A Gazdasági és Energetikai Minisztérium a közelmúltban feljelentést tett ismeretlen tettes ellen egy Afrikában zajló, jelentős infrastruktúra-beruházás finanszírozásával kapcsolatban. Az ügy az Eximbank által kezelt, több mint ezer milliárd forint összértékű ügyleteket érinti, melyek közül kiemelten kezelik a Duna Aszfalthoz köthető Kasomeno–Mwenda Corridor Project (KMCP) 101 milliárd forintos állami kötelezettségvállalását. Ezzel egy időben Suha György Afrika-szakértő és volt diplomata egy terjedelmes bejegyzésben védelmébe vette a szóban forgó projektet, megkérdőjelezve a kormányzati kockázati értékelés megalapozottságát. A szakértő szerint a hivatalos kommunikáció nem nyújt elegendő információt az ügy hátterének objektív megismeréséhez.
A minisztérium közleménye szerint az Eximbank átvilágítása során olyan finanszírozási ügyletekre derült fény, amelyek körülményei további hatósági vizsgálatot indokolnak. A tárca álláspontja szerint a bank kiugróan magas kockázat ellenére is gyenge biztosítékok mellett hitelezett. Két konkrét esetben a bank igazgatósága helyett a tulajdonosi joggyakorló, illetve az előző kormány rendelte el a finanszírozást, ami a minisztérium szerint nem felel meg a banki jó kormányzás elveinek. Suha György a hivatalos kommunikációban említett "legmagasabb kockázati kategóriára" hivatkozást túlzottnak tartja, mondván, hogy az afrikai üzleti valósághoz nem sok köze van.
A Kasomeno–Mwenda Corridor Project (KMCP) koncepciója egy 184 kilométeres gyorsforgalmi út, egy 345 méteres határhíd a Luapula folyón, új határállomás, raktárak, parkolók és egy komplett útdíjrendszer kiépítését foglalja magában. Ennek célja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság és Zambia réz-, kobalt- és koltánbányáiból származó termékek gyorsabban és mintegy ötszáz kilométerrel rövidebb úton jussanak el Tanzánia indiai-óceáni kikötőjébe. Suha György kiemelte, hogy ez a projekt nem sorolható a hazai "nemzetközi pénzégetések" vagy "kamuprojektek" kategóriájába, amelyeket a vízdiplomáciai csodamesék vagy egyes egyetemek szerepvállalása jellemez. A szakértő hangsúlyozta, hogy a kongói Katanga tartomány a világ kobalttermelésének több mint hetven százalékát adja, és jelentős rézkitermelő is, ami kulcsfontosságú a globális akkumulátor-, elektromos autó- és elektronikai ipar ellátási láncában.
Suha György szerint a projekt gazdasági logikája rendkívül erős, mivel a gyorsabb szállítás konkrét, pénzben mérhető versenyelőnyt jelent. A multinacionális bányavállalatok és logisztikai cégek számára a napokban mérhető időmegtakarítás dollárszázezrekben jelentkezik, így a kamiononkénti több száz dolláros útdíj nem teher, hanem üzleti racionalitás. A szakértő állítja, hogy a KMCP nem kifejezetten kockázatos, még a Kongói Demokratikus Köztársaság politikai instabilitása ellenére sem. Érvelése szerint a projekt bevétele nem függ döntően a célállamok makrogazdasági állapotától, politikai váltásaitól vagy intézményi gyengeségeitől, hanem a globális ipar fizeti keményvalutában. A működtetés izolált projektcégeken keresztül történik, ami Afrikában bevett és sikeres pénzügyi modellnek számít, és a Duna Aszfalt konstrukciója is ezt követi. A banki kockázatelemzés, amely az országkockázatot egyenlővé teszi a projektkockázattal, Suha György szerint tévedés, mivel a bevételi modell stabil és a fizetőréteg globális.
Az Afrika-szakértő rámutatott, hogy az OECD normák, a Basel szabályok és az exporthitel biztosítói keretek szigorúak, de az elmúlt húsz évben számos ország, köztük EU tagállamok – például németek, olaszok, franciák – tudatosan megkerülték ezeket. Ez nyersanyag alapú hitelezéssel, kötetlen finanszírozással vagy úgynevezett gyűrűzött projektfinanszírozással történt, amelyek mind létező és sikeres pénzügyi modellek. A KMCP is ebbe a kategóriába tartozik Suha György szerint, ezért a kormányzati feljelentés "országkockázati" érvelése inkább politikai kommunikációnak tűnik, mint szakmai álláspontnak. A szakértő hangsúlyozta, hogy Afrika nem csupán a magyar külpolitikai PR mesék díszlete, hanem a világ egyik legfontosabb stratégiai nyersanyagkincsestára, ahol az értelmes, gazdaságilag indokolt projektek kulcsszereplővé tehetik a megvalósítókat a globális ellátási láncban. Suha György rendkívül szomorúnak tartja, hogy az elmúlt évtizedben a magyar külgazdasági expanzió Afrikában kudarcot vallott, és főként "kormányzati támogatású, pitiáner kalandorok" jelentek meg a kontinensen. A KMCP az egyetlen olyan projekt, amely szerinte a "valódi siker esélyét hordozza". Az építkezés már elkezdődött, és egy esetleges kudarc komoly nemzetközi visszhangot kelthet, amit érdemes lenne elkerülni.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása