Az atlanti meridionális alábukó áramlás (AMOC) egy kulcsfontosságú óceáni áramlási rendszer, mely jelentős szerepet játszik a globális klíma szabályozásában, különösen az északi félteke hőmérsékletének eloszlásában. Az AMOC jövőjével kapcsolatban régóta tartó tudományos vita zajlik a szakértők között. Egyes kutatók egy közelgő, akár már ebben a században bekövetkező összeomlástól tartanak, melynek súlyos következményei lehetnek a bolygó időjárására nézve. Más vélemények szerint azonban az áramlási rendszer még magasabb üvegházgáz-koncentrációk és további globális felmelegedés mellett is fennmaradhat, bár gyengült formában, és összeomlása ebben az évszázadban valószínűtlennek tűnik.
Korábban az AMOC összeomlását előrejelző elméletek gyakran egy bizonyos hőmérsékleti küszöbhöz kötötték az áramlás leállását. A legelterjedtebb becslések szerint ez a kritikus pont nagyjából 4 Celsius-fokos globális felmelegedés környékén következhet be az iparosodás előtti szinthez képest. Ez a megközelítés azt sugallta, hogy amíg a globális átlaghőmérséklet nem éri el ezt a szintet, addig az AMOC viszonylag stabil marad.
Az Utrechti Egyetem kutatói azonban egy új, jelentős tanulmányt tettek közzé a Nature Climate Change című rangos szaklapban 2026 augusztusában, amely új megvilágításba helyezi a kérdést. Tanulmányuk alapvető megállapítása szerint nem a globális felmelegedés mértéke, hanem sokkal inkább annak üteme, vagyis a hőmérséklet-emelkedés sebessége a döntő tényező az AMOC stabilitása szempontjából. Ez a felismerés alapjaiban változtathatja meg az áramlási rendszer jövőjére vonatkozó előrejelzéseket.
A kutatók klímamodelljükben különböző szén-dioxid-növekedési forgatókönyveket vizsgáltak. Az egyik esetben, amikor a légköri CO₂ koncentrációja lassan emelkedett, az AMOC még akkor is stabilnak bizonyult, amikor a globális felmelegedés elérte az 5,5 Celsius-fokot. Ez a forgatókönyv azt mutatja, hogy ha a klímaváltozás folyamata elnyújtottabb és kevésbé drasztikus, az óceáni áramlásoknak több idejük van az alkalmazkodásra.
Ezzel szemben, egy gyors CO₂-növekedési forgatókönyv esetén a modell azt mutatta, hogy az AMOC már jóval alacsonyabb, mindössze 2 Celsius-fokos globális felmelegedés környékén elkezdett összeomlani. Ez a különbség rávilágít arra, hogy a rendszer sokkal érzékenyebb a hirtelen változásokra, mint a fokozatos, hosszabb időn át tartó melegedésre. A gyors felmelegedés valószínűleg olyan hirtelen változásokat idéz elő az óceánok sűrűségében és hőmérsékletében, amelyek destabilizálják az áramlást.
A jelenlegi légköri CO₂ koncentrációjának alakulása nem sok jót ígér az AMOC stabilitása szempontjából. Az elmúlt évtizedben a légköri szén-dioxid szintje évente átlagosan mintegy 2,5 ppm-mel emelkedett. Ez a növekedési ütem pontosan megfelel annak a gyors forgatókönyvnek, amelyet az Utrechti Egyetem kutatói a modellkísérleteikben alkalmaztak, és amely az AMOC összeomlását mutatta már 2 Celsius-fokos felmelegedésnél.
Ez a tény aláhúzza a sürgősséget a globális üvegházgáz-kibocsátás csökkentésében. Ha a jelenlegi gyors felmelegedési trend folytatódik, az AMOC összeomlásának kockázata jelentősen megnőhet, még akkor is, ha a globális átlaghőmérséklet emelkedése nem éri el a korábban kritikusnak tartott 4 Celsius-fokos küszöböt. Az AMOC leállása drámai hatással lehetne az európai és észak-amerikai időjárásra, szélsőségesebb teleket és nyarakat eredményezve, valamint befolyásolva a tengerszintet és az ökoszisztémákat. A kutatás tehát arra figyelmeztet, hogy nem csupán a felmelegedés mértékére, hanem annak sebességére is kiemelt figyelmet kell fordítani a klímaváltozás elleni küzdelemben.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása