Nagy-Britanniában jelentős pénzügyi és politikai kihívás elé néz a kormány, mivel az állami nyugdíjak várható emelése miatt sok nyugdíjas először válhat jövedelemadó-fizetővé. A „triple lock” rendszer alapján történő emelés az új típusú nyugdíj esetében átlépi az adómentes jövedelemhatárt, ami komoly fejtörést okoz a befagyasztott adómentes sávhatár miatt.
A helyzet különösen érzékeny, mivel a kormány korábban ígéretet tett az állami nyugdíjak adómentességének fenntartására. A közelgő költségvetés benyújtása előtt a pénzügyminiszternek meg kell oldania ezt a dilemmát, miközben a közvélemény és a szakértők is figyelemmel kísérik a döntést.
A legfrissebb bérstatisztikák szerint a keresetek 3,9 százalékkal nőttek, ami a brit nyugdíjemelési szabály, az úgynevezett „triple lock” mechanizmus alapján meghatározza az állami nyugdíjak emelkedésének mértékét. Ez a rendszer biztosítja, hogy a nyugdíjak minden évben a fogyasztói infláció, az átlagbér-növekedés vagy a 2,5 százalékos küszöbérték közül a legmagasabb mértékben emelkedjenek.
A várható emelés következtében az új típusú állami nyugdíj összege jövő áprilistól várhatóan meghaladja az évi 13 ezer fontot. Ez az összeg átlépi a jelenleg 12 570 fontban rögzített adómentes jövedelemhatárt, ami azt jelenti, hogy az új rendszerű nyugdíjból élők egy része jövedelemadó-fizetésre kényszerülhet.
Fontos megjegyezni, hogy a brit állami nyugdíjrendszer két, egymás mellett létező ágból áll. A régebbi rendszerben a teljes alapnyugdíj heti 184,90 fontról várhatóan 192,10 fontra emelkedik, amelyhez további állami nyugdíjrész is társulhat. A 2016-ban bevezetett új rendszerben a teljes nyugdíj heti 241,30 fontról várhatóan 250,70 fontra nő, és csak ennek az új típusú nyugdíjnak a teljes összege lépné át önmagában az adómentes határt.
A kialakult helyzet komoly költségvetési kihívást jelent John Healey pénzügyminiszter számára, különösen az októberi büdzsé benyújtása előtt. Elődjének, Rachel Reevesnek korábbi ígérete szerint az állami nyugdíjak adómentesek maradnak, így Healeyre hárul a feladat, hogy megoldást találjon a problémára.
A kormány részéről nemcsak Reeves, hanem Torsten Bell nyugdíjügyi miniszter is tett ígéretet a legrászorulóbb nyugdíjasok védelmére. Decemberben egy parlamenti megszólalásban megerősítette, hogy a kizárólag a kiegészítések nélküli régi alapnyugdíjból vagy új állami nyugdíjból élőktől a jelenlegi parlamenti ciklusban nem szednének jövedelemadót.
Bell nemrégiben ismét megerősítette ezt a vállalást, és közölte, hogy a pénzügyminiszter az október 28-i költségvetésben ismertet majd további részleteket arról, miként kívánják teljesíteni ezt az ígéretet. Ez a bejelentés nagy várakozással tölti el a nyugdíjasokat és a szakértőket egyaránt.
Steve Webb, korábbi nyugdíjügyi miniszter és a Lane Clark & Peacock tanácsadó cég partnere, kritikusan nyilatkozott a kormány elképzeléseiről. Hangsúlyozta, hogy a tervezett adómentesség rendkívül szűk körű, mindössze a nyugdíjasok egytizenhatodát védené meg.
Korábbi elemzések szerint a 13,2 millió brit állami nyugdíjasból alig 700 ezer fő részesülne a könnyítésben. Webb rámutatott, hogy a kormány elképzelései ellentmondásosak, és igazságtalan különbségeket szülhetnek a különféle nyugdíjascsoportok, valamint a nyugdíjasok és az alacsony keresetű, semmilyen kedvezményben nem részesülő munkavállalók között.
A végleges emelés mértékét még felülírhatják a szeptemberi inflációs adatok, amennyiben az árnövekedés meghaladja a bérek emelkedési ütemét. Mindeközben a brit állampapírhozamok a 2008-as pénzügyi válság előtti szintekre emelkedtek, a tízéves gilt hozama már átlépte az 5,3 százalékot, ami további gazdasági nyomást jelent.
A „triple lock” rendszert rendkívül bőkezű nyugdíjemelési rezsimnek tekintik, ezért a különböző szakértői csoportok gyakran vitatják a létjogosultságát. Az Intergenerational Foundation (IF) agytröszt korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a „triple lock” lecserélése 2045-re évi 38 milliárd fonttal csökkenthetné az Egyesült Királyság nyugdíjkiadásait.
A brit Költségvetési Felelősségi Hivatal (OBR) legutóbbi elemzése is figyelmeztetett a hosszú távú költségvetési terhekre. Eszerint az állami nyugdíjkiadások a 2075/76-os pénzügyi évre elérhetik a GDP 9 százalékát, míg egy pusztán bérkövető nyugdíjemelés alkalmazásával csak a GDP 7 százalékára nőnének.
A pénzügyminiszter október 28-i költségvetési bejelentése kulcsfontosságú lesz abban, hogy a kormány milyen megoldást választ a nyugdíjak adóztatásának kérdésére. A döntés nemcsak a nyugdíjasok millióinak pénztárcáját érinti, hanem a brit költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát is befolyásolja.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása