A magyar ultrafutó, Bódis Tamás kiemelkedő teljesítménnyel, új rekordot felállítva nyerte meg a 2026-os Spartathlont. A 246 kilométeres távot 19 óra 40 perc 52 másodperc alatt teljesítette, ezzel megdöntve a korábbi csúcsot, amelyet a görög Fotisz Ziszimopulosz tartott. Ez Bódis második győzelme a világ egyik legnehezebb ultrafutóversenyén, korábban 2019-ben diadalmaskodott.
Bódis Tamás szeptember 26-án érte el történelmi sikerét, amikor a görögországi Athén és Spárta közötti távon új pályacsúcsot állított fel. A korábbi rekordot, 19 óra 55 perc 2 másodpercet, Ziszimopulosz érte el három évvel ezelőtt. A Spartathlonon Ziszimopulosz eddig négyszer győzött, ezzel holtversenyben csúcstartó a férfiak között Jannisz Kurosz honfitársával.
Az abszolút rekordot a svéd Mary Larsson tartja, aki ötször nyert a női mezőnyben. Bódis Tamás a 2026-os verseny után adott interjúban elmondta, hogy az ultrafutás teljesen átalakította az életét, és nem kifejezetten erre az egy versenyre készült, hanem őszi versenynaptárának első állomásaként tekintett rá.
Bódis Tamás Ózdtól nyolc kilométerre, Hangonyon nőtt fel, és már gyerekként is aktívan sportolt, több atlétikai versenyen részt vett. Később futballozott és asztaliteniszezett is, a sport tehát mindig is része volt az életének. Tanulmányai befejezése után, 2009-ben a Magyar Honvédség kötelékébe lépett Szolnokon, ahol ejtőernyősként szolgált.
A katonaságnál, a szigorú kiképzés során alakult ki benne a futás iránti szenvedély, és kiváló állóképességre tett szert. Honvédségi versenyeken rendszeresen az élmezőnyben végzett. Afganisztáni szolgálata során is folyamatosan edzett, még éjszaka is futott a táborban, és megnyerte az ott szervezett futóversenyt, valamint teljesített más katonai kihívásokat is.
A katonaság után kamionosként dolgozott, bejárta Európát, és pihenőidejében gyakran kamionparkolókban futott. Később taxis lett, hogy közelebb lehessen otthonához, ekkoriban napi 16-18 órát is dolgozott, de a műszakok között is kétszer elment futni. Ez az időszak anyagilag nehéz volt számára, mivel a versenyzés és utazás költségeit önerőből kellett finanszíroznia.
A Covid-járvány is befolyásolta életét, mivel nem tudott új taxit vásárolni, amikor régi autója elérte a maximális engedélyezett kort. Ezt a változást akkor nehezen élte meg, de utólag úgy véli, talán így kellett történnie.
Bódis Tamás története rávilágít az elhivatottság és a kitartás erejére, különösen egy olyan sportágban, ahol a professzionális támogatás gyakran hiányzik. Az ultrafutó elmondása szerint sosem fedezték fel olimpikonnak, és nincs mögötte olyan finanszírozás, ami lehetővé tenné, hogy kizárólag a sportra koncentráljon. Emellett az általa preferált távok nem olimpiai számok.
Ennek ellenére Bódis nem adja fel a céljait, és világbajnoki címekre törekszik több távon is. A Spartathlonon elért eredményei, különösen az új rekord, nemzetközi szinten is kiemelik őt a sportágban. Saját edzésterveit tapasztalatai alapján állítja össze, és hisz abban, hogy a siker sokéves, következetes munka eredménye, nem pedig egyetlen speciális edzésé vagy eszközé.
Bódis Tamás jelenleg úgy érzi, a Spartathlonon már mindent elért, amit szeretett volna, és mérhetetlen örömmel gondol vissza a versenyre. Becslése szerint még hat-nyolc éve lehet arra, hogy ezen a magas szinten űzze az ultrafutást. A jövőben más világversenyeken szeretne minél jobb eredményeket elérni, különösen a 24 órás futások jelentenek számára kihívást, mivel a többnapos, sok gyaloglással járó versenyek kevésbé motiválják.
A sportoló termékfejlesztéssel is foglalkozik élelmiszermérnökök segítségével, saját márkás termékeket tesztel és fejleszt. Emellett edzőként is tevékenykedik, így a sport valószínűleg akkor is az élete része marad, amikor már nem versenyez aktívan. Az ultrafutóvá válni vágyóknak türelmet és fokozatos fejlődést tanácsol, elkerülve a túlzott sietséget.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása