A The Economist napokban közzétett friss statisztikái szerint a forint továbbra is alulértékelt a dollárral szemben, ha a Big Mac-indexet vesszük alapul. Ugyanakkor a jelentés egyértelmű trendet mutat: a hazai fizetőeszköz ritkán látott ütemben értékelődik fel az amerikai dollárral szemben. Ez a dinamikus erősödés oda vezetett, hogy a hamburger-grafikonon 12 éve nem látott szám rajzolódik ki, ami a forint árfolyamának rég nem látott szintjét jelzi.
A lap szakértői a július 30-i árfolyam- és áradatokat vették alapul elemzésükhöz, amelyek a legfrissebb releváns információkat szolgáltatták. Ezen adatok alapján a Big Mac-ek árából számított implicit dollárárfolyam 266,88 forint lenne. Ezzel szemben a piaci árfolyam 313,35 forinton állt a vizsgált időpontban, ami jelentős eltérést mutat.
A standard Big Mac-index módszertana szerint ez az eltérés azt jelenti, hogy a forint 14,8%-kal alulértékelt a dollárral szemben. Ez a szám azt is sugallja, hogy a forint ebben a tekintetben akár közel 50 egységgel is drágább lehetne, mint a jelenlegi piaci árfolyama, ha a vásárlóerő-paritás elve teljes mértékben érvényesülne.
Az Economist idősoros grafikonjára pillantva egyértelműen megállapítható, hogy az elmúlt 25 évben az alulértékeltség jellemezte a forint árfolyamát a dollár ellenében. Ez a hosszú távú trend rávilágít a forint strukturális helyzetére a nemzetközi devizapiacon.
A The Economist című üzleti lap negyven évvel ezelőtt alkotta meg a Big Mac-indexet, amely egy nem szokványos összehasonlítási módszer a vásárlóerő-paritás elvének szemléltetésére. Az index alapvetően azt mutatja meg, hogy egy deviza túl drága (felülértékelt) vagy éppen túl olcsó (alulértékelt) egy másik devizához képest, azonos termék árának összehasonlításával.
Érdemes megemlíteni, hogy a Big Mac-index értékét évente kétszer vizsgálják meg a lap szakértői, így az adatok kiragadott időpontokban mutatják meg az árfolyamok állását. Ezért nem mindig tudja megragadni az adott fizetőeszköz valós értékeltségét, de az idősoros adatok elemzésével teljesebb képet kaphatunk a deviza hosszú távú mozgásáról.
A jelenlegi 14,8%-os alulértékeltség mértéke már egyáltalán nem kimagasló a korábbi időszakokhoz képest. Sőt, a hazai fizetőeszköz alulértékeltsége 2014-ben volt legutóbb ilyen mérsékelt, akkor 12,2% volt az alulértékeltség mértéke, ami a mostani értékhez hasonlóan alacsony szintet képviselt.
Ez a trend egyértelműen jelzi, hogy a hazai fizetőeszköz elmúlt években látott erősödése oda vezetett, hogy a forint alulértékeltsége látványosan csökkent. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a "normál" Big Mac-index alapján a hazai deviza még mindig nem nevezhető túlértékeltnek a dollárral szemben.
Ugyanakkor a Big Mac-indexet számos kritika érte amiatt, hogy néhány fontos tényezőt nem vesz figyelembe. Például nem számol azzal, hogy egy szegényebb országban a munkaerő is olcsóbb, ami jelentősen csökkentheti a szendvics előállítási árát, és így torzíthatja az összehasonlítás eredményét.
Ezen kritikákra válaszul alkották meg a szerzők a GDP-vel korrigált mutatót, amely egy pontosabb képet ad a vásárlóerő-paritásról. Ez a módosított index figyelembe veszi az országok gazdasági fejlettségét, így reálisabb értékelést tesz lehetővé a devizák viszonylatában.
A GDP-vel korrigált mutató alapján az index már azt mutatja, hogy a forint alulértékeltsége az amerikai zöldhasú ellenében lényegében teljesen megszűnt. Ez a pontosított szám mindössze 0,2%-os alulértékeltséget jelez, ami elhanyagolható eltérésnek tekinthető.
Leegyszerűsítve, ezen módszertan szerint a forint árfolyama nagyjából éppen a helyén van a dollárhoz képest, tükrözve a gazdasági realitásokat. Ez a korrigált kép jelentősen eltér a hagyományos index által sugallt, nagyobb mértékű alulértékeltségtől.
A forint erősödése és az alulértékeltség mérséklődése, különösen a GDP-vel korrigált adatok fényében, stabilabb gazdasági környezetre utalhat. Az indexek folyamatos nyomon követése és a különböző módszertanok összehasonlítása kulcsfontosságú a devizapiaci trendek és a vásárlóerő-paritás dinamikájának mélyebb megértéséhez.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása