Az Európai Unió immár két éve törekszik arra, hogy megtörje Kína dominanciáját a kulcsfontosságú ásványkincsek piacán, azonban eddig nem sok sikerrel járt ebben az ambiciózus tervében. Az eredeti elképzelés szerint Európa a tiszta energia, a modern technológia és a védelmi gyártás szempontjából elengedhetetlen anyagok egyik vezető termelőjévé válna, szemben a jelenlegi jelentős importőr szereppel. Ez a stratégiai célkitűzés azonban nem halad a tervek szerint, és komoly kihívásokkal néz szembe.
Diego Marin, az Európai Környezetvédelmi Hivatal nyersanyagokért felelős politikai tisztviselője rámutatott, hogy a bányászati és feldolgozási stratégiai projektek legalább egyharmada késik, elakadt, veszélyben van, vagy már meg is szűnt. Mindössze a projektek körülbelül negyede halad egyértelműen a tervek szerint. Az iparági szereplők szerint pénzügyi, szabályozási és politikai akadályok egyaránt korlátozzák az európai bányászati projektek előrehaladását.
Ez a helyzet annak ellenére áll fenn, hogy a kritikus nyersanyagokról szóló uniós törvény kifejezetten a beruházások és a szükséges építkezések megkönnyítését célozta.
Az EU 2025 márciusában összesen 47 projektet jelentett be, amelyek a blokk 17 kijelölt stratégiai nyersanyagából tizennégyet fednek le. Ezek között szerepel a lítium, amely az elektromos járművek akkumulátorainak alapanyaga, a nikkel, a kobalt és a grafit, amelyek szintén kulcsfontosságúak az akkumulátorgyártásban. Emellett a szélturbinákban és más modern technológiákban használt mágnesekhez szükséges ritkaföldfémek is kiemelt figyelmet kapnak.
A felsorolt anyagok, mint például a volfrám és a félvezetőkhöz használt gallium, nemcsak a polgári, hanem a katonai ipar számára is létfontosságúak, stratégiai jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. Az uniós projektek mellett tizenhárom, a blokkon kívüli kezdeményezést is magában foglalt az elképzelés, ezzel is szélesítve a beszerzési és feldolgozási bázist.
Az Európai Unió ambiciózus célokat tűzött ki 2030-ra vonatkozóan. Elvileg a saját szükségleteinek legalább tíz százalékát magának kellene kibányásznia, negyven százalékát feldolgoznia, és huszonöt százalékát újrahasznosítania. Ezek a számok azt a törekvést tükrözik, hogy az EU jelentősen csökkentse külső függőségét, különösen Kínától.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása