Magyarországon a rendszerváltás hajnalán, 1990-ben az alkotmányos berendezkedés kialakítását alapvetően a félelem és a bizalmatlanság motiválta. Az újonnan alakult pártok komolyan tartottak attól, hogy az egykori állampárt esetleges győzelme esetén visszarendeződési folyamatok indulhatnak el, amelyek érintik az államapparátust, a médiát, a fegyveres testületeket és a gazdasági erőforrások ellenőrzését. Ennek elkerülése érdekében az Ellenzéki Kerekasztal és az állampárt közötti Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon arra törekedtek, hogy senki ne tudja egyedül elfoglalni az államot. Ebből a törekvésből született meg számos kétharmados (alkotmányerejű) törvény, az erős alkotmányos kontroll, a köztársasági elnökhöz delegált kinevezési jogkörök, és ekkor fogalmazódott meg egy erős Alkotmánybíróság létrehozásának gondolata.
Az első szabad választásokat megnyerő Magyar Demokrata Fórum (MDF) azonban hamar szembesült azzal, hogy az egyszerű többség önmagában nem elegendő a zavartalan kormányzáshoz és a programja végrehajtásához. Ennek a helyzetnek a feloldására jött létre az Antall-Tölgyessy paktum, amely egyrészt szűkítette a kétharmados törvények körét, másrészt a miniszterelnök pozíciójának megerősítése érdekében bevezette a konstruktív bizalmatlansági indítványt.
A kétharmad csapdájának kialakulása és a Fidesz 2010 utáni alkotmányozása
Harmincöt évvel a rendszerváltás után paradox módon éppen azok a közjogi fékek és ellensúlyok, amelyeket a hatalom korlátozására hoztak létre, váltak a politikai hatalom bebetonozásának eszközévé. A kétharmados többség, a hosszú intézményi mandátumok és a függetlennek szánt intézmények egy része nemcsak korlátozni, hanem tartósítani is képes a kormányzati erőt. A Fidesz 2010 utáni alkotmányozási folyamata kiválóan illusztrálta, hogyan alakítható át egy kivételes felhatalmazás tartós kormányzati technikává.
Az elmúlt másfél évtizedben a kormányzó erő módszeresen „elfoglalta a teljes államot”, leépítve a fékek és ellensúlyok rendszerét, és egy szűk politikai-gazdasági kör hálózta be az országot. Ez a folyamat a jogállam, a plurális demokrácia és Magyarország európai pályájának helyreállítását igényli, amihez sokak szerint új alaptörvényre, új választási és pártfinanszírozási szabályokra van szükség. Ezek a változtatások azonban csak kétharmados többséggel hajthatók végre gyorsan és érdemben.
Az Alkotmánybíróság szerepe a hatalom bebetonozásában
Az Alkotmánybíróságot eredetileg a jogállamiság őreként és a hatalom korlátjaként hozták létre. Azonban az elmúlt években, különösen a 2010 utáni alkotmányozási hullám során, az intézmény szerepe átalakult. A testület összetételének megváltoztatása és hatásköreinek módosítása révén az Alkotmánybíróság egyre inkább a kormányzati akarat végrehajtójává vált, ahelyett, hogy a hatalom független ellenőrzője lenne. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzati döntések alkotmányossági felülvizsgálata kevésbé hatékonyan működjön, és ezáltal a hatalomgyakorlás korlátai gyengüljenek.
Az ügyészség és az Állami Számvevőszék átalakítása
Az ügyészség és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szintén kulcsfontosságú intézmények a fékek és ellensúlyok rendszerében, feladatuk a törvényesség és a közpénzek felhasználásának ellenőrzése. Azonban ezeknek az intézményeknek az átalakítása, vezetőik kinevezési rendjének módosítása és mandátumuk meghosszabbítása szintén hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzati hatalom befolyása alá kerüljenek. Az ÁSZ például a kormányzati célok szolgálatába állítható, míg az ügyészség függetlensége is megkérdőjeleződik, ami a korrupció elleni küzdelem hatékonyságát is gyengítheti.
A bírósági rendszer változásai és a jogállam eróziója
A bírósági rendszer függetlensége a jogállam egyik alappillére. Magyarországon azonban a bírósági szervezet átalakítása, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) létrehozása és annak elnökének széleskörű hatáskörei aggodalmakat vetettek fel a bírói függetlenséggel kapcsolatban. A bírói kinevezések és áthelyezések feletti befolyás lehetősége, valamint a Kúria elnökének pozíciója is olyan tényezőkké váltak, amelyek lehetővé teszik a kormányzati befolyást a bírói hatalom felett. Ezáltal a jogállami keretek védelme gyengül, és a hatalommal való visszaélés lehetősége nő.
Intézményi garanciák a rendszerváltás lezárásához
Ahhoz, hogy a következő kétharmados felhatalmazás ne újraírja, hanem végre lezárja a rendszerváltást, alapvető intézményi garanciákra van szükség. Ez magában foglalja az Alaptörvény módosítását, amely visszaállítja a fékek és ellensúlyok rendszerét, megerősíti a független intézmények autonómiáját és biztosítja a közjogi szereplők pártatlan működését. Konkrét lépések lehetnek az Alkotmánybíróság, az ügyészség, az Állami Számvevőszék és a bírósági rendszer függetlenségének helyreállítása, például a vezetői kinevezések és mandátumok felülvizsgálatával.
A cél egy olyan alkotmányos berendezkedés létrehozása, amely valóban megakadályozza, hogy bármely politikai erő egyedül elfoglalja az államot, és amely garantálja a jogállam, a plurális demokrácia és Magyarország európai pályájának helyreállítását. Ehhez olyan változtatásokra van szükség, amelyek a közérdeket szolgálják, nem pedig egy szűk politikai kör hatalmát betonozzák be. A rendszerváltás lezárása azt jelentené, hogy Magyarország visszatér Európába és a fejlődés útjára, ahol a hatalom korlátozott és elszámoltatható.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása