A magyar egészségügy jelenlegi állapota súlyos kritikákat kapott, különösen a szakemberhiány és a köz- és magánellátás szabályozatlan együttélése miatt. Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja a Private Health Forum 2026 konferencián hangsúlyozta, hogy a magyar „rögvalóságot” kell először rendbe tenni, ahol ez még lehetséges. Rámutatott, hogy a két szektor ugyanazokat a szűkös humánerőforrásokat és infrastruktúrát használja fel, ami fenntarthatatlan helyzetet teremt.
A kancellár négyféle együttélési formát azonosított a piacon. Az informális, hálapénzen alapuló modell, valamint a közintézményekben közvetítőkön keresztül nyújtott térítéses ellátás egyaránt illegális és méltánytalan a betegekkel szemben. A harmadik kategóriát a külön jogi személyként működő, saját engedélyekkel rendelkező szolgáltatók alkotják, mint például a szegedi egyetemi modell, amelyek elméletileg transzparensen ellenőrizhetők. Negyedik típusként az önálló magánszolgáltatók jelentek meg, melyek elszívják a munkaerőt az állami szektorból, esetenként túlzott beavatkozásokat végeznek, és a szövődményes esetek költségeit gyakran visszahárítják a közellátásra, negatív externáliát okozva.
A jogszabályi háttér alapvetően egyértelmű: az állami finanszírozásban részesülő intézmények nem kérhetnek térítési díjat a magyar biztosítottaktól. Mindkét ellátónak meg kell felelnie a hatósági minimumfeltételeknek és működési engedélyeknek. Azonban a legszigorúbb korlátot az egészségügyi szolgálati jogviszony (ESZJ) jelenti, amely a további munkavégzést engedélyhez és pontosan nyilvántartott munkaidőhöz köti. A rendszer egyik legkritikusabb pontja a munkaidő elszámolása, mivel a kórházakban nincs megbízható, központilag ellenőrizhető nyilvántartás a ledolgozott órákról.
A törvény előírja, hogy a köz- és magánellátásban ledolgozott órák összege (rendes munkaidő, ügyelet, önként vállalt többletmunka) nem haladhatja meg a heti 60 órát. Ennek ellenére a magánklinikák és kisebb vidéki kórházak magas óradíjakkal csábítják az állami szférában főállásban foglalkoztatott orvosokat, anélkül, hogy a kötelező pihenőidőket bárki számonkérné. Ez súlyos betegbiztonsági kockázatot jelent. Fendler Judit szerint a jelenlegi orvoshiány nem az orvosok számának abszolút csökkenéséből fakad, hanem az érdekeltségi rendszer és a szabályozás változásainak következménye.
A hálapénz kivezetése megszüntette az orvosok pénzügyi motivációját a teljesítménynövelésre. Emellett a közreműködői szerződések megszüntetése, amikor egy orvos papíron több helyen is dolgozott a hatósági minimumfeltételek teljesítése érdekében, azonnal láthatóvá tette a rendszer addig rejtett kapacitáshiányát. Az orvoshiány tehát nem a kevés orvos miatt van, hanem a szabályozatlanság és a motivációs rendszer hiányosságai miatt.
A kancellár három lehetséges megoldást vázolt fel a rendszer megtisztítására, melyek közül kettő drasztikus károkat okozna az ellátórendszerben. Az első a magánellátás adminisztratív megszüntetése, ami azonnali, katasztrofális kapacitáshiányhoz vezetne, különösen a fogászat területén. A második a két rendszer merev szétválasztása, amely vadkapitalista viszonyokat teremtene, ahol a magánszektor magasabb bérekkel elszívná a humánerőforrást, a közellátás minősége pedig drámaian romlana.
A harmadik megoldás a már megalkotott törvények szigorú betartatása. Ez azonnal felszínre hozná az eddig rejtegetett valós munkaerőhiányt, de egyúttal elindítaná a piac érdemi tisztulását. Ez a megközelítés tűnik a legkevésbé károsnak és a leginkább fenntarthatónak hosszú távon, mivel a valós problémák feltárásával lehetőség nyílik azok kezelésére.
Fendler Judit egy nyolclépéses szakmai javaslatcsomagot is bemutatott a köz- és magánellátás fenntartható együttélésének megteremtésére. Ezek között szerepel a meglévő egészségügyi törvények azonnali, szigorú betartatása és a hatósági ellenőrzések fokozása. Fontos a jogszabályok, különösen a további jogviszonyok engedélyezési és ellenőrzési gyakorlatának országos egységesítése. Javasolta továbbá pontos, elektronikus munkaidő-nyilvántartási rendszerek kötelező bevezetését a közellátásban, valamint teljesítményhez kötött díjazási elemek bevezetését az állami szektorban.
A javaslatcsomag kitér a betegutak és az ellátáshoz való hozzáférés célzott megszervezésére modern informatikai és személyzeti támogatással, valamint a közfeladat mindenkori elsőbbségének adminisztratív garantálására. Szigorú állami kontrollt lát szükségesnek a közellátó intézmények valós teljesítménye felett, és szektorsemleges, pályáztatott finanszírozás fokozatos bevezetését javasolja. Az integráció csak akkor lehet sikeres, ha a magánszektor transzparensen működik, valódi többletértéket teremt, és a várakozási idők csökkentésével erősíti a közellátást, kihasználva a többletkapacitást, nem pedig a közellátási kapacitást értékesítve.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása