Az Integritás Hatóság által készített reprezentatív felmérés rávilágított, hogy a magyar lakosság a korrupciót az ország egyik legjelentősebb problémájának tekinti. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek többsége elutasítja a korrupciót, mindössze negyedük jelezné, ha korrupciós eseményről szerezne tudomást, és sokan nem ismerik a bejelentési csatornákat.
A Tiszta Úton kutatási program részeként készült felmérés szerint a korrupció az infláció és a közegészségügy mellett Magyarország három legnagyobb problémája közé tartozik. A válaszadók 41,6 százaléka tartja a korrupciót a legfőbb gondnak, míg 42,4 százalékuk rendkívül elterjedtnek, 31,3 százalékuk pedig jelentősen elterjedtnek látja azt.
A megkérdezettek 45,7 százaléka szerint 2020 és 2025 között nőtt a korrupció mértéke. A lakosság háromnegyede érzi úgy, hogy a korrupció valamilyen szinten, több mint egyharmada szerint pedig jelentős mértékben befolyásolja mindennapi életét. Vajda Kinga, a kutatás vezetője kiemelte, hogy a korrupció érzékelése statisztikailag kimutathatóan rontja az emberek szubjektív jóllétét.
A felmérés egyik legszembetűnőbb eredménye, hogy bár a válaszadók 73,6 százaléka elfogadhatatlannak tartja a korrupciót, csupán 26,8 százalékuk lépne fel aktívan egy korrupciógyanús eset észlelésekor. Ez a jelentős különbség rávilágít a társadalmi hozzáállás kettősségére.
Biró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke hangsúlyozta, hogy bár a korrupcióról sokat beszélünk, ez az első átfogó, reprezentatív kutatás, amely rendszerszerűen vizsgálja a lakossági tapasztalatokat. A felmérést évente megismétlik, és kiegészítik cégvezetőkkel, valamint kormányzati tisztségviselőkkel készült vizsgálatokkal is.
A lakossági kutatás adatai 2025-ben kerültek felvételre, a válaszadási arány 42 százalékos volt, ami magasnak számít. A kutatók szerint a bejelentési hajlandóság alacsony szintjének fő okai az információhiány, a bizalmatlanság és a félelem. Közel 70 százalék nem ismer olyan intézményt, amelyhez korrupciós ügyben fordulhatna.
Továbbá, a megkérdezettek jelentős része, 33,6 százaléka egyáltalán nem, 40 százaléka pedig inkább nem hiszi, hogy a hatóságok képesek lennének védelmet nyújtani a bejelentőknek. Sokan attól tartanak, hogy a bejelentésnek nem lenne hatékony eredménye, vagy akár ők maguk járnának rosszul.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a magyarok eltérően viszonyulnak a korrupció különböző formáihoz. Míg a pénz elfogadását 90,6 százalék tartja elfogadhatatlannak, addig egy ajándék esetében ez az arány 68,7 százalékra, egy szívesség esetében pedig 63,9 százalékra csökken. Ez a különbség a mindennapi korrupciós attitűdök komplexitását mutatja.
Az Integritás Hatóság a korrupciót úgy definiálja, mint a rábízott hatalommal való visszaélés magánelőny szerzése céljából, amely közérdeksérelemmel vagy szabályszegéssel jár. Ez magában foglalja az előny felajánlását is. A panelbeszélgetésen felmerült, hogy a definíció tágabb értelmezése szerint akár a számla nélküli szerelői munka vagy egy céges ajándékjegy elfogadása is ide tartozhat.
Dr. Szabó Andrea (ELTE) szerint a hétköznapi, magánelőnyöket célzó esetek gyakran nem járnak hatalommal való visszaéléssel, így eltérnek az IH definíciójától. Dr. Vincze Orsolya (K-Monitor) felvetette, hogy az iskolaválasztás kapcsán történő lakcímbejelentés is integritást sértő aktus lehet, bár nem feltétlenül korrupció.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a korrupció elleni küzdelemben hosszú távon az oktatás és a társadalmi attitűdök megváltoztatása hozhat eredményt. Cél, hogy a társadalom ne csupán a magas szintű korrupciót, hanem a hétköznapi kiskapukat is elutasítsa. Rövid távon azonban a politika szerepe és az állam közbizalom-építő tevékenysége a legfontosabb.
Biró Ferenc Pál hangsúlyozta, hogy az államnak fel kell építenie a bizalmat, ismertebbé és biztonságosabbá kell tennie a bejelentési lehetőségeket, és meg kell védenie azokat, akik megszólalnak. Fontos, hogy a jelzéseknek látható következményei legyenek, ezzel erősítve a bejelentők hitét a rendszerben.
Pozitív példaként említették, hogy a K-Monitor kutatása szerint a hálapénz nagyrészt visszaszorult az egészségügyben, és az orvosok is kényelmetlenül érzik magukat, ha protekcióval próbálnak beteget bejuttatni hozzájuk. Ez azt mutatja, hogy a hatósági eszközök és az edukáció együttesen képesek változást elérni a társadalmi normákban.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása