint a Világbank integrált víztározási keretrendszere és az Európai Unió vízreziliencia-stratégiája, amelyek a természetes és mérnöki megoldások kombinációját javasolják. A docens szerint a mérnöki és természetalapú megoldások nem egymás ellentétei, hanem kiegészíthetik egymást a fenntartható vízgazdálkodás érdekében.
A Paksi Atomerőmű vízellátási problémáira felmerült alternatív megoldásokat is érdemes vizsgálni, mint a hidegvízcsatorna mélyítése, a vízkivételi rendszer átalakítása, hűtőtornyok építése vagy hibrid hűtési rendszerek alkalmazása. Fontos az alternatívák azonos szempontok szerinti értékelése, figyelembe véve a megoldott problémákat, a költségeket, a környezeti hatásokat és az esetleges új kockázatokat. Például a csatorna mélyítése csak helyi problémát orvosol, míg a hűtőtornyok beruházási és tájképi következményekkel járnak.
A Harmonikus Növekedésért Alapítvány által korábban becsült 80–180 milliárd forintos összeg nem egy automatikusan jelentkező éves veszteség, hanem egy 30–60 napos paksi termeléskiesés pótlásának költségét becsüli meg. Ez az összeg a Reuters által a mostani leálláshoz becsült 100–200 milliárd forintos nagyságrenddel is egybevág, és erős érv a részletes vizsgálat mellett. Egy ilyen elemzésnek figyelembe kell vennie az ország gazdasági veszteségeit is, például az adatközpontok esetleges elmaradását megbízható energiaellátás hiányában.
A felelős következő lépés egy nyilvános és független előzetes megvalósíthatósági vizsgálat lenne, amely az összes szóba jöhető megoldást azonos módszertannal veti össze még a döntés előtt. A vízlépcsőknek és duzzasztóműveknek lehetnek súlyos ökológiai következményeik, de a tétlenségnek is vannak környezeti, gazdasági és társadalmi költségei.
A docens szerint a valódi kérdés nem az, hogy "gátat vagy természetet" választunk-e, hanem az, hogy a természetalapú és mérnöki megoldások milyen kombinációjával őrizhető meg a Duna ökológiai állapota, Magyarország vízbiztonsága és energiaellátása a legkisebb környezeti kárral. Ehhez szakmai vitára van szükség, amely mérési adatokra, modellekre és összehasonlítható alternatívákra épül, nem pedig előre eldöntött válaszokra.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása