A politikai kommunikáció és a manipuláció történeti fejlődését, valamint a mesterséges intelligencia (AI) ebben betöltött szerepét vitatták meg Horn Gábor, a Republikon Intézet elemzője és Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász az AI Summit egyik panelbeszélgetésén. A szakértők egyetértettek abban, hogy a politika már a mesterséges intelligencia megjelenése előtt is alkalmazott megtévesztő módszereket, és ez a tendencia a jövőben is fennmarad.
Horn Gábor szerint a politikai üzenetek a 2000-es évek elejéig szűrőkön keresztül jutottak el a választókhoz, ahol az újságírók még rámutattak a valós és hamis információkra. A közösségi média térnyerésével ez a szűrés megszűnt, a mesterséges intelligencia pedig tovább erősíti ezt a jelenséget, mivel bármilyen tartalom generálására alkalmas eszközrendszert biztosít a politika számára. Példaként említett olyan AI-generált kampányvideókat, amelyekben ő maga is szerepelt, noha semmi köze nem volt a tartalomhoz, és utalt a korábbi kormánypártok tízmilliárdos nagyságrendű kiadásaira ilyen videókra és nemzeti konzultációkra.
Pogátsa Zoltán a mesterséges intelligenciát egy késhez hasonlította, amellyel ölni és főzni is lehet, hangsúlyozva, hogy az eszköz önmagában nem rossz. Aggodalmát inkább az üzleti társaságok, technológiai óriások befolyása miatt fejezte ki, mintsem az államé miatt, példaként Elon Muskot említve. Horn Gábor ezzel szemben úgy vélte, a vállalati szféra globalizálódott, ezért a válaszoknak is globálisnak kell lenniük, és szerinte az elmúlt tizenhat évben a politika foglalta el a gazdaságot, nem fordítva.
Petneházy Dávid, a Promotheus Agency ügyvezetője felvetette, mi történik, ha az AI személyi asszisztensek válnak elsődleges hírforrássá a hagyományos média helyett. Horn Gábor ebben nem látott problémát, sőt, előnyként említette, hogy az asszisztensek segítségével kevesebb időt kell fordítani a hírek felkutatására és feldolgozására, amennyiben a kérdéseket jól tesszük fel. Pogátsa Zoltán is lehetőséget látott az AI-ban, kiemelve, hogy a korábbi lassú és nehézkes információgyűjtéshez képest (pl. könyvtárak) az internet, majd az AI felgyorsította és szélesítette az információhoz való hozzáférést, különösen a periférián élők számára.
Horn Gábor felidézte, hogy a televízió, az internet és az okostelefonok elterjedésekor is hasonló félelmek merültek fel, mint most a mesterséges intelligencia kapcsán. A közösségi média megjelenésével a politikai üzenetek szűrés nélküli terjedése vált általánossá, ami a manipuláció új korszakát nyitotta meg. Az elemző szerint a politika már ekkor is "kiszabadult az ellenőrzött fogságból".
Pogátsa Zoltán rámutatott, hogy a fogyasztók manipulálása nem az AI-val, sőt, még csak nem is az internettel kezdődött. Már a 20. század elején, a reklámok megjelenésével megindult a szükségletek kielégítése mellett új vágyak keltése az emberekben. Míg korábban az alapvető szükségletekre koncentráltak (élelem, fűtés, lakhatás), a húszas évektől a vágyvezérelt reklámok hódítottak teret, ösztönözve az embereket új termékek vásárlására vagy utazásra.
A szuverenitási és befolyásolási veszélyek kapcsán Petneházy Dávid a Vatikán példáját hozta fel, ahol saját AI-rendszert fejlesztettek ki, miután kiderült, hogy papok már mesterséges intelligenciával íratják beszédeiket. Ez a lépés védekezési mechanizmusként szolgált a külső befolyásolás ellen. Pogátsa Zoltán egy másik példát említett: brooklyni ortodox zsidó közösségek elveszik tagjaiktól a telefonokat, hogy megakadályozzák a kontrollálatlan információhoz jutást, bár megjegyezte, hogy az ilyen tiltásokból is van kitörés, amikor valaki új élet reményében elhagyja a közösséget.
Horn Gábor hangsúlyozta, hogy nem megvédeni kell magunkat a mesterséges intelligenciától, hanem meg kell tanulni használni azt, mert "itt van velünk". A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy felkészítjük-e a fiatalságot az AI használatára, kiemelve az oktatási rendszer, a felnőttképzés és akár a nyugdíjas klubok szerepét ezen eszközök megismerésében. A szakember szerint a televízió is továbbra is "hülyít", ezért nem szabad mindent az AI-ra fogni.
A professzionális kampány és a választók megtévesztése közötti határvonalról szólva Horn Gábor figyelmeztetett, hogy a politikusok könnyen belekerülhetnek saját buborékjukba, elveszítve a kapcsolatot a valósággal. Egy ezerfős közvélemény-kutatás sokkal hitelesebb képet adhat, mint a saját környezet véleménye. Példaként a Fideszt említette, amely szerinte egy idő után már "nem látta a valóságot", ami a politika önbecsapásához vezethet.
Pogátsa Zoltán szerint az AI lehetőséget kínál az információhoz való hozzáférés demokratizálására, különösen a társadalom perifériáján élők számára, akik eddig nehezebben jutottak releváns adatokhoz. Ez a szélesebb körű információszerzés potenciálisan hozzájárulhat a tájékozottabb állampolgári részvételhez és a hasznos viták kialakulásához.
Horn Gábor szerint a jelenlegi politikai kampányok és az emberek azon érzése, hogy beleszólhatnak a politikába, még sokáig velünk marad, de ez tévhit, mert valójában nem szólhatunk bele. A globálissá vált vállalati szféra miatt a válaszokat is globálisan kell megadni, nem lehet nemzetállami kérdésként kezelni a technológiai cégek befolyását.
Pogátsa Zoltán pozitív irányként értékelte, hogy az aktuálpolitika bevonja a társadalmat, és nem csupán négyévente van választás. Azt is kedvezőnek tartotta, hogy az emberek egy-egy aktuális kérdés mentén különböző szakemberekké válnak, ami az érdeklődés, a tájékozódás és a hasznos viták kialakulásának jele. Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy a manipuláció és a megtévesztés nem új keletű jelenség, és a mesterséges intelligencia csupán egy újabb eszköz a már meglévő arzenálban, amelynek használatát meg kell tanulni.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása