Bóna Szabolcs, az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter a Hektár Magágy podcastban jelentős változásokat vázolt fel a magyar agrárium és vadgazdálkodás jövőjével kapcsolatban. A miniszter szerint alapvető reformokra van szükség a föld- és a vadászati törvények területén, melyek célja az ágazat hatékonyságának növelése és a fenntartható működés biztosítása. A bejelentés rávilágít a jelenlegi szabályozás hiányosságaira és a jövőbeni stratégiai irányokra.
A miniszter a Hektár Magágy agrárszakmai podcastban, Gribek Dániel újságíró kérdésére válaszolva fejtette ki a tervezett módosítások szükségességét. Kiemelte, hogy a földtörvény és a kapcsolódó szabályozás felülvizsgálata elengedhetetlen, mivel a földhasználat és a tulajdonjog közötti jelentős elválás komoly problémákat okoz. Ez a jelenség az ágazatból történő jövedelemkiáramlást eredményezi a támogatások és a földbérleti díjak révén. A távozó tőke hiánya akadályozza a fiatal gazdálkodók földhöz jutását, a művelési ágak megváltoztatását, a talajjavítást és az öntözési rendszerek fejlesztését.
A vadászati törvény és a vadgazdálkodási szabályozás szintén módosításra szorul Bóna Szabolcs szerint, mivel az elmúlt időszakban nem működött megfelelően. A miniszter hangsúlyozta, hogy a változtatások szükségességében minden érintett fél egyetért. A szántóföldi növénytermesztők a vadkárok csökkentését várják a reformoktól, míg a vadgazdálkodók a vadállomány túlzott visszaszorítását szeretnék elkerülni. Felmerült az a kérdés is, hogy az ország mekkora vadállományt képes fenntartani anélkül, hogy az károsítaná a mezőgazdaságot vagy a természeti környezetet.
A jelenlegi helyzetben a magyar agrárium számos kihívással néz szembe, melyek közül a földtulajdon és a tényleges használat szétválása az egyik legégetőbb. Ez a strukturális probléma gátolja a hatékony gazdálkodást és a hosszú távú beruházásokat. A támogatások és bérleti díjak formájában kiáramló tőke hiánya különösen érzékenyen érinti a fiatal gazdálkodókat, akik számára nehezebbé válik a termőföldhöz jutás és a modernizáció. A miniszter szerint ez a helyzet nem teszi lehetővé a szükséges fejlesztéseket, mint például a talajjavítás vagy az öntözés kiépítése, amelyek kulcsfontosságúak az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében.
A vadgazdálkodás területén is régóta fennálló feszültségek jellemzik a helyzetet. A vadállomány szabályozása és a vadkárok kezelése folyamatos viták tárgya a gazdálkodók és a vadgazdálkodók között. A miniszter állítása szerint a korábbi szabályozás nem biztosított megfelelő keretet ezen érdekek összehangolására, ami mindkét fél számára hátrányos helyzetet teremtett. A vadkárok jelentős gazdasági terhet jelentenek a növénytermesztőknek, miközben a vadgazdálkodók a vad élőhelyeinek megőrzéséért és az állomány fenntartásáért küzdenek.
A tervezett törvénymódosítások alapvető fontosságúak az agrárszektor jövőbeni fenntarthatósága és versenyképessége szempontjából. A földtörvény reformja hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövedelmek az ágazaton belül maradjanak, és a szükséges tőke rendelkezésre álljon a fejlesztésekhez. Ezáltal ösztönözhető a fiatal generációk bevonása a mezőgazdaságba, és lehetővé válhat a termelékenyebb, környezettudatosabb gazdálkodási módszerek bevezetése. A talajok egészségének megőrzése és a vízvisszatartás kiemelt célként való kezelése alapvető feltétele a hosszú távú élelmiszerbiztonságnak és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességnek.
A vadászati törvény módosítása kulcsfontosságú a mezőgazdasági termelés és a vadgazdálkodás közötti egyensúly megteremtéséhez. A vadkárok csökkentése közvetlenül javítja a gazdálkodók jövedelmezőségét és csökkenti a termelés kockázatait. Ugyanakkor a vadállomány fenntartható kezelése biztosítja a biológiai sokféleség megőrzését és a vadászati kultúra fennmaradását. A miniszter által említett alkalmazkodóképesség hangsúlyozása azt jelzi, hogy az állam a jövőben nagyobb felelősséget vár el a gazdálkodóktól a változó környezeti és piaci feltételekhez való alkalmazkodásban, miközben a szabályozási kereteket úgy alakítja, hogy támogassa ezt a folyamatot.
A miniszter világossá tette, hogy az állam nem tervezi teljesen "elengedni az ágazat kezét", de véget ért az az időszak, amikor minden problémát az állam oldott meg azok helyett, akik nem voltak hajlandóak alkalmazkodni a változó körülményekhez. A jövőben a gazdálkodók felelőssége lesz, hogy felismerjék és megváltoztassák azokat a gyakorlatokat, amelyek nem működnek az adott tájegységen és klimatikus viszonyok között. Az állam feladata a megfelelő szabályozási környezet megteremtése, amely ösztönzi az alkalmazkodást és a fenntartható gazdálkodást.
A támogatási rendszert is átalakítják, hogy a föld termőképességének helyreállítása, a vízmegtartás és a vízmegőrzés kerüljön a fókuszba. Ez a stratégiai irányváltás hosszú távon hozzájárulhat a magyar agrárium ellenállóbbá tételéhez és a környezeti kihívásokra való felkészüléshez. A szeptemberben bevezetendő vagyonadóval kapcsolatban a miniszter megnyugtatta azokat az agrárvállalkozókat, akik ténylegesen tevékenykednek, saját eszközparkkal, földterülettel és infrastruktúrával rendelkeznek, hogy ők valószínűleg nem esnek a fizetési kötelezettség alá. Az adó inkább azokat érinti, akik az agráriumot elsősorban tőkebefektetésként kezelik, és jelentős földtulajdonnal rendelkeznek befektetési céllal, átlépve a meghatározott adózási küszöböt. Ez a lépés is a spekulatív földtulajdonlás visszaszorítását és a tényleges gazdálkodás ösztönzését célozza.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása