Az atlanti meridionális alábukó áramlás (AMOC) a globális éghajlati rendszer egyik legfontosabb eleme, amely jelentős hatással van az időjárási mintázatokra, különösen Európában. Jövőjét illetően a tudományos közösségen belül eltérő vélemények alakultak ki. Egyes kutatók egy közeli összeomlás lehetőségét vetítik előre, míg mások úgy vélik, hogy az AMOC még magasabb üvegházgáz-koncentrációk és jelentősebb globális felmelegedés mellett is fennmarad, legfeljebb gyengült formában, és összeomlása ebben az évszázadban valószínűtlen.
Az AMOC összeomlásának valószínűségét vizsgáló korábbi kutatások jellemzően egy bizonyos hőmérsékleti küszöbhöz kötötték a leállást. A legelterjedtebb becslések szerint ez a kritikus pont nagyjából 4 Celsius-fokos globális felmelegedés körül következhet be az iparosodás előtti szinthez képest. Ez a megközelítés azt sugallta, hogy van egy bizonyos „biztonságos” felmelegedési szint, amely alatt az áramlás stabil marad.
Azonban az Utrechti Egyetem kutatóinak a Nature Climate Change című folyóiratban 2026 augusztusában publikált tanulmánya új szempontot hozott a vitába. Eredményeik szerint nem annyira a globális felmelegedés mértéke, hanem sokkal inkább annak üteme, vagyis a felmelegedés sebessége a döntő tényező az AMOC stabilitása szempontjából. Ez a megállapítás alapjaiban változtathatja meg az áramlás jövőjével kapcsolatos előrejelzéseket.
A kutatók klímamodelljükben különböző CO₂-növekedési forgatókönyveket vizsgáltak. A modellkísérletek során azt tapasztalták, hogy az AMOC egy lassú CO₂-koncentráció növekedés mellett még plusz 5,5 Celsius-fokos globális felmelegedés esetén is stabil maradt. Ezzel szemben, egy gyors CO₂-növekedési forgatókönyv esetén az áramlás már plusz 2 Celsius-fokos felmelegedés körül elkezdett összeomlani. Ez az eredmény rávilágít arra, hogy a rendszer sokkal érzékenyebb a változás gyorsaságára, mint a végső hőmérsékleti értékre.
A tanulmány különösen aggasztóvá válik, ha figyelembe vesszük a légköri CO₂-koncentráció jelenlegi növekedési ütemét. Az elmúlt évtizedben a légköri szén-dioxid mennyisége évente átlagosan mintegy 2,5 ppm-mel (milliomodrésszel) emelkedett. Ez a növekedési ütem pontosan megfelel annak a gyors forgatókönyvnek, amelyet az Utrechti Egyetem kutatói a modellkísérletükben alkalmaztak, és amely az AMOC összeomlását eredményezte már viszonylag alacsonyabb hőmérsékleti emelkedés mellett is.
Ez a felfedezés komoly aggodalomra ad okot az AMOC stabilitása és ezáltal a globális éghajlat jövője szempontjából. Ha a felmelegedés üteme valóban kritikusabb, mint annak mértéke, akkor a jelenlegi gyors CO₂-kibocsátási trendek sokkal súlyosabb következményekkel járhatnak az Atlanti-óceáni áramlásra nézve, mint azt korábban gondolták. Az AMOC esetleges összeomlása drámai éghajlati változásokat idézhet elő, beleértve az európai időjárás jelentős átalakulását. A kutatás hangsúlyozza az azonnali és hatékony intézkedések szükségességét az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére, nem csupán a felmelegedés mértékének, hanem annak gyorsaságának lassítása érdekében is.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása