Az idei nyár ismét rávilágított egy súlyos, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott problémára: a városi hőszigetek jelenségére, amely évente emberéletek százait követeli. Bár a klímaváltozás egyéb hatásai, mint a vízhiány vagy az aszály, széles körű figyelmet kapnak, a településeinken belüli extrém hőség veszélyei sokkal kevesebb hangsúlyt kapnak. A jelenség már nem csupán a nagyvárosokat érinti, hanem a kisebb településeket és agglomerációs falvakat is, sürgős beavatkozást igényelve.
A nyári hónapok során nyilvánvalóvá vált, hogy a települések jelenlegi felépítése és fejlesztési módja nem képes alkalmazkodni a megváltozott éghajlati viszonyokhoz. A városi hősziget azt jelenti, hogy a sűrű beépítés és a burkolt felületek miatt a települések napközben felforrósodnak, majd éjszaka is jelentős hőt sugároznak. Ezáltal a belterületeken a hőmérséklet több fokkal magasabb marad, mint a külterületi részeken.
Saját mérések szerint Monoron is mintegy 3 Celsius-fokos hősziget alakult ki, ami bizonyítja a probléma széleskörű elterjedését. Egy 6 fokos hősziget például azt jelenti, hogy míg a külterületen éjfélkor 25 fokot mérnek, addig a város belsejében a hőmérséklet elérheti a 30-31 fokot. Az éjszakai meleg különösen veszélyes, mivel megakadályozza az emberi szervezet pihenését, ami a Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai szerint 12-17, sőt akár 26 százalékos többlethalálozást okozhat a kánikulai időszakokban Európa-szerte.
Míg a közbeszédben sok szó esik Paks hűtővíz-problémáiról vagy a Velencei-tó helyzetéről, a városi hőszigetek okozta kihívás alulreprezentált marad. A sötét színű burkolatok, mint a grafitszürke térkövek és az aszfalt, nappal elnyelik, éjszaka pedig visszasugározzák a hőt, ami tartós hőséget eredményez. Ez nem csupán kényelmi kérdés, hanem komoly közegészségügyi probléma, amely bizonyítottan növeli a halálozást, különösen az idősek, valamint a magas vérnyomással és keringési betegségekkel élők körében.
A legnagyobb veszélynek gyakran azok vannak kitéve, akiknek a legkevesebb lehetőségük van klimatizált helyre menekülni. Ezért kiemelten fontos lenne az általuk gyakran használt helyiségek és közterek, például orvosi rendelők, boltok vagy forgalmas buszmegállók esetében a hősokk csökkentése, akár egyszerű árnyékolási megoldásokkal. A száraz és forró települési környezet ráadásul öngerjesztő folyamatként működik, ahol a növényzet pusztulása tovább rontja a hűtőhatást és a levegő minőségét.
A hőhullámok kezeletlensége évente emberéletek százait követeli, ami sürgős beavatkozást tesz szükségessé. Fontos lenne a belterületi hőmérsékletet is feltüntetni az időjárás-jelentésekben, hogy a veszélyeztetett csoportok releváns információkhoz jussanak. A hazai szabályozás, beleértve a Magyar építészetről szóló törvényt és a Településrendezési és építési követelmények alapszabályzatát, továbbra sem alkalmazkodott a klímaváltozáshoz, és hiányoznak belőle a releváns szempontok, mint például az albedó, azaz a felszínek fényvisszaverő képessége.
Ezért a jelenlegi jogszabályok továbbra is elfogadják a grafitszürke térköveket és a sötét burkolóelemeket, amelyek hozzájárulnak a hőszigetek kialakulásához. Szeged belvárosa, például a Kárász utca vagy a Klauzál tér, bár díjnyertes városépítészeti megoldásokat vonultat fel, nyári hőhullámok idején a sötét burkolatok miatt inkább kazánként működik, gátolva ezzel turisztikai és közösségi funkcióit.
A városi hőszigetek további fokozódásának megakadályozása érdekében sürgős lépésekre van szükség, mivel a probléma jövőre is életekbe fog kerülni. A javaslatok között szerepel a sötét felületek radikális korlátozása, a fásítás és az árnyékolás ösztönzése, valamint a betonozás minimalizálása. A parkolási előírásokban is változásra van szükség, a kötelező minimumok helyett a burkolt parkolófelületeket korlátozó maximumokat kell bevezetni.
Szigorú zöldfelületi minimumokat kell meghatározni és betartatni, az építészeti törvény 164. paragrafusa ne adjon felmentést 10 év elteltével sem. A fásítási előírásokat is szigorítani kell, nem csupán az ültetendő darabszámot előírva, hanem a fák ápolását, öntözését, valamint az ültetést követő időszakokra vonatkozó árnyékolási minimumot és pótlási kötelezettséget is rögzítve. Egyszerűbb árnyékolási megoldásokat is alkalmazni kell, tanulva a mediterrán országok példáiból, ahol hálóra felfuttatott növényzetet vagy egyszerű fehérre festést is használnak.
Miközben a szabályozási rendszerünk lassan változik, a klímaváltozás gyorsvonatként halad előre. A jövő települési szabályozásának alapvető célja már nem pusztán az építés rendjének biztosítása, hanem az emberi élet számára elviselhető környezet megőrzése kell legyen. Ehhez az urbanisták, építészek, geográfusok, meteorológusok, szociológusok és közegészségügyi szakemberek mélyebb és szervesebb együttműködésére van szükség, a jogszabályok sürgős hozzáigazításával a megváltozott éghajlati viszonyokhoz.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása