Az Oeconomus elemzése szerint példa nélküli folyamat zajlik világszerte: a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése még a stabil gazdasági környezet és az alacsony munkanélküliség ellenére is megfigyelhető. Ez a tendencia már nem csupán a jóléti államokat érinti, hanem globális jelenséggé vált, ami hosszú távú instabilitást okozhat.
Az elemzők rámutatnak, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben a családpolitikai intézkedések, mint például a pénzügyi vagy nem pénzügyi ösztönzők, csak rövid távon növelték a születésszámot. Ez a növekedés főként annak volt köszönhető, hogy az eleve tervezett gyermekvállalás előbbre került az időben, nem pedig a tartós termékenységi ráta emelkedésének.
Az 1980-as évektől kezdve Afrika egyes részeit kivéve szinte mindenhol visszaesett a teljes termékenységi ráta, ami azt jelenti, hogy a szülőképes korú nők átlagosan kevesebb gyermeket vállalnak. Míg 1950-ben mindössze három országban volt ez az érték 2,1 alatt, 2024-re az országok több mint felében ez a helyzet. Nyolc országban már az 1-et sem éri el a ráta, ami azt jelenti, hogy a világ népességének több mint egyharmada él olyan helyen, ahol a nők átlagosan kevesebb mint egy gyermeket vállalnak.
A teljes termékenységi ráta (TFR) az egy nőre jutó születések számát mutatja meg, és a népesség reprodukciójához legalább 2,1-es érték szükséges. Magyarországon ez a mutató 1950-ben még 2,61 volt, 2024-re azonban 1,49-re csökkent, ami jelentősen elmarad a fenntartható szinttől.
A globális adatok is drámai változásokról tanúskodnak: 1950-ben huszonkilenc országban haladta meg a hét gyermeket az átlagos termékenységi ráta, Ruandában például a nyolcat is. Ma Csád áll az első helyen 6,03-as értékkel. Az elemzés cáfolja azt a sztereotípiát is, miszerint a muszlim országokban magas a gyermekvállalás, hiszen Indonéziában és más hasonló régiókban is jelentős csökkenés tapasztalható.
A 2,1 alatti teljes termékenységi ráta elkerülhetetlenül népességcsökkenéshez vezet, ami az Európai Unióban is komoly kihívásokat okoz. Az Eurostat előrejelzései szerint 2100-ra az uniós népesség 12 százaléka tűnhet el a folyamatos csökkenés és az elöregedés miatt. A népességnövekedés csak azokban az országokban várható, ahol magas a bevándorlók száma.
Az elemzők szerint Magyarország esetében a helyzet különösen súlyos lehet, mivel a becslések szerint 2100-ra a lakosság több mint 22 százaléka eltűnhet. A Baltikumban még drámaibb népességcsökkenés várható. Ez a demográfiai polikrízis, mely több, egymással összefüggő válság egyidejű fennállását jelenti, rendkívül megnehezíti a hatékony megoldások megtalálását.
A népességcsökkenés hátterében számos tényező áll, amelyek felerősítik egymás hatását. Ezek közé tartozik a nők társadalmi szerepének változása, a gyermekvállalás kitolódása, a szabad élet utáni vágy, valamint a megfelelő anyagi helyzet iránti igény. Ezek a komplex okok magyarázzák, miért nem váltják be a fejlett országok családpolitikai intézkedései a hozzájuk fűzött reményeket.
A hosszú távú demográfiai instabilitás gazdasági, politikai és geopolitikai szempontból is jelentős kihívásokat rejt magában. A jövőben a népesség fenntartása és növelése továbbra is kiemelt feladat marad, különösen azokban a régiókban, ahol a természetes reprodukció nem biztosított, és a bevándorlás szerepe felértékelődik.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása