A dohánytermékekre kivetett jelentős adóemelések nem feltétlenül garantálják az állami bevételek növekedését, és nem biztos, hogy visszaszorítják a fogyasztást. Ehelyett fennáll a kockázat, hogy a legális termékek megfizethetetlenné válásával a kereslet egy része az illegális piacra terelődik, ami komoly gazdasági és társadalmi problémákat okozhat. Anthony Hemsley, a JTI szabályozási és fiskális stratégiáért felelős igazgatója a Portfolio Budapest Economic Forum konferenciáján hívta fel a figyelmet erre a jelenségre, különösen az ausztrál példán keresztül, hangsúlyozva a magyarországi kockázatokat is.
Hemsley előadásában hangsúlyozta, hogy az illegális dohánykereskedelem nem csupán iparági probléma, hanem komoly gazdasági és bűnügyi kihívás az államok számára. Az Európai Unióban évente mintegy 17 milliárd euró jövedékiadó-bevétel esik ki a dohánytermékekkel kapcsolatos illegális tevékenységek miatt, ami jelentős terhet ró a tagállamok költségvetésére. Ez a hatalmas összeg rávilágít a feketepiac gazdasági súlyára és az államkasszára gyakorolt negatív hatására, mely hosszú távon fenntarthatatlan lehet.
Az illegális piac különösen vonzó a szervezett bűnözés számára, mivel magas nyereséggel működhet, alacsonyabb kockázat mellett, mint sok más bűncselekmény. Az így kialakuló és megerősödő bűnözői hálózatok később más illegális tevékenységekre is kiterjeszthetik működésüket, mint például a kábítószer-kereskedelem, embercsempészet vagy pénzmosás. Ezeknek a beágyazott hálózatoknak a felszámolása rendkívül nehézzé válik, amint kellően megerősödtek és beépültek a társadalmi szövetbe, komoly biztonsági kockázatot jelentve.
A JTI vezetője felvetette a kérdést, hogy meddig tekinthetők egy gazdaságpolitikai döntés kedvezőtlen következményei „nem szándékolt mellékhatásnak”, ha azonos intézkedéseket alkalmaznak újra és újra, miközben hasonló problémák merülnek fel. A dohánypiac kiválóan szemlélteti, mi történik, ha a szabályozási célok, mint például a közegészségügyi célok, és a gazdasági realitások, mint a fogyasztók vásárlóereje, eltávolodnak egymástól. Bár a dohányiparral szemben gyakran felmerül a kritika, hogy eltúlozza az illegális kereskedelem méretét az adóemelések elleni érvelés céljából, a valós adatok és esettanulmányok alátámaszthatják az aggodalmakat.
Írország esete is alátámasztja ezt a nézetet, ahol a pénzügyminisztérium 2026 júniusi elemzése szerint 2023 és 2025 között érzékelhetően csökkentek a dohánytermékekből származó adóbevételek. Ezzel párhuzamosan a dohányzás elterjedtsége lényegében változatlan maradt, ami arra utal, hogy a fogyasztók az illegális források felé fordultak a magas árak miatt. Az elemzés kiemelte, hogy az illegális, vagy nem ír adóval terhelt termékek jelenléte miatt az adóbevételek előrejelzése is egyre nehezebbé vált, aláásva a költségvetési tervezést. A minisztérium ezért figyelmeztetett, hogy az adókulcs emelése önmagában már nem garantálja a stabil vagy magasabb összesített bevételt, és felül kell vizsgálni a korábbi feltételezéseket.
Az előadás legfontosabb példája Ausztrália volt, amelyet hosszú ideig a dohányszabályozás nemzetközi mintájának tekintettek szigorú intézkedései miatt. Az ország rendkívül magas adókkal és szigorú szabályozással igyekezett visszaszorítani a dohányzást a lakosság körében, jelentős erőfeszítéseket téve a közegészségügy javítására. A JTI adatai szerint azonban az elmúlt években egészen más folyamatok erősödtek fel, amelyek megkérdőjelezik ezen megközelítés hatékonyságát. 2017 és 2025 között a teljes nikotinfogyasztás 40 százalékkal emelkedett, ami ellentmond a szabályozás eredeti céljainak és a várakozásoknak.
Még aggasztóbb, hogy az illegális forrásból származó fogyasztás aránya drámaian, 12 százalékról 80 százalékra nőtt ugyanebben az időszakban, ami azt mutatja, hogy a legális piacról kiszorított fogyasztók a feketepiacon találtak alternatívát. Hemsley ebből azt a következtetést vonta le, hogy a legális piac visszaszorítása önmagában nem szünteti meg a keresletet, csupán áttereli azt egy ellenőrizhetetlen és szabályozatlan szférába. Az ausztrál tapasztalat egyik legfontosabb tanulsága, hogy az illegális piac bizonyos méret felett már nem kezelhető pusztán lefoglalásokkal és rendészeti eszközökkel, mivel a bűnözői hálózatok túl erőssé válnak. A kérdés az, hogy a meglévő keresletet legális, szabályozott szereplők elégítik-e ki, vagy egyre inkább az illegális piac, amely a szervezett bűnözés melegágya.
Az előadás külön magyar kockázatként emelte ki a megfizethetőség kérdését, amely kulcsfontosságú tényező lehet a feketepiac erősödésében. Ha a legális dohánytermékek ára túlságosan elszakad a fogyasztók jövedelmétől, miközben az illegális piacon olcsóbban elérhetők a termékek, az jelentősen erősítheti a feketepiacot Magyarországon is. Ez a helyzet nemcsak az állami bevételeket csökkenti, hanem a szervezett bűnözés térnyeréséhez is hozzájárulhat, aláásva a közbiztonságot és a jogállamiságot.
A JTI szerint a hatékony dohányadó-politikához kiszámítható, bizonyítékokon alapuló megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a gazdasági és társadalmi realitásokat. Fontos a legális ellátás folyamatosságának biztosítása, hogy a fogyasztók legális forrásból juthassanak termékekhez, valamint a hatékony és összehangolt ellenőrzés fenntartása az illegális kereskedelem visszaszorítása érdekében. Magyarország számára is érvényes az az üzenet, hogy a túlzott adóemelések kockázatosak lehetnek, és nem kívánt következményekkel járhatnak a közegészségügy és a közbiztonság szempontjából egyaránt, ezért körültekintő döntésekre van szükség.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása